https://verskucko.com

Kategória: Csorba Győző

  • Csorba Győző: Rendhagyó napok

    Kizökkent az idő: felemás, rendhagyó, hiteltelen.
    Átmeneti. Olyan, amikor semmi sem látszik végleges-
    nek, amikor nem is illik, nem is szokás véglegeset
    tenni. Azt mondja ilyenkor az ember: “Járok-kelek,
    beszélek, csinálom ezt-azt, de csak azért, mert élek.
    Mégis úgy, hogy szavaim és cselekedeteim se okok
    se következmények ne legyenek.”

    Üresjárat-napok, üresjárat-órák.

    Az éjjel meghalt egy fiatal férfi. Nagyon komolyan,
    nagyon véglegesen, semmiféle szokásra, illendőségre
    nem hederítve.

    S az idő, lám, nem zökkent vissza, nem igyekszik
    rendjével igazolni e szörnyű véglegességet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: Ars amatoria

    Fortélyos alakoskodás
    kell, hogy a végén lángoló
    meztelenséggel elfeküdjék
    odaadó

    eszközként karjaidban.

    • Tanulj, tanulj, ne a fonákját,
      a színét lásd! De tedd azért
      e szép játék szabályát!

    Mert mégse csak a test, a test…
    A bőrön, véren, rostokon
    átsüt egy másik, átsüt egy
    fénylőbb izgalom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: Látvány

    Megy az őszi ég megy keletnek
    Köd is fakítja már zöldjét a leveleknek

    Megy az őszi ég üresen
    Nem kuszálja madarak röpte sem

    A fa is a fű is költözik
    kéreg mögé föld alá rejtezik

    Nem messzebb-e mint a madár?
    És visszatalál-e ha jönne már?

    Kályhát készítsz begyújtsz bölcsen tudod te:
    szüksége van a testnek a melegre

    s a léleknek hisz rémült éjszakákon
    ott ülsz mellettem ülsz az ágyon

    ódivatú orvos aki
    meleggel vágysz mindent gyógyítani

    de akinél bármely bajomban
    jobb orvosra eddig még nem akadtam

    ki az őszt is csak látvánnyá teszed
    ahogy viszi a bodros-kék eget.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: Mi lesz?

    A test nyelvét a testünk mindinkább megtanulja.
    Köztünk a szó erőtlen s lassan fölösleges lesz. –
    Fölér-e bármiféle fennkölt beszéd a kedves
    kezével – főm lehajtva midőn hajamba túrja?

    Szorongások, csapások – terelheted figyelmem –
    csukott szád sarkain s a szemed színében élnek.
    Ne szólj! – hiába volna; akkor se szólj, ha kérlek:
    a nyelv dadogni tud csak e tiszta, ősi nyelven.

    Ó, már előre borzaszt: mi lesz, ha majd a rémes
    szót testünk mondja már, és a másik érti is már,
    s közben fecsegve, csalva ködöt ver a hamis száj
    méltatlan gyöngeséggel e szép őszinteséghez?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: Riadozó kezed

    Életadó gyámoltalanodsz

    Szinte kapaszkodva nyúlsz a
    testekhez miket te szültél

    Nő körülötted az árnyék
    gyöngül benned a nap

    Magamra ismerek ha nézlek
    Csakhogy te még
    nem szoktad meg amit
    én már régóta cipelek

    Társam életadó
    ne félj!

    Riadozó kezed torkom szorítja.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: Unalom

    Unottak, fakók a napok, akár az ég őszönte reggel,
    amikor folyton csak esik, hogy az ember nézni is restel.

    El tudom szépen mondani, hogy mit fogok csinálni holnap,
    s hogy mit eszek: a napjaim egyenruhában gyalogolnak.

    Olyanok, mint a katonák: egyenruhában gyalogolnak.
    – A szemem éle elkopik, figyelmem izma nyűtté sorvad.

    És szél se jár, hogy függönyét múltamnak kissé meglengetné;
    nincs két fél, amely összeáll, egész, amely szétválik ketté.

    Mint a búzát, a nagy Molnár fölöntött engem a garatra,
    és órák súrló hengere őrli lelkem lustán forogva.

    – Papíromon, most, hogy írok, megáll egy csöpp légy, s undorkodva
    feni kis első lábait, minthogyha velem csúfolkodna.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: A világ közérzetéért

    Maradj szép!
    Nem magadért nem is értem
    maradj szép a világ közérzetéért

    Nem tehetsz róla hogy ilyen vagy
    Viszont ha már…
    Maradj szép az emberek öröméért

    Sok torz hatalom
    puszta létével is
    nem hogy akarná nem hogy gyűlölettel
    de saját szegény törvényeivel

    Te ugyanúgy
    saját gazdag törvényeid szerint
    nem hízelkedve nem tapsot keresve
    legjobb ha nem is tudsz sokat magadról
    vagy legalább a lényeg lényegét nem

    De a világ
    az emberek
    megérzik bizonyára
    megéreznek valamit a magosabb
    rendből?
    hát legalább
    ezért
    maradj szép!

    Forrás: Lélektől lélekig – Csorba Győző versei

  • Csorba Győző: Megfelelések

    A még nagyobb hideg
    ellen hideggel. –
    Hó… hó… Ki érti meg,
    hogy mit közöl szivemmel?

    Lám, rajta szigorú
    aszkéta-leplek:
    fél-életemmel egykorú
    kötelmek.

    A várhatót s a vártat
    szivem mint régi-régi
    újrataláltat
    fogadja, éli.

    S a dér-gyöngy-lepte fák
    hegyén azért is angyal ül,
    azért is egy-virág
    a puszta táj köröskörül.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: Szerepek

    Napról-napra nagyobb erő kell
    hogy ellenkezzem az idővel

    ezer kéz sem volna elég hogy
    megtarthassam a maradékot

    a valódi s az ál aránya
    folyton romlik az ál javára

    s a rejtett-sejtett bizonyosság
    válik maróan bizonyossá

    bizonyosság? – bizonyosságok!
    testemmel pusztuló világok:

    a színek formák a szememmel
    az ízek nyelvemmel ínyemmel

    a hangok… ám minek soroljam:
    völgymély is van hegycsúcs ahol van

    s teljesség… ó csak az ne látna
    akinek más épség az álma

    aki előtt csak ha magasba
    ha lefelé az már a rosszba

    s aki előtt gyakrabban egyre
    kell vállalkoznom szerepekre

    mígnem minden mímet levetve
    leszek külső sötétre vetve

    s többé nem gesztus maszka szólam

    • meztelenség vall néki rólam

    s nem érti hogy egyszerre mást lát:
    csak elfordul s megvonja vállát

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: Bumeráng

    “Ha majd öreg leszel…” Ronsard… agyon-
    csépelt szöveg mint Villoné is: “Adnád
    szívesen majd de koldusnak se kell
    amit most megtagadsz”

                                     Lágy vagy kemény

    fenyegetések s roppant ostobák
    ne hallgass rájuk -: önvigasztalások

    Légy kíméletlen s önző gyűjtsd a mézet
    ne nézd hogy az a másik… Rágja szét
    párnáját kínjában a szerelem

    nem irgalmasság rakd tele a mézes
    bödönt s ha majd keserű lesz a szád…

    Mert Ronsard Villon… az nem érdekes
    de keserű lesz mindenképp a szád
    ha majd öreg leszel ha az leszel
    és hogyha már a koldusnak se kell
    amit most (mondjuk tőlem) megtagadsz

    Forrás: Lélektől lélekig