Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
Elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
Ám a halál ténye
Nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek
Planétádon nap hág a magosba,
S földemről az éj elköltözött.
Kettőnk közt egy keskeny ablakocska,
De mi leigázzuk az időt.
Láncoknál erősebb kötelékünk,
Hidat vertünk a folyó fölé.
Bár különböző utakra léptünk,
Ez is, az is visz a vég felé.
De – vagyok, nem törtem össze,
S éles könnytelen tekintetem.
Te se juss üllőre és pörölyre,
És teremjen gyémánt szíveden.
Sándorokként vágunk a világnak,
Ami volt, megújul szüntelen,
Tűzön át csak szalamandrák szállnak,
Lángban el nem ég a szerelem.
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek
Ha zord nap múltán éje les
Erő- és hitfogyatkozásnak,
Az én utam vezesse lábad,
Énhozzám jöjj, Engem szeress!
Minden mulandó földön-égen, –
De íme Én törvényt adok,
Mely mindörökkön élni fog:
Engem szeress, szeresd a Létem!
Minden vagyok, ne mást keress!
Az élő nap forrása vérem.
Vagyok a gyászos, földi éjben
Az igaz út. Engem szeress!
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek
Elszáll e csüggeteg-ködös nap,
S utána fényes jő megint,
Ha reggel tükrömhöz ülök majd,
Felejti szívem már a kínt.
Púderrel sápasztom a képem,
Árnyat vonok szemem alatt,
S nem írok szánalmas levélben
Bölcs-megbocsátó szavakat.
Nem rebegek sem „ó”-t, sem átkot,
Nem sírok, nem sóhajtozom,
S a gyötrelmes várakozások
Sem ütnek át soraimon.
De szenvedő arcot se vágok,
Amikor sétálni megyek,
Mutatva: „ó, jaj, elcsigázott
A szerelem; hová legyek?”
Azt mondanák mind: „csak megjátssza,
Csak póz ez és nem szerelem”;
De aki látni tud, meglátja,
Mily tűzben égek szüntelen.
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek
Magam csaptam be magamat,
Hogy csakis idegen kezekkel
Okozhatták kínjaimat,
Borítva százszám rút sebekkel.
Hogy idegen tekintetek
Rontása mérgezett meg engem,
S feledtetni szégyenemet,
Bosszút kell nékem is lihegnem.
Hogy minden ellenség s barát
Szenvedéseimen nevet csak,
S hogy gyengeség a békevágy,
És csak hamis nyugalmat adhat.
De élni kell – mit is tegyek? –,
Csalódtam és csalódom is még,
S borítanak majd új sebek
Százszám, és meggyötörnek ismét.
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek
(Czerniawski Ádám fordítása)
Néhányan –
tehát nem mind.
Nem is többség, csak kisebbség.
Nem számítva az iskolákat, ahol muszáj,
és magukat a költőket,
ez valószínűleg kettő ezrelékből.
Például –
de az ember szereti a tésztalevest is,
szereti a bókokat és a kék színt,
szeret egy régi sálat,
szereti, ha a saját akarata szerint jár,
szeret megsimogatni egy kutyát.
Költészet –
de mi a költészet? Erre a kérdésre már több ingatag válasz is
született. De én nem tudom, és nem tudom, és ehhez úgy kapaszkodom, mint egy megmentő korláthoz.
Forrás: Magyarul Bábelben
(Csordás Gábor fordítása)
Száz emberből
Mindig mindent tud:
ötvenkettő.
Minden lépésnél habozik:
szinte mindenki más.
Kész segíteni,
ha gyorsan megy:
negyvenkilenc.
Mindig jó,
mert nem tehet másként:
négy – na jó, talán öt.
El tud ismerni, irigykedés nélkül:
tizennyolc.
Ifjan megbotlott
(de már vége):
teljesen hatvan.
Akivel jobb szóba sem állni:
negyvennégy.
Örökké retteg
valakitől-valamitől:
hetvenhét.
Boldogságra képes:
legfeljebb huszonhárom.
Egymagában ártalmatlan,
tömegben megvadul:
több mint a fele, annyi szent.
Kíméletlen,
ha alkalma nyílik rá:
jobb, ha még
sem tudjuk.
Visszatekintve bölcs,
nem sokkal több,
mint előre.
