https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Reményik Sándor: Benéz a havas

    Benéz a havas kéken, Kolozsvárra.
    A nagypiacról tisztán látható,
    Amint a Monostor-utat bezárja.
    Most úgy érzem: ott vége a világnak.
    Azokra, kik rám túl a hegyen várnak,
    Úgy gondolok, mint mesés más-világra.

    Benéz a havas kéken, Kolozsvárra.
    Öreg fején már megmozdult a hó,
    Tövében vadul árad a Szamos
    A Szamos, ez az egyetlen folyó.
    A Szamos, ez a megfordított Léthe…
    Mondják, ki belekóstolt a vizébe,
    Az felejteni nem tud sohasem.

    Túl a gyalui havas hegyeken
    Hiszen – kékek a budai hegyek,
    Kékek, s lilák is tán, ha jő az alkony,
    De nincsen mégsem olyan alkonyat
    Sehol a földön, mint a Szamosparton.
    S ez nem elég, hogy idehaza tartson?!

    Forrás: Minden napra 1vers

  • Várnai Zseni: Ma álmomban

    Ma álmomban fiatal voltam,
    sötét hajamat kontyban hordtam,
    kettéválasztva, úgy, mint régen,
    tűnt ifjúságom idejében.

    Közben tudtam, hogy csupán álom
    visszavarázsolt ifjúságom,
    tudtam, igen, de mégis, mintha
    lengett volna időhinta
    mából a múltba onnan vissza…
    megvénülve, majd megifjulva…
    megújulva.

    Fiatal voltam, lázak gyötörtek,
    gyermekeim, verseim jöttek,
    oly sok áldás
    szívta vérem,
    hogy én csak bennük, értük éltem…

    Mondják:
    szép voltam barna hajjal,
    de nem törődtem én magammal,
    más gondom volt:
    kenyér és versek…
    és éveim egyre inkább vertek.

    De ma, különös hajnali álmom
    átköltötte az ifjúságom:
    Boldog voltam,
    mint soha ébren,
    agyam filmezte régi képem,
    de úgy, hogy árnyék nem is volt
    rajtam,
    s nem volt ezüstös szál
    hajamban…

    Nem volt bánatom, nem írtam verset,
    nem éreztem, hogy üldöznek, vernek…
    Csak éltem, éltem, mosolyogtam…
    Ma álmomban fiatal voltam!

    Forrás: Minden napra 1vers

  • Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa

    Utálom és arcába vágom:
    – Száz év, de tán kétezer óta
    őrült, mocskos, aljas világ ez,
    ez a farizeus Európa!
    Kenyér s jog helyett a szegényt
    csitítja karddal, üres éggel
    és cinkos lelkiismeretét
    avatag és modern mesékkel;
    száz év, de már kétezer óta
    hány szent vágy halt meg gaz szívében!
    Hazám, keresztény Európa,
    mi lesz, ha bukására döbben,
    mi lesz, ha újra földre száll
    a Megcsúfolt és Megfeszített,
    s mert jósága, hite, imája
    egyszer már mindent elveszített:
    mi lesz, ha megjő pokoli
    lángszórókkal, gépfegyverekkel,
    vassisakos, pestishozó,
    bosszúálló angyalsereggel?
    Mi lesz, ha megjő Krisztus és
    új országot teremt a földön,
    ha elhullanak a banditák
    s nem lesz több harc, se kard, se börtön,
    ha égi szerelmét a földi
    szükséghez szabja ama Bárány
    s újra megvált – óh, nem a jók,
    de a gonoszok vére árán:
    hazám, boldogtalan Európa,
    ha túléled a harcok végét,
    elbírod-e még te az Istent,
    a Szeretetet és a Békét?

    Forrás: Minden napra 1vers

  • Juhász Gyula: Este az alföldön

    Az alkony kéken hamvazó ködében
    Most térnek nyugovóra mind a házak,
    A csöndbe bámulnak komoly fehéren
    S tetőiket lehúzza az alázat.

    Az ablakok kis, vaksi fénnyel égnek,
    Öreg parasztok néznek így az éjbe
    És lecsukódnak jó korán e fények
    S virraszt tovább az udvar jegenyéje.

    Mint régi csősz, dúdolgat egymagában
    S a csillagokba nyújtózik didergőn,
    Alatta boldogabb a tyúkok álma
    S ha elszundít, hát ő is egy az erdőn.

    Az országút elindul bandukolva
    Az éjszakában, tornyokat keresve,
    Fáradt utast és aranypénzt a porba
    S egyszer csak eltűnik a végtelenbe.

