Megrendíthetlen nyugodalmad, ó lant fia! Ember
s emberevő állat fut, ha te dalra fakadsz.
Tótágast áll a természet, ijedve lebúvik
a folyam árja, s kitér szikla, fa, hangod elől.
Csak magad, oh boldog, nem hallod e szörnyű nyikorgást,
s ennyi veszély közepett meg sem akadva danolsz.
1830
Forrás: Vers mindenkinek
