https://verskucko.com

Címke: ünnep

  • Babits Mihály: Az előkelő tél

    Olyan halk és hideg idő van,
    halk és hideg, halk és hideg:
    hallani szinte suhanóban
    a gyöngyház égen a telet.

    Selymesen száll ő rongyaink közt
    s arcba legyez, bár semmi szél…
    Óh láthatatlan, hűvös angyal,
    előkelő, gyönyörű Tél!

    S a hó is itt lesz nemsokára
    s minden egyszerre eleven.
    Aki rápillant ablakára,
    fehér apácák végtelen
    meneteit véli vonulni,
    s ki boltból az utcára lép,
    lágy-fehér könnyek ostromolják
    kemény csomagjait s szívét.

    Estefelé kitisztul néha,
    a csillagok kilátszanak
    s mint gyermekek állunk alélva
    egy nagy karácsonyfa alatt,
    amelynek ágát föl nem érjük,
    de gyertyás fénye ránk sajog:
    gyertyásan és csúfolva néznek
    a karácsonyi csillagok.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Szabó Magda: Szonett

    Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák,
    és felrettentik lombjukon a csöndet,
    a síró felhők halkan rádköszönnek,
    fürge csikók zablájukat kioldják.

    Piros gyertyáit lobbantja az ünnep,
    a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják,
    minden vízen feszülnek a vitorlák,
    toronykörül vad csillagok keringnek.

    Ha jössz, villámmal gyúlnak messzi fáklyák,
    álmos virágok kelyhüket kitátják,
    az érhetetlen égből gyöngy pereg,
    a napraforgók szirmuk fényre tárják,
    az Óra összecsukja csöndbe szárnyát,
    lábadhoz ejti arcát s szendereg.

    Forrás: kötetben megjelent vers (Szabó Magda művei)

  • Tornay András – Díszíts fel!

    Akassz rám időt, mosolyt, érintést,
    szeretnék végre ünnepelni.
    Ülj mellém szótlanul.
    Vigyázzunk egymásra –
    én tudom, hogy nagyon törékeny vagyok!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kosztolányi Dezső: Húsvét

    Már kék selyembe pompázik az égbolt,
    tócsákba fürdenek alant a fák,
    a földön itt-ott van csak még fehér folt,
    a légen édes szellő szárnyal át.

    Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
    viszik a zavaros szagos vizet,
    a lány piros tojást tesz el merengve,
    a boltokat emberraj tölti meg.

    S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
    megrészegül az illaton a föld,
    s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt –

    kelet felől egy sírnak mélyiből,
    elrúgva a követ, fényes sebekkel
    száll, száll magasba, föl az Isten-ember.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Magda – Szonett

    Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák,
    és felrettentik lombjukon a csöndet,
    a síró felhők halkan rádköszönnek,
    fürge csikók zablájukat kioldják.

    Piros gyertyáit lobbantja az ünnep,
    a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják,
    minden vízen feszülnek a vitorlák,
    torony körül vad csillagok keringnek.

    Ha jössz, villámmal gyúlnak messzi fáklyák,
    álmos virágok kelyhüket kitátják,
    az érhetetlen égből gyöngy pereg,

    a napraforgók szirmuk fényre tárják,
    az Óra összecsukja csöndbe szárnyát,
    lábadhoz ejti arcát s szendereg.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Mikor ünnepet ül…

    Mikor ünnepet ül
    Lelkedben az öröm, vagy fájdalom,
    – Lehet gyászünnep is –
    Akit nagyon szeretsz,
    Akkor hozzá mehetsz,
    Jaj, csak ne menj szürke hétköznapon!

    Akit szeretsz, annak
    Egész lelket áldozz,
    Jaj, csak vele gyakran ne találkozz!
    Akit nagyon szeretsz:
    Ne kívánd a házikódba társul,
    Örvendj, ha a lelked vadvirágos,
    Messze síkján néha hozzád társul.

    Örvendj, mikor járhatsz
    Bársony-puha karján
    Erdők muzsikáló, suttogó avarján.
    Vagy ha hegytetőkön,
    Meredélyek felett
    Vigyázva, szelíd kézzel átvezet.

