https://verskucko.com

Címke: bizalom

  • Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

    „Etiam ille est fur, qui fiduciam hominum rapit.”
    – Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kovács András – Mondd…

    Markomban szorongatom
    kincsemet,
    – törékeny cserépedényben
    őrizem a holnapot;
    a szorítástól szinte
    kiserken a vér…

    Ha majd ujjaim között
    véres tenyerem üres marad,
    s nem figyel rám csak az Isten;
    Mondd, leszel-e akkor a kincsem?

    Ha minden szertefoszlik
    körülöttem,
    ha már egészen elfordul
    tőlem a világ;
    Mondd, leszel-e, ki mellettem áll?

    Ha majd kertem virágai mind lehullnak,
    barátaim kigúnyolnak,
    nem ért meg senki és utam közepén
    térdig ér a sár;
    Mondd, leszel-e, ki hazavár…?

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Raffai Sarolta: Könyörgés

    Egy tenyérből másikba. Billeg
    le-fel a fél világ velem.
    Hát méregess – óvjál te jobban,
    mint magam megőrizhetem.

    Tenyeredből a tenyeredbe –
    alig érinthet bármi más.
    Ha senki, te tarthatnál vissza
    egységbe zártan, így vigyázz,

    így félj, ítélj, emberré rendezz:
    széthulltam volna védtelen.
    Maradj meg, óvj annál is jobban,
    mint magam megőrizhetem.

    Forrás: internetes versgyűjtemények

  • Sárhelyi Erika: Te, ki félszavakból ért

    Védtelen vagyok ebben a se-tél se-tavaszban,
    mint a rügy, mi féli, hogy túl korán kipattan,
    s bomló ruháján át a dér szívéig ér.

    Védtelen vagyok, ha nélkülem futnak a napok,
    s én bénultan egy nem múló tegnapban maradok,
    miközben minden perc taszít egyet rajtam.

    Ilyenkor elbújok mélyen egy születő versben,
    hogy reszkető magamat a sorok közé rejtsem,
    ne bírja a világ legbensőbb harcaim.

    De nem bánom, ha olykor Te, ki félszavakból ért,
    lefejted rólam a strófák szép-szelíd bilincsét,
    és rímes rejtekemből előcsalogatsz.

    Forrás: internetes versgyűjtemények

  • Babits Mihály: Ádáz kutyám

    Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
    Amióta a gazdád én lettem,
    ez a hely a legjobb hely tenéked:
    nem érhet itt semmi baj se téged.
    Rajtam csügg a szemed, hív imádás
    együgyű szálán csügg, boldog Ádáz.

    Mert boldog ki jámborul heverhet
    valami nagy, jó hatalom mellett.
    S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
    bosszújára megrablod a konyhát
    s csirkét hajszolsz vadul a salátás
    ágyakon át: jámbor, noha – Ádáz.

    Elcsavarogsz néha messze innen,
    el is tévedsz kóbor hegyeinkben;
    avagy titkos kalandjaid vannak.
    Ág tép, gonosz ebek rádrohannak,
    zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:
    ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.

    Visszajössz, mert ugyan hova mennél?
    Hol lehetne egyéb helyed ennél?
    Szimatodból ezer láthatatlan
    ösvény vezet téged mindenhonnan
    hívebben, mint bennünket a látás:
    minden ösvény ide vezet, Ádáz.

    Tudod, hogy itt valaki hatalmas
    gondol veled, büntet és irgalmaz,
    gyötör olykor, simogat vagy játszik,
    hol apádnak, hol kínzódnak látszik:
    de te bízol benne. Bölcs belátás,
    bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Veled

    szememet
    eltakarom. Veled

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Victor Hugo – Idézet

    „Légy hasonló az égen szálló madárhoz, aki a törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyóni Géza – Lelkek cseréje

    Egész lelkem kapod a dalban:
    Megalázott s királyi gőgös,
    Vérig kínzott és mégis szánó,
    Magasirató, mást dajkáló,
    Hívő s pogány egy pillanatban,
    Vétkes, vágyas és szűzártatlan
    Egész lelkem kapod a dalban.

    Egész lelkedet add cserébe:
    Soktitkú fátylad lebbentsd félre!
    Csak a szemed s az ajkad látom.
    Szemedre és ajkadra szálljon
    Titok, kívánság, öröm, álom
    S amit csak rejt a lelked mélye:
    Soktitkú fátylad lebbentsd félre!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kiss Judit Ágnes – Utóirat

    Mert nem azt sírom vissza, nem a végét,
    az elégedetlenség csöndjeit,
    ahogyan együtt bámuljuk a tévét,
    a kifogásokat: ne most, ne itt,
    a számítógépes játékkal töltött,
    ketten magányos esti hallgatást,
    a kapcsolatnak hívott szürke börtönt,
    ahol nem vagy, csupán egy zárkatárs –

    Az ösztönöket átíró bizalmat
    siratom, ahogy a ló engedi,
    hogy kézbe vedd a hátsó lábát, azt az
    önfeledtséget, ahogy felfedi
    védtelen hasát a macska előtted.
    A vad meglátott, nem futott el mégsem.
    Te visszanéztél rá, aztán lelőtted –
    a föld szép lassan szívja be a vérem.

    Noha ártatlanul, értetlenül,
    bosszúvágy nélkül pusztul el az állat,
    benned is tátong a lövésnyi űr,
    mert jól tudod, hogy erre nincs bocsánat.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • „A hazug ember büntetése nem az, hogy nem hisznek neki,hanem az, hogy ő sem tud hinni senkinek.”

    George Bernard Shaw

    Forrás: Lélektől lélekig