Címke: tapasztalat

  • Szabó Lőrinc: A törvénytelen szép

    Ahogy repül az élet, évről évre,
    egyre kevésbé tudom, mi a szép,
    egyre kevésbé értem magamat,
    hogy régen csak bizonyos arcokat
    hittem annak, csak ilyen vagy olyan
    szemet, szájat; mintha nem is magam
    ítéltem volna, hanem más, aki
    értelmetlenül válogatta ki
    a vonzót s rútat, s megszegényített.

    Aztán elhagytam a törvényeket
    s most türelmesebb, gazdagabb vagyok:
    előre látom a pillanatot,
    mely olt vagy gyújt, s a lelket, jellemet,
    a belső formát. Milliméterek
    összhangja szabta, ki tessék, ki nem?

    Ma sok egyéb is; és a szerelem,
    ahogy tanít idő s tapasztalat,
    egyre szebb lesz és titokzatosabb.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Osho: Amikor valami valóban megtörténik

    „Amikor valami valóban megtörténik,
    az mindig elmondhatatlan.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Vavyan Fable – Tündértánc (részlet)

    „Kezdetkor mindnyájunk élete egy-egy nyers drágakő.
    Lényünk, tetteink folyamatosan koptatják, vásítják, homályosítják,
    avagy éppen csiszolják, karátosítják azt.”

    Forrás: Tündértánc

  • Károlyi Amy: Oda kell adni, ami van

    Mindennek ára van,
    vagy ára lesz.
    Oda kell adni,
    ami van,
    hogy megkaphassuk,
    ami lesz.

    Oda kell adni asztalunk,
    oda kell adni ceruzánk,
    és tudni, hogy asztaltalan
    s ceruzátlan lét vár reánk.

    Odaadni a takarónk,
    és langyosra fűtött szobánk,
    és tudni, hogy takaratlan
    és párnátlan lét vár reánk.

    Az is lehet, hogy az a mínusz,
    a földöntúli, pluszt megér,
    és minden láznál égetőbb
    a csillagok termelte dér.

    Papírkosárba vethetők
    a szerzett tapasztalatok,
    és átképzőssé változom,
    ha itt hagyom, mi itt vagyok.

    Mi vagyok itt egyáltalán?
    és megérem-e a papírt,
    amire egykor jobb kezem
    még zsinórírás nélkül írt,

    csak jobbra dőlve egyszerűn,
    mint a szélfútta fák,
    ahogy diktált a tél, az ősz
    vagy amit a május fújdogált,

    lehet, hogy máris ott vagyok,
    a határtalanban kerengő,
    hol színtelenbe torkollik a szín,
    és milliárd év egy esztendő.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Lányok

    Ekkoriban, s előbb is, s azután,
    járt hozzánk elég sok rokoni lány,
    s láttam másokat, idegeneket,
    szegényt, gazdagot; és mindegyiket
    sajnáltam valamiért. Finomak
    voltak köztük, szépek, szomorúak
    s fiúsan vadak, jókedvűek is;
    de mindig csak maradt valami kis
    zavar közöttünk: a baráti lány
    csak fél-barát volt, félig ostobán
    húzódó, vagy követelő. Ha a
    szobában ketten voltunk, a mama
    folyton át-átjött, sőt maga a lány
    is megváltozott: amit délután,
    sötétben már nem tette; jó szíve
    volt, de uralkodni akart vele:
    s folyton rejtőzött, bujkált, külön élt…
    És nem mondták meg soha, hogy miért.

    Forrás: DIA