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Aranyosi Ervin: Karácsonyi gondolatok

    Örömökben gazdag ünnepet kívánok,
    teljesüljenek be csillagfényes álmok!
    Szerető szívekre fénylő áldás szálljon,
    gyönyörű világunk fény-szigetté váljon!

    Legyen a világon boldog minden ember,
    Ahol szeretet van, hidd, ott más úgy sem kell.
    Itt van a mennyország, itt e földi létben,
    csak jól el lett rejtve, az ember szívében.

    Majd, ha minden ember a szívét kitárja,
    a szeretet ösvényt végre megtalálja!
    Rá lel majd az útra, mely a mennybe vezet,
    amit a szeretet szépen kikövezett.

    Kedves embertársam, kívánom találj rá!
    Kell, hogy világoddal megértőbbé váljál!
    Lépj az igaz útra, legyen benned béke,
    s ne legyen kétséged, hogy ennyi elég-e?

    Hidd el, CSAK ennyi kell, varázsos az ünnep,
    ha a félelmeink végleg tovatűnnek,
    gyertya fény tükrében megtisztul a lélek,
    s elmondhatod: – Végre mennyországban élek!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Dsida Jenő – Itt van a szép karácsony

    Itt van a szép, víg karácsony,
    Élünk dión, friss kalácson:
    mennyi fínom csemege!
    Kicsi szíved remeg-e?

    Karácsonyfa minden ága
    csillog-villog: csupa drága,
    szép mennyei üzenet:
    Kis Jézuska született.

    Jó gyermekek mind örülnek,
    kályha mellett körben ülnek,
    aranymese, áhitat
    minden szívet átitat.

    Pásztorjátszók be-bejönnek
    és kántálva ráköszönnek
    a családra. Fura nép,
    de énekük csudaszép.

    Tiszta öröm tüze átég
    a szemeken, a harangjáték
    szól, éjféli üzenet:
    Kis Jézuska született!

    1929

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Körmendi László: Karácsonyváró

    Drága Angyalom! Tudod-e hol jártam?
    Álmomban ott messze, Bergengóciában!
    Hol csillagok csillognak és lelkek ülnek
    körül egy forró fényes tüzet!
    Hol minden gyermek örül…

    Ott kacag anyjával a kis gyufaáruslány!
    A megfagyott muzsikus!
    Einstein!
    Meg a vagány, vén New Yorki taxis,
    ki bejárta a Holdat.
    A szeretet mindenkit térdén lovagoltat…

    De jaj! Ez a karácsony, egy napig tart csupán!
    Nálunk csak egy nap jár száz fagyos éj után…
    Lökjünk hát a Földön 360 fokot!
    S 365-ször éljünk meg minden boldog napot!

    Hatvan, 2017. december 17.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Endrődi Sándor – Karácsony

    Szeretet ünnepe,
    Ragyogó karácsony,
    Nincs nálad áldottabb
    Ünnep a világon!

    Míg örömláng gyúl ki
    Zöld fenyőid árnyán:
    Ringatózik lelkünk
    Boldog béke szárnyán.

    Földerül az arcunk,
    Mely imént borongott
    Elfeledünk bút-bajt,
    Minden földi gondot:
    Vidámság mosolya
    Csillog a szemünkbe:
    Nevető angyalok
    Szállnak a szívünkbe.

    Ma minden kicsi ház
    A Jézuska háza
    Szíve örömének
    Tündöklő tanyája:
    Sehol szomorúság
    Ránk hulló árnyéka:
    Itt is, ott is csak fény:
    Angyalok játéka.

    Kedves, tiszta ünnep,
    Nincs nálad áldottabb
    Ünnep a világon!
    Te vagy az az egy nap,
    A küzdelmes évben,
    Mikor csak szeretünk
    A fenyők tövében.

    Mintha az a sok fa
    Egyetlen fa volna
    S az egész világot
    Betakarná lombja:
    S mintha az a sok szív
    Mind egy nagy szív volna:
    Egymásra hajolva
    Mind együtt dobogna…