https://verskucko.com

Címke: ünnep

  • Kiss Kálmán: Szonett ballagóknak

    Néktek ragyog ma, tiétek az ünnep,
    a szó, a könny, a mosoly s a virág.
    Körétek gyűlik szinte a világ,
    s mi néktek adjuk búcsúzó szívünket.

    Az életet, mely jutalmaz és büntet,
    s melyben az ember örökké diák,
    most jelképezi zöld májusi ág,
    s halljuk: reménytől szívetek hogy lüktet.

    Szép lassúsággal, búsan szól az ének,
    föl-fölrepülne, leszáll, tétováz,
    a sok kopott pad integet felétek,

    tán könny is csordul, nem tudni okát.
    Elsápadva a messzeségbe néztek,
    s a szívetekben fölzeng, hogy: tovább!

    Forrás: ballagas.info.hu

  • Bognár Barnabás: Gyertyafényben

    Csendre vágyunk, melegségre,
    s csendben várunk az estére,
    hogy majd a négyes gyertyafényben
    élet születik a reményben.

    Arcunk sima, rezzenetlen,
    s mosoly repül az üzenetben,
    halkan suhanva szerte a tájon,
    hogy a szép még szebbé váljon.

    Szeretve lentről felemelnek,
    és csak szeretetből követelnek,
    mert örülnek, hogy szerethetnek,
    s hogy teret adnak a szeretetnek.

    Kedves kezünk egymásba olvad,
    szép a ma, s még szebb lesz a holnap,
    csodák mennek végbe az éjben:
    élet születik a reményben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Szent Lélek ünnepére

    Mikor a basa-rózsák voltak itt
    Fejedelmi virágok,
    Loptunk idegen kertekből is
    A templomért,
    Hogy a templomban virágosan
    Lássuk egymást,
    Leányok, fiúk, nyugtalanok,
    Mert csak a templomban,
    Ének, ima és beszéd mellett
    Láttuk igazán egymást.

    Hajh, Szent Lélek,
    Be ifjú lehettél akkor
    S az ákácok is ifjak lehettek:
    Micsoda Pünkösdök voltak akkor.

    Dehogy, a mai Pünkösdök
    A szépek és igaziak.
    Nem kell templom, minden templom
    S úgy kiván a pünkösdi király,
    Hogy tudja, mire vágyik,
    Hogy tudja, zavarosból
    Gyönyörűen kibontva,
    Ki az, akit meztelenítve
    Újféle virágokkal
    Tele- és teleszór.
    És sokkal szebb azóta
    Az élet, a vágy és a lemondás is,
    Mióta templom minden
    S nem a pöf basa-rózsák,
    Ákácok, rózsák, semmik
    Az igazi virágok,
    Fejedelmi virágok.

    Minden, minden és minden,
    Templom, templom és templom,
    Lyányok, lyányok és lyányok,
    Szeretlek és szeretlek és szeretlek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  •  Somlyó György: Ahhoz aki jönni fog

    1
    Hogyan képzeljem el őt
    aki óriás marokkal fogja össze
    azt ami széthullt
    s egyetlen mozdulattal széthasítja
    ami recseg de nem akar engedni

    Hogyan merjem felidézni őt
    aki most már mindent mer ami van

    2

    Kitörjük a konok és ragyogó
    tornyok kapuit miket magunkra zártunk
    még mielőtt ránkomlanának

    És feltépjük a nyomor
    mind szélesedő karámjait
    még mielőtt barommá hajszolnának

    És széthajigáljuk
    a vállunkon hegyekbe rakott pénzt
    még mielőtt eltemetne

    Nem csodáljuk többé a hercegek
    csillogó térdszalagján a gyöngyöt
    nem remegünk kerekkalapú papok
    szentsége előtt a zsámolyon
    nem perdülünk parfőm és vér
    szagától szédelgő katonák
    gáláns és állati szavára
    és nem maradunk meg a csendes megvetésnél
    kalmárok nagyképü üzelmei előtt

    De még nem hánytunk le magunkról mindent

    Úgy állunk itt mint a vetkőző nő
    egy perccel a gyönyörűség előtt

    3

    Csak dal vagyunk mely a jövőből csendül

    4

    Hogy énekeljelek ki engem énekelsz

    Dadogva próbálom a zengő
    dalt mely elárad rajtam mint a tenger
    és mint a tenger otthagy hirtelen

    Mondd meg ki vagyok
    hogy megmondhassam én is
    rákiálthassam
    mint egy képet a felmeredő falakra
    kirakhassam
    a levegő ropogó vásznára tömör betűkből
    hogy te ki vagy

    5

    Vedd óriás ónodat
    s rajzolj meg engem megyek az utcán
    folyton készülve az elmondandó szavakra
    egy idegen város bűvös útjain
    hol nem ismerek senkit nincs semmi dolgom
    mégis érzem mindenki rámnéz
    egy pillantással az enyémbe
    kötözi sorsát
    és várja hogy elmondjam neki
    mi lesz velünk

     
    7

    És rajzold fel a roppant ünnepélyeket
    hová majd elmegyünk vele
    a többiek közé
    ahol mindenki felmutatja majd mit mívelt
    mivé formálta a mindig megújulni áhító
    anyagot a kimeríthetetlen évszakokban
    nyár forró kelméit téli szikrázó
    érceket az ősz sugárzó áramait
    s a földet forgató tavaszt
    mivé a nappalok kinyíló végtelenét
    s a mélységbe záruló éjeket
    Hol könnyű táncok vonalain
    rajzolódik ki az újuló évre a terv
    mely síma betonba rohanó vasba feszül majd
    és énekben fogan a törvény

    8

    Lássátok
    roskadásig tele voltam mindennel
    oly tele hogy közelíteni se tudtak
    hozzám hogy közelíteni se tudtam
    senkihez
    De most kiloccsantottam a földre mindent
    nem kár érte hagyjátok nem sajnálom
    fényesre csiszolt a várakozás
    és meg-megcsendülve
    csillogó cseppekben hull belém
    a jövendő

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Xénia

    Ha vagyunk oly bátrak,
    kérdezzük szívünket:

    Nem sok az „ünnepnap”?
    Nem kevés az Ünnep…?!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Benedek Elek: Pünkösdi harangok

    Olyan szépen cseng a harang,
    Mintha nem is harang volna,
    hanem ezer harangvirág
    Imádságos szava szólna.

