Mikor a szamárnak hátán a szent városba tartott,
– Az üzletek bezárva, virágosak a parkok –
Ott állt Ahasvér varga a nép első sorába,
És tele tüdejéből rikoltozott: Hozsánna!
Mikor vörös gúnyában a nép elé vezették,
– A virgácsok bíborral borították a testét –
Ahasvér varga ott állt, és mint a bősz szelindek,
A csőcselékkel együtt ordítozott: Feszítsd meg!
Mikor a föld megingott, az ég kárpitja megnyílt,
A százados megbánta az Ember Fia vesztit,
Ahasvér varga ott állt – sápadt a Nap, a Hold –,
És mellét verve bőgte: Ez Isten Fia volt!
Mikor, nagy néha, árván, e rossz világba téved
Valaki, aki bátor, igaz, jó, és az élet
Hozsánnával, kereszttel és pardonnal fogadja,
Butaság, mindig ott vagy, mint Krisztussal a varga.
Forrás: Lélektől lélekig
