van amikor a másik szobába vonul, van amikor úgy sír hogy kívül nevet
van amikor örömében könnyezik, van amikor eltitkolja hogy szeret
van hogy csak érted él, és tudod hogy halni is érted fog
van hogy nem viseled el, de van hogy imádod ha nyafog
könnyű ruhákban jár, s neked örök rejtély marad
van hogy egy nő csak puha vászon, test, meztelen darab
mennyi égő virág között van hogy csak egyet mentenél
van hogy pokolra jutsz miattuk s szíved a tűzbe ér
van hogy aranyban látod, van hogy egyiptom barna
s reméled hogy lesz olyan fehér, mint egy papíralma
van hogy igent mond, van hogy csak a fejét rázza
van hogy többet mondana rólad egy igaz nő álma
van hogy bejön a szobádba, van hogy kifesti az életed
és tudom hogy olyan is van, hogy együtt nem lehet
Forrás: Lélektől lélekig
