https://verskucko.com

Kategória: Orosz költők

  • Vlagyimir Viszockij: Nem szeretem

    (Veress Miklós fordítása)

    Nem szeretem, ha fatális a végzet,
    az élettől nincs életundorom.
    Nem szeretem olyan szakát az évnek,
    amely nem visszhangozza víg dalom.

    Nem szeretem a jéghideg cinizmust,
    s a bigott rajongásban sem hiszek.
    Nem szeretem azt, hogyha mások
    piszkos kézzel fölbontják leveleimet.

    Nem szeretem, ha előtte időnek
    félbeszakítják a beszélgetést.
    Nem szeretem azt sem, ha hátba lőnek,
    vagy bőrünket perzseli lövés.

    Én gyűlölöm a pletykák verzióit,
    a kétkedés fullánkja biztosabb,
    mint az a tű, amely valótlant s valódit
    csak egybefércel néhány perc alatt.

    Nem szeretem a hájas biztonságot,
    mert jobb, ha féktelenség csak a vád.
    És bosszant, hogy csak rágalmat találok,
    hol elvetettük a „becsület” szavát.

    Ha szárnyakat találok összetörten,
    nincs bennem részvét, tudom biztosan.
    Nem szeretek erőszakot s erőtlent,
    csak szánom megfeszített Krisztusom.

    Nem szeretem, ha gyávaságom lázad,
    nem szívlelem, ha vernek bűntelent.
    Nem szeretem, hogyha lelkembe
    másznak, s ha beleköpnek,
    nem is tűrhetem.

    Nem szeretek lovardát és arénát,
    hol milliót cserél sok ostoba.
    Bármi jöhet, bármit is élek még át,
    ezt megszeretni nem tudom soha.

    Forrás: Index Fórum – Lélektől lélekig


  • Mihail Jurjevics Lermontov: Ősz

    (Vámosi Pál fordítása)

    Most a föld lomboktól sárga,
    Őszi szél fut szerteszét,
    Már csak a fenyőfa rázza
    Haragoszöld levelét.

    Szántóvető sem hever le
    Szirt alá, ha nap vakít,
    Hogy virág közt kipihenje
    Félnap fáradalmait.

    Vadak félve kóborolnak,
    Mind jó rejtekhelyre les,
    Ködön át a sápadt holdnak
    Lágy ezüstje permetez.

    Forrás: Minden napra 1vers
    l

  • Mihail Kuzmin – Planétádon nap hág a magosba

    Planétádon nap hág a magosba,
    S földemről az éj elköltözött.
    Kettőnk közt egy keskeny ablakocska,
    De mi leigázzuk az időt.
    Láncoknál erősebb kötelékünk,
    Hidat vertünk a folyó fölé.
    Bár különböző utakra léptünk,
    Ez is, az is visz a vég felé.
    De – vagyok, nem törtem össze,
    S éles könnytelen tekintetem.
    Te se juss üllőre és pörölyre,
    És teremjen gyémánt szíveden.
    Sándorokként vágunk a világnak,
    Ami volt, megújul szüntelen,
    Tűzön át csak szalamandrák szállnak,
    Lángban el nem ég a szerelem.

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Fjodor Szologub – Ha zord nap múltán éje les

    Ha zord nap múltán éje les
    Erő- és hitfogyatkozásnak,
    Az én utam vezesse lábad,
    Énhozzám jöjj, Engem szeress!
    Minden mulandó földön-égen, –
    De íme Én törvényt adok,
    Mely mindörökkön élni fog:
    Engem szeress, szeresd a Létem!
    Minden vagyok, ne mást keress!
    Az élő nap forrása vérem.
    Vagyok a gyászos, földi éjben
    Az igaz út. Engem szeress!

