Az elfutó idő vagyok
a nem létező
Ha szemembe nézel
láthatod
a Kezdetlen Kezdetet
s a Végtelen Véget
Láthatod, ahogy az Egység
Kettősségbe hullt
Kettősségbe emelkedett
Láthatod az ölelő Örvényt,
a mindenben örvénylőt,
a forrongó Forrást,
a mindenben pezsdülőt
Láthatod vulkánok tüzét
csillagok biztató ragyogását
lélekutunk útjelzőit
Láthatod a bizalommal teli földet
mely megtart és otthont ad
a csodadús megnyugvást
Láthatod szállását széljáró szárnyasoknak
a tüdőt tágító térben
szabadság szilaj szenvedélyét tanítva
Láthatod a világ tavaszi születését
duzzadó rügyek pattanását
megfogant magvak csírázását
a szirmukat táró
szélben mulató virágokat
Láthatod a nyár nemes delelését
a lét mindent elborító erejét
kalászok selymes, arany ringását
büszke vadak égre nyúló agancsait
burjánzó zöld önzetlen szeretetét
Láthatod ősz bölcsülő színpompáját
a teljessé vált élet földre símulását
a halál köztes útján evező utazókat
okamúlt lázadás diadalmas elcsendesülését
S láthatod a tél tisztaságát
csontig csiszoló törvényeit
az újjászületés reményének
hó alatt megbúvó, ritmusos szívverését
az alvó fák ágain kapaszkodó
kristálypalotákat
Ha szememben nézel
letéve múló gondokat
valóság-álarcba rejtőző
valótlan gátakat
ha a hétköznapok ködén át
igazán engem látsz:
meglátod önmagad
Mert én nem vagyok
ahogy nincs idő
s te sem vagy
csak a Mindenben Létező
sugárzik múlandó öröklétünkön át
s mosolyog
szeméből boldogan csorog
az öröm könnye
Az elfutó idő vagyok
a nem létező
Ha szemembe nézel
láthatod
a Kezdetlen Kezdetet
s a Végtelen Véget
mely benned is izzik
s engem is éget
Forrás: Lélektől lélekig
