1.
Nézd a hangyát, mily szorgalmas,
Parancs nélkül dolgozik,
Reggel kezdi, este végzi,
Sohasem unatkozik.
S rendes az ő munkája:
Járj tanulni hozzája.
2.
Szeretnéd, ugye, hogyha volna
Egy aranyszőrű kis lovacskád?
De azt ugyebár nem szeretnéd,
Ha volna benne nagy makacsság?
3.
A bátorság nagy ékesség,
Ha jár vele szívnemesség.
Enélkül a bátorságod
Jóra csak ritkán használod.
4.
Szép tulajdonság a figyelmesség,
Csak semmi folt rajta ne essék.
Vigyázz, hogy többet rád ne mondhassák:
Van egy folt rajta: a makacsság.
5.
A munka a lelket nemesíti,
Száraz kenyeret megédesíti.
Ki dolgozik, édes a pihenése,
Édes az álma, az az ébredése.
6.
A szeretet drága kincs,
Földön ennek párja nincs.
Oszd meg mással, mégse fogy,
Sőt így lesz az még nagyobb.
7.
Az alattomosság nagy szégyen,
Szavad s tetted hát nyílt légyen.
Bármit teszel, Isten látja,
Légy az igazság barátja.
8.
Szolgálatkész vagy: no, ez szép dolog,
Ám ehhez én valamit gondolok:
Szívből s nem színből vagy az, ugyebár?
Dicséret néked úgy méltán kijár.
9.
A madár sem repdes céltalan,
Az ő útjának mindig célja van.
Reggel, ha ébredsz, mondd: ma jó leszek.
De légy is az. Meglásd, hasznát veszed.
10.
A folyó vize lassan folydogál,
Szép csendesen foly, soha meg nem áll,
Mossa a partot, merre elhalad,
Lásd, munkát végez, habár nem szalad.
11.
Kék ibolyácska a bokor tövében,
Elbújik, mint gyermek anyja ölében;
Ott áll szerényen, nem beszél magárul,
S te mégis rátalálsz az illatárul.
12.
Nem az a szegény, kinek pénze nincs,
Hanem kinek munkára kedve nincs.
Ki dolgát végzi szépen, rendesen,
Gazdag lesz, mert elégedett leszen.
13.
Szépben, jóban elöljárni,
Nógatásra sosem várni:
Hogyha ennyit megtanulsz,
Az életben boldogulsz.
14.
Maradj kitartó a szorgalomban,
S haladsz előre jobban és jobban.
Így tesz a méh is, pedig, óh, nézzed,
Másoknak gyűjti a lépes mézet.
15.
Hogyha teszel szívességet,
Úgy tedd, hogy jól essék néked.
Mert bizonyos, mint a halál:
Mi szívből jön, szívhez talál.
16.
Szófogadó gyermek
Kedves Isten előtt,
Éjjel-nappal nézi
Nagy szeretettel őt.
17.
Feneketlen sár a hazugság,
Nehéz kimászni ám belőle.
Jó emberek, ha ki is húzzák,
Sáros marad örökre tőle.
18.
A szamár lusta állat, de mert rúgni tud,
Azt hiszi a bolond, megél rúgásból.
Az ám! Rúg a ló is, de ha kell futni: fut.
De meg is él ám a ló futásból!
19.
Az igazi erős ember nem verekszik,
Másnak az útjából kitérni igyekszik.
Az az ő erénye, hogy a gyengét védi:
Isten ezért adta a nagy erőt néki.
20.
Gyenge tehetség is erős szorgalommal
Hogyha szövetkezik, siker jár nyomába.
Ne félj, ha a siker nem látszik azonnal,
Te csak tanulj, fiam, nem tanulsz hiába.
21.
A makacs gyakran árt magának,
Ellensége saját javának.
Baj bajra éri, nem tudja, mért.
Megsúgom én: makacs volt, azért.
22.
Csendes gyermeknek kevés a szava,
De e kevésnek van aztán sava!
Sokkal többet ér ám egy-két okos szó,
Mint az üres beszéd, bárminő hosszú.
23.
Gazdagság, szépség mind mulandó,
Fitogtatni ezt nem érdemes…
Csak a jóság a maradandó,
Örök ez, vége sohase lesz.
