Címke: szerelem, félelem, önvád, világlíra, angol

  • William Shakespeare: XLIX. szonett

    A jövő ellen, ha jön oly jövő,
    Hogy hibáimtól arcod komorul,
    S szerelmed, fukarkodva, kitűnő
    Szempontok szerint számolni tanul;

    A jövő ellen, ha mégy, idegen,
    S szemed, e nap, nem néz rám, vagy alig,
    S hagyva múltját, benned a szerelem
    Érett kimértséggé komolyodik;

    E jövő ellen sáncot verek és
    Értékem tudatába költözöm,
    S magam fogok magamra kezet és
    A te jogodat védi majd pöröm:

    Szigorú jog, koldust, elhagynod engem,
    Fogalmam sincs, mit tudj szeretni bennem.

    Fordította: Szabó Lőrinc

    Forrás: Lélektől lélekig