Bennem jár, hallom, mint kopog
Álomtalan, vak éjeken,
Kopog, dobog, indul, megáll
És jár tovább hűségesen.
Figyeli néha, alszom-e?
Figyelem néha: alszik ő?
Fölöttünk ápolónk virraszt,
A végtelen és bús Idő.
Hiába várok, nem pihen,
Kopog, dobog, jár, kél a Rém
S álmomban is hallom, amint
Föl és lejön, megy feketén.
Már néha azt hiszem: no most
Vállamra teszi ujjait.
De nem. Megint indul, megáll,
Megáll és indul. Árnya int…
Forrás: Vers mindenkinek
