Címke: szerelem, vágyakozás, magány

  • Zajzoni Rab István: Nem száll álom a szememre…

    Nem száll álom a szememre,
    Gondolok szép kedvesemre,
    Nem egyéb a gondolatom,
    Minthogy őt mikor birhatom?

    Pofon csapott özvegy élet,
    Komád vagyok, tán azt véled?
    Vidd pokolba komaságod,
    Szeretem a házasságot.

    Gyönyörű lesz az én felem,
    Csupa lángoló szerelem,
    Nem is holmi idegen faj,
    Hanem tiszta vérű magyar.

    Szeretem is én a lelkét,
    Mint az ég csillaga sergét,
    De nem adnám sem az égért,
    Sem csillaga ezeriért.

    Sokat még minek beszélek?
    Én test vagyok, ő meg lélek;
    Nincs életem, halál vagyok,
    A mig lelket nem birhatok.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Tóth Árpád: Áldott legyen

    Áldott legyen, ti most nyíló leányok,
    Ki közületek szerelembe bágyad,
    S testével és édes, tüzes sóhajjal
    Melengeti az árva férfi-vágyat.

    Sötét hajó a lomhán ringó élet,
    S rejtett kamráin vak patkányok rágnak
    De ti kússzatok bús fedélzetére,
    Ragyogó koszorúnak, dús virágnak.

    Boldog hajó, ki így ér kikötőbe,
    Hol elcsitul a szív romlott kazánja,
    És megpihen virágokkal benőve…

    S boldog hajó, ki árván s céltalan
    Nyílt tengeren teng, és nincsen hazája.

    1913.

    Forrás: Vers mindenkinek