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Mihail Kuzmin – Elszáll e csüggeteg-ködös nap

    Elszáll e csüggeteg-ködös nap,
    S utána fényes jő megint,
    Ha reggel tükrömhöz ülök majd,
    Felejti szívem már a kínt.
    Púderrel sápasztom a képem,
    Árnyat vonok szemem alatt,
    S nem írok szánalmas levélben
    Bölcs-megbocsátó szavakat.
    Nem rebegek sem „ó”-t, sem átkot,
    Nem sírok, nem sóhajtozom,
    S a gyötrelmes várakozások
    Sem ütnek át soraimon.
    De szenvedő arcot se vágok,
    Amikor sétálni megyek,
    Mutatva: „ó, jaj, elcsigázott
    A szerelem; hová legyek?”
    Azt mondanák mind: „csak megjátssza,
    Csak póz ez és nem szerelem”;
    De aki látni tud, meglátja,
    Mily tűzben égek szüntelen.

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Fjodor Szologub – Magam csaptam be magamat

    Magam csaptam be magamat,
    Hogy csakis idegen kezekkel
    Okozhatták kínjaimat,
    Borítva százszám rút sebekkel.
    Hogy idegen tekintetek
    Rontása mérgezett meg engem,
    S feledtetni szégyenemet,
    Bosszút kell nékem is lihegnem.
    Hogy minden ellenség s barát
    Szenvedéseimen nevet csak,
    S hogy gyengeség a békevágy,
    És csak hamis nyugalmat adhat.
    De élni kell – mit is tegyek? –,
    Csalódtam és csalódom is még,
    S borítanak majd új sebek
    Százszám, és meggyötörnek ismét.

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Jevgenyij Jevtusenko: Eltávoznak az anyák

    Áprily Lajos fordítása

    Eltávoznak az anyák rendre mind,
    eltávoznak tőlünk halkan,
    lábujjhegyen,
    mi pedig alszunk,
    jóllakottan, gondtalan,
    mikor nekik a szörnyű óra int.

    És az anyák nem hirtelenül mennek el –
    csak nekünk tűnik úgy a távozásuk.
    Különösen távoznak, s lassú lábbal,
    idő-lépcsőn járók apró lépteivel.

    Van úgy: idegünk értük megremeg,
    zajos születésnapot rendezünk,
    de ezekkel már későn érkezünk,
    ez őket
    s lelküket sem menti meg.

    S ők mennek mind egymásután
    és egyre távolabb.
    Nyúlnánk utánuk,
    ha felrezzenünk,
    de két kezünk csupán a levegőbe kap –
    üvegfala nőtt, s ahhoz ér kezünk!

    Elkéstünk, el.
    A szörnyű óra int.
    Szemünkből könnyek fakadnak titokban,
    s nézzük: csendes és szigorú sorokban
    hogy távoznak az anyák rendre mind.

  • Jevgenyij Jevtusenko: Valami olyan csend ez itt

    Valami olyan csend ez itt,
    mély értelmét úgy őrzi titkon,
    hogy minden, miről szó esik,
    őhozzá kell, hogy igazodjon.

    Valami olyan messzeség
    van itt örömben, szenvedésben,
    hogy az életben, ami szép,
    ővele kell, hogy összeférjen.

    Valahogy olyan vagy magad,
    messzeségből, csendből szövötten,
    hogy a tegnapi rohanat
    már értelmetlen énelőttem. –

    S versem is immár halkuló,
    és olyan messziről világol,
    mint ott az ormokon a hó
    e bűvös vagon ablakából.

    A sürgés-forgás csábított.
    Csend s messzeség híjával éltem.
    Úgy tűnt: időben ott vagyok
    mindenütt, pedig egyre késtem.

    Vágytam száguldó életet, –
    s csak kapkodtam, nem cselekedtem. –
    De igaz sikert hol lelek,
    sikert, mit nem olcsón szereztem?!

    Csend, messzeség és te magad,
    bocsáss meg: mindent újra kezdek.
    Felégetem a hidakat,
    mik zajba-bajba visszavisznek.

    Rohanás félre nem vezet.
    Mindegy, hogy búm vagy örömem lesz:
    erős leszek és nagy leszek. –
    Más nem méltó az életemhez.

    Fordította: Tellér Gyula

    Forrás: –