https://verskucko.com

Kategória: Radnóti Miklós

  • Radnóti Miklós: Írás közben

    Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így,

    ha bőrét hagyja rajta, mint engem undorít

    e forduló világ és az ordas emberek.

    Virágszülőként kezdtem én el, de fegyverek

    között neveltek engem gyilkosok s megszoktam

    rég a harcot itt és gyáván sosem futottam.

    Igaz, jó szerteütni néha, de békében

    élni is szép lenne már s írni példaképen.

    Bíztatnom kell magam, hogy el ne bujdokoljak,

    mert jó lenne messze és műhelyben élni csak.

    Ó, véled gondolok most, tollas jobbkezemmel

    s egyre jobban értelek, Kazinczy, régi mester.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Radnóti Miklós: Éjszaka

    Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
    alszik a pókháló közelében a légy a falon;
    csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
    alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
    kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
    alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
    alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
    fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

    1942. június 1.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Radnóti Miklós: Egyszer csak

    Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal,
    beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül.
    Megsajdul a borda, mögötte a bajra szokott
       dobogás is elül.
    Némán emelődik a test, csak a fal kiabál.
    S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál,
       a halál.
    Mint fegyházban a villany ha kacsint,
    tudják bent a rabok s tudja az őr odakint,
    hogy az áram mind egy testbe fut össze,
    hallgat a körte, a cellán árnyék szalad át,
    s érzik ilyenkor az őrök, a foglyok, a férgek a perzselt
       emberi hús szagát.

    Forrás: Arcanum

  • Radnóti Miklós: Rejtettelek

    Rejtettelek sokáig,
    mint lassan ért gyümölcsét
    levél közt rejti ága,
    s mint téli ablak tükrén
    a józan jég virága
    virulsz most eszemben.

    S tudom már mit jelent ha
    kezed hajadra lebben,
    bokád kis billenését
    is őrzöm már szívemben,
    s bordáid szép ivét is
    oly hűvösen csodálom,
    mint aki megpihent már
    ily lélekző csodákon.

    És mégis álmaimban
    gyakorta száz karom van
    s mint álombéli isten
    szorítlak száz karomban.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Radnóti Miklós: Szent szerelmi újraélés

    Gy. F. ajánlás

    Te még nem tudod, hogy ki is vagyok,
    Hogy kiék ezek a fáradt szemek
    Melyekben életfény sosem ragyog.

    Az én arcom ez a beteg sápadt,
    Kín meszelővel fehérre mázolt
    Melyről lesír távol az utálat….

    Ez is az enyém még, te, a hajam,
    Ez a törtfényű kis büszkeségem,
    Az egyetlenegy fiatal rajtam.

    Ma milyen furcsák a szemeid,
    Most ép olyanok, mint a Kisdedé.
    Olyan babonásan tiszták megint.

    Ne nézz úgy rám, hisz csak fáradt vagyok.
    Én már látom, hogy a te szemedben
    A fáradtságom is benne ragyog….

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Guillaume Apollinaire: Madár dalol

    Madár dalol itt valahol

    Én azt hiszem hogy a te lelked

    Virraszt közöttünk ránk hajol

    S tépett bakáknak énekelget

    Hallgasd csak oly szelíden búg

    Nem is tudom hogy melyik ágon

    Teli dalával minden út

    Bármerre járok e világon

    S mit is mondhatnék lélek ez

    De dallá lett s dalol a fáról

    S a szívből égi rózsa lesz

    Mit is mondhatnék e madárról

    Bakáknak ő a szerelem

    Az én szerelmem mint a rózsa

    Oly szép leány és csak nekem

    Dalol a kék madár ma róla

    Ó kék madár oly kék vagy mint

    Égi szerelmem szíve bájos

    Gyöngy éneked kezdd el megint

    A távol kattogó halálos

    Gépfegyvereknek is ne félj

    Talán csak csillag hull sziszegve

    Az éjre nap jő napra éj

    Kék szerelem hajlik szívemre

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Radnóti Miklós: Június

    Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
    az ég derűs, nincs homlokán redő,
    utak mentén virágzik mind az ákác,
    a csermelynek arany taréja nő

    s a fényes levegőbe villogó
    jeleket ír egy lustán hősködő
    gyémántos testű nagy szitakötő.

    Forrás: Meglepetésvers.hu

  • Radnóti Miklós: Később

    (Sírfelirat)

    Csak éltem itt, szegényen s jámboran,
    míg végül elástak ide.
    Sosem feledtem el, hogy meghalok:
    ime.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Radnóti Miklós: HAJNAL

    A szálló porban az úton
    még csak a hajnali szél kanyarog.
    Övig mezítlen férfiak
    állnak a fényben arany patakok
    partján s aranyban mosdanak.
    Csattan a víz, tele füttyel a táj
    s fenn a hegyen tüzeket rak a nap.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Radnóti Miklós: IRÁS KÖZBEN

    Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így,
    ha bőrét hagyja rajta, mint engem undorít
    e forduló világ és az ordas emberek.
    Virágszülőként kezdtem én el, de fegyverek
    között neveltek engem gyilkosok s megszoktam
    rég a harcot itt és gyáván sosem futottam.
    Igaz, jó szerteütni néha, de békében
    élni is szép lenne már s írni példaképen.
    Bíztatnom kell magam, hogy el ne bujdokoljak,
    mert jó lenne messze és műhelyben élni csak.
    Ó, véled gondolok most, tollas jobbkezemmel
    s egyre jobban értelek, Kazinczy, régi mester.

    Forrás: Lélektől lélekig