https://verskucko.com

Címke: Szilágyi Domokos

  • Szilágyi Domokos: Viszonylag

    boldog lehetek,
    hogy törődhetem veletek,
    mert magammal is így törődöm;
    viszonylag sokat tehetek,
    ha fölismerem bennetek
    mindazt, mi jó s mi rossz e földön;
    viszonylag csak hasznomra van,
    ha bennetek nézem magam,
    megtudni: mért és hogyan élek;
    viszonylag biztos igazam
    innen őrzöm minduntalan –:
    a világ léptéke a lélek;
    viszonylag jól dolgozhatom,
    míg példátokból tudhatom:
    a lélek léptéke a munka;
    viszonylag ékes szavakon
    csak így, csak így indíthatom
    önmagamat felétek útra; –
    viszonylag boldog lehetek
    s elégedett: hogy tehetek,
    hogy eme gyönyörű kínomnak
    élhetek, s hogy tiértetek
    láthatok én és érthetek
    s ti érettem –: mert így lehet
    elejét vennem az iszonynak,
    hogy boldog lehessek viszonylag.

    Forrás: M5 – Vers mindenkinek: Molnár Piroska előadása

  • Szilágyi Domokos: Hajnali kakasszó

    Hajnali három óra tájban
    a szürkeség hirtelen kettészakad,
    kakas-harangok érce
    szikrázik az ég alatt,
    aztán még jobban megdermed a csönd
    kis ideig nem hallani semmi neszt –
    s a harmadik kukorékolás után
    zizzenő szalmazsákokban
    a hajnal mocorogni kezd.

    Ablakszemek hunyorognak álmosan,
    a piszkos ég megrázza magát,
    homályos sarkokba búvó,
    menedéket kereső éjszakák
    riadalma remeg,
    hálóköntösüket levetik
    az ébredő fellegek,
    s üde sétára indulnak tova,
    amíg zeng diadalmasan
    a gőgös harsona.

    Távolról egy-egy vonatfütty felel,
    s egyre erősödő zajok
    kelnek szárnyra,
    a város minden porcikája
    pezsdül, kavarog –

    • s közben elhallgat az érctorkú vitéz
      (már nélküle is elég zaj van itt),
      s dagadó mellel gyűjti az erőt

    Kattints a címre a teljes vershez!

  • Szilágyi Domokos: Csillag hullott

    Csillag hullott. Most már ez is
    közeli lett és megszokott,
    mint a villany, alvás, evés,
    mint ezernyi apró dolog,
    mely körülvesz. Csillag hullott,
    éreztem a mély éjszakát,
    a mély eget s a nyugalom
    s a fény emberi magasát,
    azt, hogy földközelbe kerültek
    a csillagok, s már földi tűzzé –
    éreztem, hogyan szelídülnek
    szememmé, szemeddé, szemünkké.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szilágyi Domokos: Három torzó

    Hétfőn fáradtan ébredek,
    fáradtan az eljövendő
    hétközi életek lehetőségeitől.
    Hétfő reggel kezeslábas életbe öltözöm,
    kérges a reggelem,
    bütykös a dél, önkívület az este.
    Kedd reggel pihent életet veszek föl,
    estig vagyok a restje.
    Szerdán szivarozom,
    mindenképpen munkálkodom
    a marathoni összeesésig.
    Csütörtökön jövök rá,
    hogy közel a vég,
    de a kezdet még késik.
    Péntek a kötelező derű:
    elragadom a babonától,
    csakazértis húsra fogom,
    vagyis úgy teszek, mintha melegedném
    nulla Kelvin-fokon.
    Szombaton zeuszi életet öltök,
    kicsapongót: egyszerre vagyok
    főisten és főördög.
    Vasárnap megadom magam
    derű előtti borúnak,
    és este nagyot mulatunk:
    hétéltűek – egyhaltúak.

    Született kétezerben.
    Kijárta a szenilitást
    felső, középső, elemi fokon,
    majd a befejezett
    munkát rombolta le a kezdetekig.
    Leköpdöste a megfogható
    részleteket,
    lassan hinni kezdte az elvont egészet.
    A Holdtól visszaszállt a Földre –
    ez volt a legnehezebb:
    nem tudta megszelídíteni.
    Már gyermek volt, mikor
    nagy ínség ette a világot,
    az élesztőt ötezerért
    adták, dermesztő volt a nyár;
    ő lassan elfeledte
    az ábécét; elhunyt
    kilencszázharmincnyolcban,
    nagy szerencséje volt:
    nem érte meg az első világháborút.

    Ezen igazolvány
    kelt, mivel kelnie kellett,
    tanúsítandó, hogy
    nem szabad feledni az első szerelmet,
    mert az örökkévalóság
    csak első kóstolásra
    bizonyul örökkévalónak.
    Igazoljuk tehát,
    hogy kezdet nélkül nincsen holnap.
    Igazoljuk továbbá,
    hogy – főleg beletörődés folytán –
    elviselhetőbb holnapok lesznek,
    de emiatt
    egyre inkább fog fájni a kezdet.
    Igazoljuk, hogy ebbe mégse
    akar beletörődni, amióta
    s ameddig tudja eszét.
    Igazoljuk, hogy igaztalan
    minden szófia-beszéd,
    mely szerint végül kikopik
    vagy meg is hal talán,
    mielőtt megérné a szüretet.
    Igazoljuk, hogy elsiratták.
    Igazoljuk, hogy született.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Kérvény

