https://verskucko.com

Címke: önáltatás

  • Ady Endre: Akarlak, hát hazudjunk

    Adás, igéret, tilalom,
    Parancsolat avagy alázat,
    Ki leszel, mikor újra látlak?
    Szined elé hadd készülhessek.

    Ez volt asszonyos életem,
    Harapós szájjal igaz útban
    Utálatot is így hazudtam,
    Ha így kinálták a szerelmet.

    Hát sorsom a komédia:
    Mért kérdjem, hogy neked is mért kell?
    Bemázolom arcomat vérrel
    Vagy krétaporral, mint kivánod.

    Fölöttünk csak úgy kél, bukik
    A Nap s a napok is úgy múlnak,
    Szivek bénulnak s megujulnak
    S csak mi nem látjuk egymás arcát.

    Csak finita commédia
    Akarsz te is majd a szemembe
    Nézni ájultan és meredve?
    Jól van: akarlak, hát hazudjunk.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Seregély és galamb

    Emlékszel-e egy csúf madárra?
    Hollók és varjak kósza népe
    Így vallat éjről-éjre.
    Emlékszel-e egy csúf madárra,
    Egy véres, bűnös, vén seregélyre?

    Nem láttam soha seregélyt én,
    Gyönge, finom fióka-szárnyam
    Ugy-e, hogy makulátlan?
    Nem láttam soha seregélyt én,
    Nem láttam én, jaj, sohse láttam.

    Éjben, csókban, borban, szemétben
    Tört szárnnyal én sohse loholtam,
    Sebekkel, félig-holtan,
    Éjben, csókban, borban, szemétben
    Az nem én voltam, az nem én voltam.

    Nem emlékszem a csúf madárra,
    Valaki itt galambnak vélten
    Járt helyettem a vérben.
    Nem emlékszem a csúf madárra,
    Újszülött vagyok, nem is éltem.

    Előttem egy vén seregély járt
    Bizonnyal gonosz, bűnös kedvben,
    Dacolva, istenetlen.
    Előttem egy vén seregély járt,
    De én, ime, újraszülettem.

    Pihés, fehér, szűzi galambként,
    Aki nem küzd, sorsot nem vállal
    Egy csúf seregély-árnnyal,
    Pihés, fehér, szűzi galambként
    Halok meg szép galamb-halállal.

    Forrás: Lélektől lélekig