https://verskucko.com

Kategória: karácsony

  • Aranyosi Ervin: Dobozokba csomagoltam…

    Dobozokba csomagoltam:
    – A szeretet érték!
    Elküldöm most mindazoknak,
    akik tőlem kérték.

    Mellé tettem egy ölelést,
    – legyen benne részed!
    Remélem, ha meg kapod,
    majd magad jobban érzed!

    Ölelésbe csomagoltam,
    szívem összes vágyát,
    úgy szeretném jobbá tenni
    az emberek világát!

    Tettem hozzá bőven mosolyt,
    viseld egészséggel!
    Adj másoknak is belőle,
    a mosoly nem vész el!

    Mosolyomba csomagoltam,
    jókedvemet néked.
    Így kívánok boldogságot
    és jó egészséget!

    Kezdj el te is csomagolni,
    vidám kedvet adni,
    hogy ne tudjon emberfia
    szomorú maradni!

    Dobozokba csomagoltam,
    szívem összes kincsét,
    hadd kapja meg minden ember,
    kinek ilyen nincs még!

    A világát jobbá tegye,
    senkinek se ártson,
    boldogítson, melegítsen
    idén a Karácsony!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Körmendi László: Karácsonyváró

    Drága Angyalom! Tudod-e hol jártam?
    Álmomban ott messze, Bergengóciában!
    Hol csillagok csillognak és lelkek ülnek
    körül egy forró fényes tüzet!
    Hol minden gyermek örül…

    Ott kacag anyjával a kis gyufaáruslány!
    A megfagyott muzsikus!
    Einstein!
    Meg a vagány, vén New Yorki taxis,
    ki bejárta a Holdat.
    A szeretet mindenkit térdén lovagoltat…

    De jaj! Ez a karácsony, egy napig tart csupán!
    Nálunk csak egy nap jár száz fagyos éj után…
    Lökjünk hát a Földön 360 fokot!
    S 365-ször éljünk meg minden boldog napot!

    Hatvan, 2017. december 17.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Szilágyi Domokos – Karácsony

    A puha hóban, csillagokban,
    az ünnepi foszlós kalácson
    láthatatlanul ott a jel,
    hogy itt van újra a karácsony.

    Mint szomjazónak a pohár víz,
    úgy kell mindig e kis melegség,
    hisz arra született az ember,
    hogy szeressen és szeressék.

    S hogy ne a hóban, csillagokban,
    ne ünnepi foszlós kalácson,
    ne díszített fákon, hanem
    a szívekben legyen karácsony.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Áprily Lajos – Karácsony-est

    Angyal zenéje, gyertyafény –
    kincses kezem hogy lett szegény?

    Nem adhattam ma semmi mást,
    csak jó, meleg simogatást.

    Mi győzött érdességemen?
    Mitől csókolhat úgy kezem?

    Simogatást mitől tanult?
    Erembe Krisztus vére hullt?

    Szemembe Krisztus-könny szökött? –
    kinyúló kézzel kérdezem.

    Áldott vagy a kezek között,
    karácsonyi koldus-kezem.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Reményik Sándor: A karácsonyfa megérkezik

    Mögötte elmaradt a nagyhavas,
    Mögötte elmaradt a rengeteg,
    A piacon most megállnak vele
    A nagy utat járt, csendes szekerek.

    Vizsgálgatják növését, termetét,
    Az emberek közt kézről-kézre jár.
    Az óriás lemetszett, csonka karja,
    A kis fenyőfa: karácsonyfa már.

    Csodálkozva tekintget szerteszét
    És fájón leheli ki illatát.
    Egyben ünnepre felszenteltnek is,
    Halálraszántnak is érzi magát.

  • Dutka Ákos – Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal (1923)

    Ha e beteg, bolond világra
    Uram, még egyszer megszületnél,
    Bár milliónyi templomod van,
    Kezdhetnél megint Betlehemnél.

    Szalmajászolnál rangosabb hely
    Uram, tenéked ma se jutna:
    Soha messzibb a Te országod,
    „Miatyánkod” bár mindenki tudja.