24.
Nem vagy első, sem utolsó,
Középen állsz. Jól van így.
Nem ér téged akkor zokszó,
Nem bánthat meg az irigy.
25.
Oly érdekes, oly szép ez a világ,
Oly sok szépséget láthat, aki lát.
Ne hunyd be szemed, bátran nézz körül,
S meglátod majd, a szíved mind örül.
26.
Hiába mutatod magad többnek,
Mint vagy valóban,
Hibát az emberben is felfödnek,
Nemcsak a lóban.
27.
A szerényt később veszik észre,
Mint azt, ki sárt dob a fehér mészre.
Jó sokáig meg nem látják,
Jó messziről elkerülik,
De hogyha egyszer meglátják,
Annál jobban megbecsülik.
28.
Sok beszédnek sok az alja,
Megunja ám, aki hallja.
A jóból is sok a sok:
Így tartják az okosok.
29.
Mondják, finom vagy, kedves, előzékeny,
Igaz gyönyörűség hallani ezt néked.
Mert csak aki látott sok durvaságot,
Tudja megbecsülni az ildomosságot.
30.
Volt egyszer egy kis lány,
Ki a dolgot unta.
Az volt a vallása:
Ne dicsérd, ha munka.
De a hanyagságot
Végre megunta,
S ez lett a vallása:
Nincs jobb, mint a munka.
31.
Ha lát az Isten hanyag gyermeket,
A fényes kék ég fellegbe borul.
És szól búsan a fellegek megett:
Óh, gyermek, mért élsz ilyen botorul!
32.
A finom lelkű mind érzékeny,
Elrejti búját, nem közlékeny;
Komoly, ahol kacagnak mások,
Nem érti őt meg, aki vásott.
Faóriásként messze látszik,
A villám csak körötte játszik;
Nemcsak játszik, le is csap rája,
Mert ő az erdő legszebb fája.
33.
Az igazi szeretetért rendszerint
Igaz szeretettel fizetnek.
Ápold magadban ezt a szép erényt,
Boldog, ki szeret, s kit szeretnek.
34.
Ha kővel dobnak, dobd vissza kenyérrel,
Amit jónak gondolsz, attól ne térj el.
Ha bánt a rossz szívű, te őt ne bántsad,
Isten feljegyzi ezt, s jó lesz irántad.
35.
A jóért mindig jóval fizetni,
Ki velünk jót tesz, híven szeretni:
Kevesen tudják ennek titkát.
Annál szebb erény, mennél ritkább.
36.
A sok beszéd még nem bölcsesség,
Vigyázz, nehogy szemedre vessék:
Beszélni beszél sokat, de sokat,
Tenni keveset tesz, azt sem okosat.
37.
Szegény vagy gazdag: mindegy őneki,
Az Írás ezt így magyarázza.
Csak arra néz: jó vagy-e? A jót szereti,
De a kevélyt, azt megalázza.
38.
Nem erdő az erdő, hogyha nincsen fája,
Szomorú, ha nincsen dalos madárkája.
Mi a kert fa nélkül? S ha nincs madár benne?
Nálok nélkül ez a világ de szomorú lenne!
39.
Áldjad a jó Istent, ki bő kegyelméből
Ésszel, szorgalommal megáldott gazdagon.
Ne feledd, hogy az ő segedelme nélkül
A legjobb földek is maradnak parlagon.
40.
Árva bizony, árva, kinek anyja nincs,
Árvább bizony, árvább, kinek apja sincs.
Sokkalta árvább az, kinek nincs hite.
Ez az igaz árva. Nincsen semmije.
41.
A hűséges, a hálás természet
Sok egyéb gyengét szépen eltakar.
Vesse őt akárhová a végzet,
Szeretik, mert látják, hogy jót akar.
42.
Tátongó örvényhez, amely feneketlen,
Hasonló a lélek, amely érzéketlen
Minden iránt, mi jó, minden iránt, mi szép.
Boldoggá nem lehet az ilyen semmiképp.
43.
Nézz a szemembe bátran, ne félve,
Hadd nézhetek én is a tiédbe.
