https://verskucko.com

Kategória: Versek

  • Édes Gergely – Oly sokszor nyomorgó okosról, kit víg hír dícsír

    Óh okos! óh nyomorogj; dolgodhoz fontos okon fogj,
    Jót gondolj; jót szólj; sok gonoszoktól oszolj.
    Így kiki, mint hív szív, mint tisztit is írni kinyílt mív,
    Dícsír, s így víg hír nyílni, viritni kiír.

    Értelmesben

    Te, aki okos vagy, ámbár nyomorogj,
    De illő, munkádhoz hogy mindig bölcsen fogj.
    Soha ne zúgolódj, se gonoszt ne gondolj,
    Gonoszt ne szólj; sőt még színétől is oszolj.
    Minden hív szív így fog téged megdícsírni,
    S eltörölhetetlen betűkkel kiírni.

    Forrás: www.eternus.hu – Édes Gergely versei

  • Édes Gergely – Szőr köntöst öltő bölcshöz

    Bölcs! szőr köntöst ölts, örömödhöz több örömöt tölts:
    Könnyözönök közt nyögj, s jöjjön öröm könyörögj.
    Úgy kurucúl bút futsz, úgy rút bún túl kurucúl jutsz;
    Úgy múl rút hurutunk, s burkusul uccu! futunk.

    Értelmesben

    Te, ki bölcs vagy, ne vágyj pompás köntösökre,
    Se felettébb való bolond örömökre.
    Se szomorú sorsod közt kétségbe ne ess,
    Minden jót Istentől kérj, hogy boldog lehess.
    Úgy minden szívfojtó eseteken túl jutsz,
    S ellenségeiden vitézül által futsz.

    Forrás: www.eternus.hu – Édes Gergely versei

  • Endrődy János – Az ellenkező

    Ha mondom: hideg van, te forrsz melegedben,
    Ha melegem vagyon, te fázol mentédben.
    Ha én fehéret mondok, dunnogsz te feketét;
    Nyúlok, ha kapához, te fogod az ekét.

    Ami énnálam szép, azt te rútnak mondod;
    Amit bizonyítok, te aztán tagadod.
    Hogy hát véget vessünk, íme csak azt mondom:
    Ó, be jó ember vagy! Tagadd. Semmi gondom.

    Forrás: www.eternus.hu – Endrődy János versei

  • Fazekas Mihály – Még gyertyám el nem oltottam…

    Még gyertyám el nem oltottam,
    tisztát akarván venni,
    mantlizsákom felbontottam,
    s mellém találám tenni.

    Hát egyszer lassú mozgással
    szobám ajtaja nyílik,
    s rajta csendes suhanással
    egy rózsaszál benyílik.

    Hogy magamat aludtattam,
    lábujjhegyen lépeget,
    Ruszánda megáll felettem,
    s rám csókokat hintet.

    Amint pillám közt sejtettem,
    felém kezdett hajolni,
    ugyan miket érezhettem,
    ki ne tudná gondolni?

    Tovább magamat hogy titkolnám?
    Karom kiterjesztettem,
    s amint magamhoz kapcsolnám,
    az ágyról leejtettem.

    Én leugrottam megrettenve,
    hogy felkapjam lyányomat.
    Mit kaptam fel, felserkenve?
    Veres mantlizsákomat.

    Forrás: www.eternus.hu – Fazekas Mihály versei

  • Zajzoni Rab István – Égig ugrándozik lelkem

    Égig ugrándozik lelkem,
    Olyan nagy az én örömem;
    A nap is ma jobban hevít,
    Lelkem nagyobbítja hevít.

    Örvendek. És mért örvendek?
    De hogy is ne? minden szentek!
    Azt hittem: van egy krajcárom,
    Zsebbe nyúlok, hát van három!

    Forrás: www.eternus.hu – Zajzoni Rab István versei

  • Móra Ferenc – Volt nekem

    Csalimese

    Volt nekem egy fakó lovam,
    haja-hajdinárom,
    mikor az a nagy hó esett,
    ráültem a nyáron.

    Gyí, pej lovam! Repült is a
    deres, mint a sárkány,
    fél araszttal sebesebben
    az ólommadárnál.

    Gyí, te hóka, meg se álljunk
    hetedhét országig,
    kerítetlen kerítésig,
    kerek tó sarkáig.

    Ott azután szürke lovam
    fejem alá kaptam,
    legeltetni legelőre
    nyergemet kicsaptam.

    Nem volt egy csöpp alhatnékom,
    mégis fölébredtem:
    egér ette meg a lovam,
    farkas meg a nyergem.

    Odajött egy juhászlegény,
    eltátotta száját,
    szedte, vette szűrujjából
    fűzfa furulyáját.

    Furulya a juhászlegényt
    fújja, fújja, fújja.
    Mese, mese – mondja tovább,
    aki jobban tudja!

    Forrás: www.eternus.hu – Móra Ferenc versei

  • Lauka Gusztáv – Rózához

    Rózám, midőn megláttalak,
    Szépnek, jónak találtalak,
    Csupán egy volt hibád,
    Hogy ritkán szólt a szád.

    Felnyitottad rózsaszádat
    Jóvá tenni e hibádat,
    S felkiálték: egy hibája,
    Hogy most mindig jár a szája.

    Forrás: www.eternus.hu – Lauka Gusztáv versei

  • Greguss Ágost – A tömeg tetszése

    Egyszer, nagy szónok Phókiónnak
    Úgy éljeneznek, úgy tapsolnak,
    Hogy a hatásra csak elámul,
    S aggódva kérdi barátjátul:
    – „Jaj, mit mondott!
    Ugy-é bolondot?”

    Ha oktalan lel jót a bölcs szavában,
    Kétkedni kezd a bölcs önön magában.

    Forrás: www.eternus.hu – Greguss Ágost versei

  • Greguss Ágost – A róka két szava

    A róka ki, egy álarcot meglátva,
    Boszúsan fölkiálta:
    – „Be szép pofa, de nincsen ám agya!”

    Midőn oly női arcot lát vala,
    Amelynek úgy be volt mázolva bőre,
    Hogy majdnem álarc lett belőle,
    Még bosszúsabban így szólt a hamis:
    – „Be rút pofa! Pedig van agya is!”

    Forrás: www.eternus.hu – Greguss Ágost versei

  • Greguss Ágost – Véleménykülönbség

    Azt állította Kurta Pista egyszer:
    – „Nincs rútabb, mint a hórihorgas ember.”
    Amire azt felelte Hosszú János:
    – „A babszem ember legfőképp hiányos.”

    Mit bizonyít ez a feleselés?
    Hogy önmagának mindenik csecsés.

    Forrás: www.eternus.hu – Greguss Ágost versei