Vártalak, kislány, nyitott kapuval és égő lámpával vártalak.
Ülj hát le, galambom, úgy, mint otthon,
még otthonosabban, mert apa nélküli és anya nélküli ez a ház,
és ez a ház, melyről hosszú álmaidban álmodni szoktál.
Te állsz a tükör előtt, te hinted be illattal a levegőt,
és te lármázod föl a csöndet a homályos sarkokból.
Egész nap dolgoztam, és lásd, most a tiéd vagyok.
Szelíden kérdezem: jószívvel ülsz le mellém az asztalhoz?
Nagyon szelíden kérdezem: le mernéd vetni előttem állig gombolt
blúzodat,
bő szoknyádat és vastag, téli harisnyádat?
De ne is felelj. Ha eljöttél, akkor itt vagy,
s ha itt vagy, akkor az enyém vagy, kedvesem!
Forrás: Lélektől lélekig
