https://verskucko.com

Kategória: Versek,

  • Csoóri Sándor – Rossz églakó lennél

    Nem látok mást, csak a testedet látom,
    birodalomnyi hajadat szélben és betegágyon;
    nem ismerek mást, csak amit te szerethetsz,
    amit a gyors napokból magadhoz közelengedsz.

    Üvegcserép a dombon a sár fölé téged vetít,
    lekicsinyített égben jársz, sétáltatod a szemeid,
    madár- és felhő-forgalomban sutább vagy, mint a Nagykörúton,
    rossz églakó lennél s ezt én már régen tudom.

    Bokádhoz vadfű illik, vadmályva, mátrai gyom,
    kőfolyás, vízfolyás, parázna bazsalikom,
    földön fetrengő harangszó, nem amely szélbe temet.
    Ágyadba tudsz te csalni katicabogarat s csipkézett tölgylevelet.

    Nincs nálad nekemvalóbb, nőneműbb test, nőneműbb mosoly,
    nomád maradtál, mint a szél s nászéjszakázó kökénybokor;
    ha mezítláb holnap fűre lépsz, bársonyos leszek belül,
    s mit bánom én, hogy a világ szálkásodik vagy ércesül.

    Háború készül újra, mozdulnak már a jövendő romok.
    Sötét szemüveget visel az ég is, mint a puccsista tábornokok,
    de ha golyókkal kell is együtthálnunk, ott leszel velem,
    ott virraszt majd a kezem lüktető nyakereden.

    Forrás: Szívzuhogás

  • Utassy József – Tüzem, lobogóm

    KÉREM! én eddig hallgattam csak,
    mert jól tudom, mi lesz a sorsa
    a szeleburdi szilvafákon
    kék csillaggá robbant rügyeknek.

    Mondják, mikor az ózdi kórház
    műtőjében Kiss Margit megszült:
    barkát borzolt a szél, s az utcán
    kizöldültek a vasporos fák.

    Forrás: Szívzuhogás

  • Kassák Lajos – Négy

    I.
    Te vagy az, aki után lámpással futottam.
    Te vagy az, akit vakon is megtaláltam.
    Te vagy az, akiért érdemes az élet.
    Te vagy az, akibe egyszer majd belehalok.

    II.
    Ó szerelem, milyen szesszel itattál meg engem.
    Ó szerelem, börtönbe zárnak a te karjaid.
    Ó szerelem, egyképp csúnya vagy te és gyönyörű.
    Ó szerelem, eltakarom előtted az arcom.

    III.
    Kedvesem mosolyáért dicsérlek, ó Élet.
    Kedvesem ízével érinted az ajkam.
    Kedvesem ágyát te veted meg előttünk.
    Kedvesem mérgezi meg a borod, ó Élet.

    Forrás: Szívzuhogás

  • Balassi Bálint – Hogy Júliára találván így köszöne neki

    Ez világ sem kell már nekem
    nálad nélkül, szép szerelmem,
    ki állasz most énmellettem,
    egészséggel, édes lelkem.

    Én bús szívem vidámsága,
    lelkem édes kívánsága,
    te vagy minden boldogsága,
    véled isten áldomása.

    Én drágalátos palotám,
    jóillatú piros rózsám,
    gyönyerő szép kis violám,
    élj sokáig, szép Júliám!

    Feltámada napom fénye,
    szemüldek fekete széne,
    két szemem világos fénye,
    élj, élj életem reménye!

    Szerelmedben meggyúlt szívem,
    csak tégedet óhajt telkem,
    én szívem, lelkem, szerelmem,
    idvez légy, én fejedelmem!

    Júliámra hogy találtak,
    örömemben így köszönök,
    térdet-fejet neki hajték,
    kin ő csak elmosolyodék.

    Forrás: Szívzuhogás

  • Lator László – Add nékem gyöngeségedet

    A kimondatlan szó kínoz.
    Ki tudná elviselni?
    Hová is fordulhat, ki most
    nem tud vigaszra lelni?

    Félem s kívánom készülő
    gyanútlan-őz-szerelmed.
    A hallgatáshoz nincs erőm,
    ragyogó homlokú gyermek.

    Óvlak magamtól: védekezz!
    S szeretném: bár ne tennéd!
    Hisz édesebb vagy, mint a méz,
    kívánság, ölelés, emlék.

    Talán csak én teremtelek
    magam képére, társnak,
    más csillagon laksz, úgy lehet,
    csalás vagy öncsalás vagy.

    Vagy segíthetsz? A semmivel
    naponta szembenézek.
    Didergő meztelen szívem
    nem védi rég igézet.

    Ember vagyok. Szem és tudat,
    ki lát, hall, érez, eszmél.
    Tudom, hogy sokkal boldogabb,
    ha együgyűbb lehetnék.

    Légy ölelő part, menedék
    veszendő életemben,
    kevés, ha nem lehetsz elég,
    de mégse hagyj el engem.

    Ó, micsoda fény! Mit tegyek?
    Sugarak kévéi vernek.
    Add nékem gyöngeségedet,
    ragyogó homlokú gyermek!