    Alulírott, ideiglenes
    lakos a XX.
    század negyedik, ötödik,
    hatodik s hetedik emeletén,
    alulírott, vagyona: még 30–40 év,
    kamatok: infarktus, vélt véletlen, ki tudná,
    vagy szándék, elborult, alulírott,
    egyenlőre bejelentve, ott, ahol
    köröztetni fogja előbb – utóbb
    Elmúlás (őfelsége), és lefoglalja majd
    ingó verssorait,
    alulírott, külföldi bolygókon honos rokonait tudakozván,
    alulírott, született júliusban, elkárhozott
    mind a négy évszakban,
    alulírott, még mindig félúton
    (és félúton tán mindörökké),
    alulírott, szolgálatos
    a tájon, ahol tinta tóban
    béka hangol, sás sötétség sustorog,
    csillagokat csődítenek, láthatatlan ostorok,
    alulírott, ki szólott nagy-kiáltván:
    Hiszek, Uram! Légy segítségül
    az én hitetlenségemnek!
    alulírott, megutálván a föltámadás szadizmusát,
    alulírott, a XX. század hetedik
    s a VII. század huszadik emeletén egyszerre,
    ideiglenesen;
    alulírott, kinek fejére láthatatlan
    csillagokról hull látható ezüst-korom,
    alulírott, éjjeliőr egy
    tört-ezüst koron, amely majd
    beolvasztódik alulírottal együtt;
    alulírott, aki nem írt alá
    szerződést se a régvoltakra,
    se a sose-leszre
    (vagy volna valami “Gentlemen’s Agreement”, amelyről
    az érdekeltek se tudnak?
    jól vagyunk eleresztve!);
    alulírott, álomba lassúdó rettenettel,
    nem tudván mennyire kelendő
    portéka a jövendő, alulírott,
    alulírott, ideiglenes,
    ideiglenes mindörökké,
    meghallgatván a végítélet
    trombitáját (Honegger-dallam-volt talán),
    alulírott, rovásán több millió
    halállal, születéssel, átmenettel,
    alulírott, átmenet remény s rettenet közt,
    alulírott, ideiglenes,
    ideiglenes mindörökké,
    alulírott, a hetedik,
    a huszadik, az ezredik,
    milliomodik halál
    és millió-egy születés
    súlya alatt, alulírott, alulírott.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Övön alul

    A szorítóban
    övön alul ütött a másik.
    Tíz másodperc – csak ennyi
    maradt a föltámadásig.

    Hát megkóstoltam a halált.
    Tisztességtelen volt a harc.
    Mert ott sosem akarhatod,
    amit akarsz.

    Énnekem nem kell jutalom
    (nem mintha kapnék valahol) –:
    csak annyi, hogy fölmentsetek
    a MÁSOK bűnei alól.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Öregek könyve (részlet)

    Mi örömöt tartogat még az élet?
    (Tartogat-e valamit egyáltalán?)
    A mások örömét,
    örömeinkből fakadottak örömeit
    (az öröm megmaradásának elve,
    ha mi már meg nem maradhatunk).

    Örömeinkből fakadott örömök
    visszaszállnak fejünkre,
    mint az áldás,
    mint az átok
    (egy tőből fakadt e két szó,
    egy törzsnek két hajtása,
    egy arcnak két orcája,
    egy madárnak két szárnya:
    egyikkel előre röpül,
    a másikkal hátrafelé;
    és közös sírba temetődik,
    élni az öntudatlanságot
    halál után,
    mint éltük
    születés előtt –
    hisz azelőtt is megvolt mindkettő,
    csak éppen nem tudtunk róluk,
    mint ahogy nem fogunk
    tudni majd azután sem).

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Vallomás

    Gyermekként álmodtam felnőttkoromról,
    felnőttként álmodtam gyermekkorom.
    “Majd cigarettázni fogok!”
    “Hogyan is volt a kanyaróval?”
    A háború is játék volt, amíg
    ki nem nézte számból a falatot.
    Csak akkor riadtam, kis állat –
    beteggé tett a beteg világ.
    Bartók halálos ágyán
    kottafejekkel írt receptet
    minden leendő nyavalyánkra.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Szerelmek tánca

    hazafelé menet szeretnél ilyen otthoni meleget
    mint a mai éjszakáé
    egybefonódott testek melege
    szem melege
    lásd így kellene tudnunk megérteni ahogy ölelni tudunk
    mert több vagyunk mint a megkívánás
    pördül a szél
    táncol a szél
    vijjog a szél
    ne félj
    ne félj
    ölelésem boldog erőit tebenned tovább álmodom
    tebenned tovább érlelem
    nem suhanhat el nyomtalanul fejünk fölött az értelem
    szerelmes tüzek táncán
    ujjong az ég
    amint elmentél megláttalak egészen
    búcsúzó zsebkendőjük lengetik künn a hópihék

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Se ébren se alva

    Boldog vagyok kicsit,
    mert kínjaim kicsik
    (Szabédi)

    Se ébren, se alva,
    se élve, se halva,
    se szomjan, se étlen,
    se munkán, se tétlen,
    se így, se amúgy –
    rokkantan vagy épen,
    nem megy semmiképpen –
    szólj hozzám, hazudj,
    mondj igazat, mindegy –
    olyan lettem, mint egy
    csecsemő, olyan
    magatehetetlen és gyámoltalan;
    se ébren, se alva,
    se élve, se halva,
    se szomjan, se étlen,
    se munkán, se tétlen –
    túl a megváltáson:
    élő feszület.
    Senki meg ne lásson,
    Anya, nélküled.

    Forrás: Magyarul Bábelben