    Piros pünkösd vasárnapján
    Piros rózsa nyíl a kertben,
    Kis szívünkben tiszta öröm
    Imádsága énekeljen.

    Forrás: internet

  • Reviczky Gyula: Pünkösd

    Piros pünkösd öltözik sugárba,
    Mosolyogva száll le a világra.
    Nyomában kél édes rózsa-illat,
    Fényözön hull, a szivek megnyilnak.

    Hogy először tünt fel a világnak:
    Tüzes nyelvek alakjába’ támadt.
    Megoldotta apostolok nyelvét,
    Hirdeté a győzedelmes eszmét.

    Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed’
    Ma is minden bánkodó szivének,
    Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’:
    Világitó sugaradat áldja.

    Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
    Világositsd hittel föl az elmét.
    Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
    Diadallal az egész világon!

    Piros pünkösd, szállj le a világra,
    Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
    Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
    Szeretetnek sugara, Szentlélek!

    Forrás: internet

  • Csorba Győző: Ünnep előtt

    Csak lassan múljék, sok időm legyen
    fölkészülni: maga a készülődés
    az is jó, s készen lenni jó ugyancsak.
    Évente több a vendég messziről
    s közelről egyaránt, illik tanulnom,
    hogy valóban tisztességgel fogadjam
    a társaságot.

    Nem csekély dolog,
    hogy gyermekcsapatoktól vénekig
    annyian érkeznek, nem is tudom,
    élők-e még mind, mert mind élni látszik,
    s mind jókedvű és jóakaratú,
    az ünnep örömétől csillogó.

    Csak lassan múljék, hisz jobb is talán
    a várás, mint a beteljesülés.
    Advent… Ó, mennyi holmimat kinőttem
    s ledobtam… ezt még nem, sőt még nem is
    kényelmetlen… Érzelgősség? Öregkor?

    Fehér a kert, áldom, fehér a város,
    áldom, s elindulok titokzatos ösvényeken
    (kint? bent? milyen irányban?)
    jutok melegbe, fenyőszagba, gyertya-
    fénybe, s remélt ajándékokhoz is.

    Fehér a kert, a város is fehér,
    s elindulnak szintén felém seregben
    lábak és tárgyak. Advent. Nem tudok
    semmit, de mindent könnyen elhiszek.
    Kell a meglepetés, kell, kell az ünnep.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szombati-Szabó István: Erdélyi szüret – Borköszöntő

    Ki bort csak máséból iszom,
    Kinek hordóm sincs, pincém sincs, pincémben nincs hordó,
    S hordómban nincs egy hörpintésnyi borom se:
    Köszöntöm a bort, minden Nedvek Királyát
    S magyar sírva-vígadók szent italát.

    Köszöntöm a bort, akivel
    Barátosan kínál meg kedv-szomjú bortalant a boros.

    Köszöntöm a bort: sorsvert, gondűzött emberek menedékét,
    Akitől meghősödik a gyáva,
    Tervet koholnak a tervtelenek
    S bársony-párnát álmod magának a földönfutó hajléktalanság.

    Köszöntöm a bort: költők keresztvizét,
    S bú-rozsdás lelkek gépolaját,
    A bort, akiben lakik a kedv, a barátság meg az igazság.

    Köszöntöm a bort: nóéi örökünket,
    Akitől hamujában fellobban a bírhatatlan isteni virtus,
    A bort, aki ha levert: fölemel a Gondok hekatombáján
    A jó Mindent-feledés szűz alpesi fokára.

    Köszöntöm a bort,
    Akitől Isten színéhez emeli fel
    Véres, tiport és megalázott emberi homlokát a halandó
    S Istennel koccintani az égre nyújtja szívét
    S emeli bátran remegő, csordúltig keserű szív-bitlikomát Ahhoz,
    Aki a napot: arany ivópoharát
    Színültig töltve víg áldomásra nyújtja felénk.

    Köszöntöm a bort:
    Éljen a bor,
    Amíg él Isten és emberek élnek e nyomorult világon!
    Evoé!

    Forrás: www.eternus.hu / Szombati-Szabó István: Erdélyi szüret

  • Babits Mihály: Az előkelő tél

    Olyan halk és hideg idő van,
    halk és hideg, halk és hideg:
    hallani szinte suhanóban
    a gyöngyház égen a telet.

    Selymesen száll ő rongyaink közt
    s arcba legyez, bár semmi szél…
    Óh láthatatlan, hűvös angyal,
    előkelő, gyönyörű Tél!

    S a hó is itt lesz nemsokára
    s minden egyszerre eleven.
    Aki rápillant ablakára,
    fehér apácák végtelen
    meneteit véli vonulni,
    s ki boltból az utcára lép,
    lágy-fehér könnyek ostromolják
    kemény csomagjait s szívét.

    Estefelé kitisztul néha,
    a csillagok kilátszanak
    s mint gyermekek állunk alélva
    egy nagy karácsonyfa alatt,
    amelynek ágát föl nem érjük,
    de gyertyás fénye ránk sajog:
    gyertyásan és csúfolva néznek
    a karácsonyi csillagok.

    Forrás: Szeretem a verseket