Kategória: Idézetek

  • Idézet

    „Tudnod kell, hogy az emberek nem ok nélkül ragaszkodnak a középszerűhöz, a zavaroshoz és vajákoshoz, az illúziókhoz és a szobatiszta félismeretekhez, tehát a műveletlenséghez.

    Mert a műveltség annyi, mint az igazságnak – minden dolgok igaz ismeretének – feltárása és elviselése. S az igazat elviselni mindig nagyon nehéz. A műveltséghez, tehát a valóság és igazság megismeréséhez, rendkívüli bátorság kell. Az ember egész szívével, sorsával, lényével ismeri meg az igazságot. Az ember csak életre-halálra lehet művelt.

    Az emberek mindig készségesebben nyugodnak bele valamilyen kellemetlen igazság elkendőzött magyarázatába, tehát a műveletlenségbe, mint a nyers, egyszerű, tőmondatos igazságba, ami a műveltség.

    Az emberek titokban tudják, hogy minden, ami igaz és emberi, tehát valóságos, vérben, verejtékben és szenvedélyben fogan, de szívesen pusmogják, lesütött szemmel, hogy a gyermekeket a gólya hozza.

    Ez így tetszetősebb és kényelmesebb. De a műveltséget nem a gólya hozza.”

    Márai Sándor: Füves könyv – Arról, hogy a műveltséghez sok bátorság kell

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Éppen így változtatnunk kell napjaink életütemét is. Nem erőszakosan. Nem hebehurgyán. De tudatosan, ösztönösen, mikor úgy érezzük, megtorpantunk egyfajta életmódban.

    Aki eddig makacson hajnalban kelt, intézze úgy az alvás és felkelés életütemét, hogy egy időn át délelőtt ébred. Aki korán feküdt, s úgy érzi, élete zsákutcába jutott, feküdjön éjfél után. Aki eddig délelőtt végezte fontosabb munkáját, ha csak teheti, iparkodjék átváltani munkája ritmusát a délutáni időszakra. Aki estére elfárad, pihenjen napközben és dolgozzék éjszaka. Aki ebéd után szundított, aludjon most egy félórát ebéd előtt.

    Csak nem megmerevedni az élethelyzetekben, csak nem papucsot húzni és szakállt ereszteni, s mindig ügyelni, hogy a világ teremtő erői állandó készenlétben és várakozásban találjanak! Nem kell sok ehhez. Hallás, szív, figyelem, ösztön és értelem gondos összjátékának művészete ez. S az élet egyik titka.”

    Márai Sándor: Füves könyv – Az ütemről és a változásról

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani.

    S ha nem képes erre – bármilyen fájdalmas is –, tudd, hogy az elsősorban az ő tragédiája.

    Mert a nem szeretésnél sivárabb, szegényebb és sötétebb állapot nincs.”

    Müller Péter: Benső mosoly

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Kétféle beszélgetés van.

    Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.

    Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.

    Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.

    A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”

    Müller Péter: Szeretetkönyv

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Egyetlen pillanata a magánynak, az önismeretnek, mikor legyőzted a hiúságot, többet adott neked is, az emberi világnak is, mint minden mutatvány, mellyel a világ előtt illegetted magad.”

    Márai Sándor

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Nem kell megértenünk a világot; elég, ha eligazodunk benne.”

    Albert Einstein

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézetek

    „Csak a szelíd madarak vágyakoznak.A többiek repülnek.”

    /Elmer Diktonius/

  • Idézet

    „Miután rájöttünk, hogy az életnek semmi értelme, nincs más hátra, mint hogy értelmet adjunk neki.”

    Lucian Blaga

    Forrás: Lélektől lélekig


  • Idézet

    „A szeretetben az a legfájdalmasabb, hogy egyedül nem megy.”

    Müller Péter

    Forrás: Lélektől lélekig


  • Vörösmarty Mihály: A siket lantos

    Megrendíthetlen nyugodalmad, ó lant fia! Ember
    s emberevő állat fut, ha te dalra fakadsz.
    Tótágast áll a természet, ijedve lebúvik
    a folyam árja, s kitér szikla, fa, hangod elől.
    Csak magad, oh boldog, nem hallod e szörnyű nyikorgást,
    s ennyi veszély közepett meg sem akadva danolsz.

    1830

    Forrás: Vers mindenkinek