Az életből nem hoz ki, csak egy pár cuccot:
harminc
(bárcsak tévednék!)
Összecsuklik a fájdalomtól
és nem lát reményt maga előtt:
előbb-utóbb nyolcvanhárom.
Igaz ember:
alig harmincöt:
Vagy, ha úgy jobban érthető:
három.
Szánalomra méltó:
kilencvenkilenc.
Halandó:
százból száz –
ez a szám soha nem változik.
Forrás: Magyarul Bábelben
(Csordás Gábor fordítása)
Nem halhat meg a macskának csak úgy.
Mert mit kezdjen a macska
egy üres lakásban.
Ugráljon a falra.
Dörgölőzzön a bútorokhoz.
Mintha semmi se változott volna,
mégis kicserélődött minden.
Minden a helyén,
mégis szanaszét.
És esténként már nem ég a lámpa.
Léptek a lépcsőházban,
de ezek nem azok.
Egy kéz halat tesz a tálba,
de ez a kéz sem ugyanaz.
Valami nem kezdődik el
a szokásos időben.
Valami nem úgy pereg le,
ahogy kellene.
Valaki itt volt és itt volt,
aztán egyszercsak eltűnt,
és most makacsul nincs.
Minden szekrénybe belestünk,
végigfutottunk a polcokon.
Bepréselődtünk a dívány alá, hátha.
A tilalmat megszegve
még a papírokat is szétkotortuk.
Mit tehetünk még.
Alszunk, váralkozunk.
Csak jöjjön vissza,
csak kerüljön elő.
Akkor majd meglátja,
hogy a macskával nem lehet így.
Majd úgy megyünk elé,
mint akinek cseppet sem sietős,
óvatosan,
vérig sértett tappancsokon.
És semmi nyávogás, ugrálás eleinte.
Forrás: Magyarul Bábelben
(Gömöri György fordítása)
A kor gyermekei vagyunk,
S ez a kor – politikus.
Ügyeid, ügyeink, ügyeitek,
a nappaliak, meg az éjjeliek,
mind, mind politikai ügyek.
Akarod, vagy nem akarod,
génjeidnek politikai múltja van,
bőrödnek politikai színárnyalata,
szemednek politikai látásmódja.
Amiről beszélsz, annak a kicsengése,
amiről hallgatsz, annak a jelentése
így, vagy úgy – politikai.
Még az erdőben barangolva is
politikai teszel
a politikai talaján.
Az apolitikus versek is politikusak,
s ott fenn a hold sem már holdmódra süt.
Lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés.
Micsoda kérdés, mondjad csak kedves?
Politikától vemhes.
Még csak emberi lénynek sem lenned,
ahhoz, hogy politikai fontosd legyen.
Elég, ha kőolaj vagy,
erőtakarmány, szekundér nyersanyag,
vagy akár konferencia-asztal, amelyből alakjáról
hónapokig tart a vita.
Közben emberek pusztultak el,
állatok múltak ki,
házak leégtek,
és elvadultak a földek,
éppúgy, mint a régi időkben,
amelyek kevesebb voltak politikusak.
Forrás: Magyarul Bábelben
(Gergely Ágnes fordítása)
Voltak, vagy mégsem voltak.
A szigeten, vagy a szigeten sem.
Az óceán volt, vagy nem az óceán volt,
ami elnyelte őket, vagy nem.
Akadt-e szerető szeretőre?
Akadt-e harcostársra harcos?
Minden megtörtént, semmi sem történt
ott, vagy mégsem ott.
Hét város meredt az égnek.
Látta-e valaki?
Örökké ott akartak állni.
Hol a bizonyság?
Nem találták fel a puskaport, nem.
A puskaport feltalálták, igen.
Valószínű. Kétségbevonható.
Nem maradt róluk feljegyzés.
Nem dobta ki őket se föld,
se lég, se tűz, se víz.
Nem őrzi őket se kő,
sem esőcsepp.
Nem tanultak meg pózba
merevedni, jeladásra sem.
Egy meteor lezuhant.
Nem meteor.
A tűzhányó kitört.
Nem tűzhányó.
Valaki valamit kiáltott.
Senki semmit.
Ezen a plusz mínusz Atlantiszon.
Forrás: Magyarul Bábelben