    Forrás: szeretem a verseket

  • Petőfi Sándor: Szerelem és bor

    Azt mondom, amit mindig mondok:
    Ne háborgassanak a gondok,
    Ne háborgassanak bennünket!
    Legyen vidámság, tréfa, nesz;
    Ifjak vagyunk és ifjúságunk
    Idő jártával odalesz.

    Járjunk a szerelem kertében,
    Virág ott nyílik minden lépten;
    Ha meg talál tüskéje szúrni:
    Illatja gyógyulást szerez.
    Szeressünk! mert erőnk szeretni,
    Idő jártával odalesz.

    Midőn a szerelem kertében
    A nap tikkasztón süt az égen:
    Térjünk hűs árnyékú lugasba
    A borgyümölcs tőkéihez.
    Igyunk! pénzünk van, hátha pénzünk
    Idő jártával odalesz.

    E kép a legszebb élet képe;
    Adjunk érette bútt cserébe.
    Mint fellegekre a szivárvány,
    Reánk mosolyogni fog ez,
    Ha majd derengő ifjúságunk
    Idő jártával odalesz.

    Forrás: szeretem a verseket

  • Rónay György: Advent első vasárnapja

    Amikor a fák gyümölcsöt
    teremnek,
    tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
    Tűzre dobhatsz, Kertész,
    mert nem terem meg
    korcs ágaimon más, mint a halál?

    Amikor jelek lepik el a mennyet,
    álmunkból kelni itt az óra már.
    De ha hozzám jössz,
    pedig megüzented,
    angyalod mégis álomban talál.

    Meg akartál rajtam teremni,
    rossz fán;
    Nem voltál rest
    naponta jönni hozzám.
    Ajtóm bezártam. Ágam levetett.

    Éjszakámból feléd fordítom orcám:
    boríts be, Bőség!
    Irgalom, hajolj rám!
    Szüless meg a szívemben, Szeretet!

    Forrás: szeretem a verseket

  • Ady Endre: Pimasz, szép arccal

    Pimasz, szép arccal látszik, hogy akar,
    De közben búsan lekönyököl,
    Nyög, sír, ez az én fajtám, a magyar.

    Olykor utálom, néha szeretem:
    Ennyi emberséges bánatot
    Nem adott volna más fajta nekem.

    Van-e célja és nagy akarata,
    Hoz-e valamit, ami övé,
    Ami magyar, ami igaz maga?

    Van-e nagy, ős küzdésünknek neve,
    Vagy elvérezünk névtelenül,
    Mint a kóbor tigrisek serege?

    Ez a mi szép, koldus, úri fajunk
    Nyugtalanít: példája vagyok:
    Ha meghalunk, majd egyformán halunk.

    Pimasz, szép arcot talál a Halál
    S szeretők­nkért rejtjük a bánatunk,
    Szeretők­nkért, ki a tilosba jár.

    Forrás: szeretem a verseket

  • Csoóri Sándor: Csodakutya

    Ha hiszitek,
    ha nem is,
    volt egy kutyám
    nekem is,
    piros volt az orra,
    lapulevél nagy füle
    lelógott a porba.
    Csoda egy kutya volt:
    holdsugáron
    lovagolt,
    s csillagfejű csikókat
    terelt udvaromba.
    Csodálkoztok?
    Elhiszem.
    Nem láthatta
    senki sem.
    Fénykép sincsen róla.
    Én is csak egyszer láttam,
    úgy álmodtam róla.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Karinthy Frigyes: Gyóni Géza: Azon az éjjel

    (Így írtok ti)

    Azon az éjjel
    Az ágyúk össze-vissza vertek,
    Azon az éjjel
    Lángfényben úsztak mind a kertek.
    Azon az éjjel
    Dörgött a harc egész világon
    Azon az éjjel
    Reád gondoltam, szép virágom,
    Azon az éjjel
    Lángolt Homonna és Verseg,
    Azon az éjjel
    Olvastam és írtam egy Kosztolányi-verset.
    Így írtok ti

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Karinthy Frigyes: Ady Endre: Leköpöm a multat

    (Így írtok ti)

    Leköpöm a multat
    A lélek-pókot, a cudart,
    Leköpöm a lelkemet is,
    Mert visszanyihog a multba.
    Én vagyok Máté király.
    Én vagyok Máté király.
    Holdfényes, szelíd arcom.
    Belelobog a nagy éjbe.
    Így írtok ti

    Forrás: Versek mindenkinek