Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El nem bírhatom már,
oly nehéz lett titkom;
s mint a néma gyermek,
amidőn megszólal,
megteltem csordultig
könnyel, fájdalommal.
Fájdalomnak könnye,
örömnek fájdalma,
szívem hő szerelme,
hűsége, bizalma,
lelkem minden kincse,
és egy egész élet,
utasítsd bár vissza,
örökre tiéd lett.
Forrás: Lélektől lélekig
nekem az ég régen is kék volt
ha kék volt
borúsnak miért mondanám most
s nagyon szerettem ezt a
már nem-szeretem várost
nekem a jó régen is jó volt
ha jó volt
miért mondjam utólag rossznak
csapjak föl én is buzgó
megkésett panaszosnak?
nekem a rossz régen is rossz volt
s mert rossz volt
hát kiköptem unom a kókadt
a most-merész a hőssé
horgadt szókimondókat
nekem a hit régen is hit volt
s mert hit volt
az életet is hittel éltem
hagyjatok meg hát engem
ebben a balga hitben
Forrás: Lélektől lélekig
Puszta szavakkal
ne ígérj nekem semmit.
Tetted az igaz.
Forrás: Farkas István versei / válogatás
Nagyon egyszerűen kellene szólni
ebben az agyonbonyolított világban.
Veretes, tiszta, igaz beszéddel
lehántva a sallangokat,
az utánzatok idegen koloncát,
a cifra cikornyák vadhajtásait.
Fehér szavak kellenének,
újra felfénylő, megtalált szavak,
lesikált, erős tölgyfa szavak,
masszívak, faraghatóak,
kemények, érthetők.
Vissza kell adni hitelét,
becsét, szépségét a szónak,
a szóra érdemes szavaknak,
melyekkel szót válthatunk,
és szót érthetünk egymással
jó szóban szűkölködő korunkban.
Forrás: Lélektől lélekig
Gyönge pillanataidban légy erős,
erős óráidban gyöngülj el,
valld be, ha reszketsz,
és szívedben lüktet a vér,
ha szemhéjadat könnyek feszítik,
sírj, kiálts, panaszkodj,
ne zárd palackba a fájdalmadat.
Szenvedj hangosan, dörömbölj,
a néma kín méregként megöl,
ne játszd a bátrat,
ess el, ha löknek,
és ha feltápászkodsz,
ne mondd, hogy semmiség!
A fegyelem rabruháját vesd le,
légy anyaszült,
vállald csapzott, megroggyant magad,
és üvölts, ahogy a torkodon kifér!
Forrás: Lélektől lélekig
Kérésem egy: a csókod add
vagy tiszta szívvel megtagadd
de ne oszd nekem kegyül
mert akkor a szívem kihűl.
Omlj karomba szelíden
vagy lökj magadtól messze el
ha hozzám simultsz, köszönöm
ha meg se hallgatsz, becsülöm
alamizsna nem érdekel.
Forrás: Lélektől lélekig
„Ha egy ember véletlenül a másik
lábára lép a zsúfolt piactéren,
úgy magyarázgat. („Nagy a torlódás itt,
bocsásson meg, alázatosan kérem.”)
Ha öcskösével teszi ezt a bátyja,
pardón-t mond gyorsan. Ezzel elintézte.
Ha az apa lép a kölyök lábára,
semmit se szól, mintha nem venné észre.
A legnagyobb udvariasság mentes
a formalitásoktól, és a teljes
bölcsesség tervezetlen, de kiárad,
mint a folyók. Tökéletes szerelmet
nem lehet demonstrálni, és a teljes
őszinteség nem nyújt garanciákat.”
Forrás: Lélektől lélekig
„Ha egy ember véletlenül a másik
lábára lép a zsúfolt piactéren,
úgy magyarázgat. (»Nagy a torlódás itt,
bocsásson meg, alázatosan kérem.«)
Ha öcskösével teszi ezt a bátyja,
pardón-t mond gyorsan. Ezzel elintézte.
Ha az apa lép a kölyök lábára,
semmit se szól, mintha nem venné észre.
A legnagyobb udvariasság mentes
a formalitásoktól, és a teljes
bölcsesség tervezetlen, de kiárad,
mint a folyók. Tökéletes szerelmet
nem lehet demonstrálni, és a teljes
őszinteség nem nyújt garanciákat.”
Forrás: Lélektől lélekig
Már voltam botránkoztató
s botránytól rettegő is;
tudom, hogy néha bűn a szó,
a hallgatás megőriz,
de inkább vádoltam magam,
mint hogy megbújva éljek,
míg beragyognak súlyosan
meg nem érdemelt erények.
Válaszoltam mindenkinek:
mikor, miben hibáztam.
De nem sok jóságban hiszek
– s nem minden lázadásban.
Forrás: Lélektől lélekig
