Kétszázezer forint! reá
Gondolni is alig merek.
Nagyúr leszek, mennykő nagy úr,
Föltéve persze: ha nyerek.
Vajon hová teszem e pénzt?
Mindenh’á, csak ládámba nem!
Meg nem penészedik az én
Ládámban, hiszem istenem.
Amint nyerek: elnyargalok
Tóth Gáspárhoz nagy hirtelen,
És e jó úrnál eddigi
Kontóm szépen lekvittelem;
Aztán (most már készpénzemért!)
Jó téli öltönyt varratok;
Mert közel a tél, s mostani
Ruhámban meg is fagyhatok.
Mily jól esik majd: ha fogat
Vicsorgat énrám a hideg,
Hahá! mily jólesik: fügét
Mutatni őkegyelminek.
Ugy ám, de hátha nem nyerünk?…
Ha nem nyerünk: isten veled,
Jó téli öltöny! – de sebaj,
Megszoktam már a hideget.
Pest, 1845. szeptember 10–24. között