    Forrás: Szívzuhogás

  • Sárközi György – Virágének

    Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
    világokat tudnánk emelni s rontani.
    Ha egy lépést én tennék, ha egy lépést te tennél,
    pergő csillagoknak avarán léphetnél.

    Ha vaskarom átfonna, ha tejkarod átfonna,
    napoknak, holdaknak járása más volna.
    Ha legyőzném ajkadat, ha szolgálnád ajkamat,
    nem volna virradat, nem volna alkonyat.

    Ha lebuknánk lihegve, ha lebuknánk lobbanva,
    az Úristen szíve is gyorsabbat dobbanna.

    Forrás: Szívzuhogás

  • Kisfaludy Károly – Alkonyi dal

    Im kedvesem édes! kék hegyen túl
    a nap remegő sugára leszáll,
    és tiszta gyepágyon lágy pihenésre
    oly biztosan int a berki homály.

    Ott gyenge fuvalmak játszva susognak,
    s hű párja körül a fülmile zeng,
    és illatözönben zöld koszorúkkal
    a boldog aranykor képe dereng.

    Ott messze irígylő vizsga szemektől
    a földi szokás rabféke szakad:
    csak a szerelmemnek égi hatalma
    vesz kényeket és új kénybe ragad.

    S mint parti virággal víg ölelésben
    a feldagadó habba vegyül,
    úgy kéjledez éltünk egybe ömölve,
    míg a gyönyörűség mélyibe dűl.

    S mint a füzes ingó lombjain által
    a holdnak ezüst világa ragyog:
    a teljesülés szép álma felettünk
    még bájos alakban lengeni fog.

    Jer, kedvesem édes! a tavasz illan,
    s a fülmile nyájas zengzete múl,
    majd éji leheltén a komor ősznek
    a csermelye fagy, a rózsa lehull.

    Míg bátor erőben kérkedik a lét,
    és a liget ernyős rejteket ad,
    most éljük az éltet, hervad is az bár,
    a múltnak azért emléke marad.

    Nézd a magas égnek csillagirását,
    mely érzeni és szeretni tanít!
    O hadd szemeidben visszaragyogni,
    mit lelkem epedve s égve gyanít.

    Forrás: Szívzuhogás

  • Csokonai Vitéz Mihály – Tartózkodó kérelem

    A hatalmas szerelemnek
    megemésztő tüze bánt.
    Te lehetsz írja sebemnek,
    gyönyörű kis tulipánt!

    Szemeid szép ragyogása
    eleven hajnali tűz,
    ajkaid harmatozása
    sok ezer gondot elűz.

    Teljesítsd angyali szókkal,
    szeretőd amire kért:
    ezer ambrózia csókkal
    fizetek válaszodért.

    Forrás: Szívzuhogás

  • Kisfaludy Sándor: Édes, kínos emlékezet

    Édes, kínos emlékezet,
    Ó Badacsony szürete!
    Mulatságos gyülekezet,
    Te rabságom kezdete!
    Ott tudtam meg, ki légyen ő,
    S mi légyen a szerelem;
    Ámor nyila miként sebző,
    S mi az édes gyötrelem.
    Nem úgy mentem, amint jöttem:
    Nagy különbség volt közöttem,
    Aki valék azelőtt,
    S aki lettem, látván őt.

    Forrás: Szívzuhogás – Szerelmes versek antológiája

  • Hajnal Anna: Ének

    Sem esőnek dobolása,
    sem szeleknek ordítása
    fel nem riaszt engemet,
    sem a fáknak gyenge zöldje,
    rigó hímje, kakukk hölgye
    nem indítja szívemet,
    nem énekek és nem színek,
    gyönge szagok, réti hímek,
    kankalin, sem ibolya,
    nincs ajkamnak mosolya.

    Vággyal nem, búval sem élek,
    mint gubóban lepkelélek
    szálak fonnak át meg át,
    minden tagom mozdulatlan,
    sorsom csak áll fordulatlan,
    csillagzat vagy délibáb.

    Minden szólam szólalatlan,
    minden lépés indulatlan,
    fényes ködfolt a jelen
    s időm múlik jeletlen…

    Küllők, kerekek forognak
    újszülöttek fintorognak
    s ríni kezdnek hirtelen,
    malmok, tyúkok kotkodálnak,
    völgyek csúsznak, hegyek mállnak
    s kizöldülnek esztelen,

    hagyom mállni akik mállnak
    zabáljanak, kik zabálnak,
    sutban, zugban, szemeten
    ki mint tehet, úgy tegyen:

    énfölöttem mint az álom
    csillag áll az éghatáron,
    nagy szövőszék, távoli,
    kinek rengő motollását,
    selyem gyolcsa suhogását
    egyre vélem hallani.

    Énköröttem láthatatlan
    gubó készül, bonthatatlan,
    fojtó, fojtó kegyelem,
    elveszejtesz szerelem.

    Forrás: Szívzuhogás – Szerelmes versek antológiája