    Ha így jönnél Názáretből
    Sápadtan, fázva, december este,
    Az ügyefogyott szenvedőkhöz
    Párizsba, vagy Budapestre,

    S leülnél az éhezők közt
    S abból, amit valaha mondtál
    Mesélnél új vigasztalásul –
    Elfognának a tizedik szónál.

    Mondjál csak új Hegyibeszédet
    S amit mondtál a gazdagokról
    S ha gyűlnének az elhagyottak
    S szólnál az Írás-forgatókról,

    S ha megpróbálnád Uram még egyszer
    Az Embert rávenni Szeretetre –
    Internálnának, esküszöm rá,
    Ha nem is vernének mindjárt keresztre.

    Forrás: Index.hu / Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Emlékezés karácsonytalan advent idejére

    Későn és más lélekkel,
    „Holnap” holnaputánján
    Jutottam el szívedbe,
    Ady városa, Várad.

    Először ősz aranylott mindenütt,
    Másodszor csattogott a csalogány,
    S a hársfaillat áradt.

    Egy őszi s egy tavaszi adventem volt
    Falaid között, Várad.

    Én nem kerestem benned semmi mást,
    Csak enyhülést, csak gyógyulást.
    A gyógyulást nem adtad.

    Tán havasokat, tán tengereket
    Mulasztottam miattad.

    És mégse bánom, mégis sokat adtál:
    Új hangulatot, új barátokat,
    S valami rejtelmes nosztalgiát
    Utánad, mely örökre megmarad.

    Advent voltál az életemben, Várad,
    Adventje új élet ígéretének –
    S maradt mégis minden a réginek.

    Advent voltál az életemben, Várad,
    Advent, melynek nem jött karácsonya.
    De mégis jó volt Messiásra várni, –
    S édes az elmúlt advent illata.

    Kolozsvár, 1925. szeptember

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Juhász Gyula – Áldás a fenyőkre

    Mikor a tavasszal ibolyák fakadtak,
    Ti maradtatok csak búsnak, hallgatagnak,
    Madár szólt, virág nyílt mindenféle ágon,
    Ti állottatok csak árván a világon.

    De lám, itt a tél is! Madár, virág, hol van?
    Ti maradtatok csak örök virulóan.
    Áldjon meg az Isten, ti jó fák, hű lelkek,
    Néma hirdetői örök Szerelemnek.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Benedek Elek – Jövel, jövel!

    Hallom már, angyal szárnya lebben,
    Szívem, mint régen, meg-megrebben,
    Itt vagy közel!
    Itt vagy közel, óh, szép karácsony,
    Rajtad csüng lelkem, semmi máson,
    Jövel, jövel!

    Jövel, jövel, én várva várlak,
    Még itt se vagy, már áldva áldlak,
    Vidul szívem.
    Az ég alatt bárhová térsz be,
    Öreg szívet gyermekké téssz te
    Mindenkiben.

    Jövel, jövel, mint egykor, régen,
    Hadd éljem újra gyermekségem
    Szép esteiét,
    Mikor a földet hó megeste,
    Dal s mese közt karácsonyeste
    Vígan telék.

    Dió meg alma, más se kellett,
    Szegénynek is, óh, erre tellett!
    Volt asztalán.
    Karácsonyfák nem ragyogtak bár,
    Angyalok akkor is voltak már…
    De voltak ám!

    Hallom már, angyal szárnya lebben,
    Szívem, mint régen, meg-megrebben,
    Itt vagy közel.
    Itt vagy közel, óh, szép karácsony,
    Rajtad csüng lelkem semmi máson,
    Jövel, jövel!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • József Attila: Karácsony

    Legalább húsz fok hideg van,
    szelek és emberek énekelnek,
    a lombok meghaltak, de született egy ember,
    meleg magvető hitünkről
    komolyan gondolkodnak a földek,
    az uccák biztos szerelemmel
    siető szíveket vezetnek,
    csak a szomorú szeretet latolgatja,
    hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
    fa nélkül is befűl az emberektől
    de hová teszik majd a muskátlikat?
    Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
    s az újszülött rügyező ágakkal
    lángot rak a fázó homlokok mögé.

    Forrás: Szeretem a verseket