Nézd, ott kint hogy havaz december,
Kedves, pillants az ablakokra –
Szólj, hozzanak már parazsat be,
Hogy halljam, ég a tűz ropogva.
A széket told a kályha mellé,
Figyeljem zúgó füstlikán át
A vészt, vagy sorsomat… – be mindegy! –
Tanuljam meg szimfóniáját.
Mondjad, hogy hozzák a teát is,
S jöjj közelébb, oly jó melletted!
Olvass, olvass a pólusokról,
S a hó kint hullhat… eltemethet.
Be jó meleg van itt tenálad.
E ház szent nékem, enyhe szentély –
Nézd, ott kint hogy havaz december…
Olvass tovább csak… ne nevetgélj.
Még nappal van s már mily sötétség…
Hozzák a lámpát is be, szóljál,
A hó a kerítés fölé nő,
Kilincsen, záron roskadón áll.
Én nem megyek ma haza innen…
Elöl meg hátul hó s hideg szél,
Nézd, ott kint hogy havaz december,
Olvass tovább csak… ne nevessél.
Kiss Jenő fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
