Ma milyen szép vagy és milyen meleg.
A hervadástól féltve védelek.
Ne mondd, hogy puszta rém e félelem –:
a múzeumban voltál már velem?
Üveg alatt, a félhomályon át
nézted a pálma kő-bordázatát?
Hideg sírjába most is visszajár
káprázatul a lázas, ősi nyár.
Tollak ragyognak, napsugár zuhog,
visszalobognak izzó trópusok.
Élő pompája, láttad-e, mi lett?
Kőgyűjtemény-dísz. Pálmakövület.
Kihűlt világok múmiája csak.
Megölte észak: „Erdély, Kolcpatak.”
…Hiába óvlak, elrepül nyarad.
Világok térnek vissza nélküled.
Melegségedből ennyi sem marad:
„Sabal maior. – Pálmakövület.”
Forrás: Lélektől lélekig