Magyar embernek ez a szokása,
Nincs is a földön seholse mása.
44.
Otthon, szabadban munkál serényen,
Ha szólnak hozzá, felel szerényen,
A rossztól ő elfordul iszonnyal:
Az ily gyermek nagy áldás bizonnyal.
45.
Csak oda menj, ahová hívtak téged,
Így nem lesz teher soha az ottléted.
Csak ott beszélj, hol helye van beszédnek,
Akkor minden szavad találják szépnek.
46.
Ha jó hírét hallod valakinek,
Örülj azon, s mondd el azt másnak is.
Rossz hírét ám ne költsed senkinek,
Mert abba kerülsz akkor magad is.
47.
Szegénységedet ne szégyelljed,
Hisz elsők közt van a te helyed.
Szegény vagy bár a földiekben,
Annál dúsabb vagy egyebekben.
Hol fel, hol le forog a kerék,
Isten forgatja szegény emberét.
A gazdagét is fel s lefelé;
S ha érdemes volt, akkor elé
Szegény is gyakran juta már,
S hátul maradt a gazdag szamár.
48.
Imádod Petőfit. Tudod, ki volt ő?
Egész világon a legnagyobb költő.
Honszerelem nem volt üres szó nála,
Bús bizonyság erre dicső halála.
49.
A magyar földből, hajh, többet nem nő ki
Ily óriás, minő nagy volt Petőfi!
Foglald imádba nevét este, reggel,
Napot nem kezdhetsz s végezhetsz te szebbel.
50.
Ki a dolgában nem serénykedik,
Csudákban hiába reménykedik,
Mert az idő, hajh, gyorsan elrepül,
Feje felett a sok baj összegyűl,
Aztán kapkodhat jobb és bal felé,
Későn látja, hogy nem juthat elé.
51.
Ha magadban nem, hát kiben bízol?
Mit más ad, azon meg nem hízol.
Bízzál magadban, magad erejében,
S bizton haladni fogsz előre szépen.
52.
Jó vagy, hallom, szorgalmas is,
De szeretnél hatalmas is
Lenni társaid felett.
Így hallottam egy madártól,
Vagy Tiszán túl, Dunán túl,
S én azt mondanám: nem lehet!
Hatalmaskodás jósággal,
Szorgalmatos tanulással
Éppúgy össze nem talál,
Mint az élet s a halál.
53.
Nyughatatlan a te véred,
Az erődet összeméred
Mással néha oktalan.
Hát ennek mi haszna van?
Gondolj csak a jövendőre,
Szükséged lesz az erőre.
Mérsékeld magad kissé még,
Kell az erő holnap is még.
54.
A középút a legsimább bizonnyal,
Hogyha rajta jársz, jársz akkor haszonnal.
De az út végén a cél ott álljon,
S útközben csüggedés meg ne szálljon.
55.
Aranyhíd megy földről fel az égbe,
De csak kinek szívében lakik béke,
Ki felebarátjával megfér szépen,
Engedi az Úr, hogy e hídra lépjen.
56.
Testi erő, szép arc, lelki tehetség:
Nincs ember, akinek mindez ne tessék.
De azt, kiben ez vagy az nincsen, nem szabad
Lekicsinyleni, mert mindent Isten ad.
57.
Ha néha-néha észrevennéd,
Hogy nem hajlasz jóra, se szépre,
Állj meg, mielőtt megkezdenéd
A rosszat, s jó lesz a vége.
58.
Kérdezd meg magadtól, miért szeretnek
A társaid most? S kérdezzed azt is, hogy elébb
Mért nem szerettek? Mi volt az oka ennek?
Te hallgatsz. Jól feleltél. Elég, fiam, elég.
59.
Beszélni ezüst, hallgatni arany,
Beszélj, de csak akkor, ha van
Ok s alkalom rá, mert bizony anélkül
Magad s a más feje is beleszédül.
60.
Kinek szíve, lelke sok erénnyel ékes,
Aki e világon minden szépre képes,
Király lányának is méltó irigysége,
Tündér szépségénél nagyobb a szépsége.
A kisbaconi iskolás gyermekeknek, 1911
Forrás: Vers mindenkinek
