Gy. F. ajánlás
Te még nem tudod, hogy ki is vagyok,
Hogy kiék ezek a fáradt szemek
Melyekben életfény sosem ragyog.
Az én arcom ez a beteg sápadt,
Kín meszelővel fehérre mázolt
Melyről lesír távol az utálat….
Ez is az enyém még, te, a hajam,
Ez a törtfényű kis büszkeségem,
Az egyetlenegy fiatal rajtam.
Ma milyen furcsák a szemeid,
Most ép olyanok, mint a Kisdedé.
Olyan babonásan tiszták megint.
Ne nézz úgy rám, hisz csak fáradt vagyok.
Én már látom, hogy a te szemedben
A fáradtságom is benne ragyog….
Forrás: Lélektől lélekig
