https://verskucko.com

Címke: bizalom

  • B. Radó Lilli: Új barátság hajnalán

    Merengő szemem, ki látóvá teszed,
    ki elindítasz utamon, hogy járjak,
    ki kiszínezed számomra a nyárnak
    sápadt virágát s két karom kitárod,
    hogy minden embert magamhoz öleljek:
    tudod-e mit teszel velem?

    Honnan tudod: a könnyet és a kínt,
    ha látó szemmel nézem odakint,
    nem fog-e jobban fájni, mint a vakság?

    Az úton, melyet lépésem követ,
    ismersz-e minden tüskét és követ,
    mely megsebez és gátat vet nekem?

    Fáradt bimbóját halovány tavasznak
    hidegen néztem; ki tudja, a gazdag,
    pirosvirágú nyártól hogyan búcsúzom?

    Két lankadt karom ujjongón kitárom,
    de ha ölelek, ki tudja, mi áron?
    Nem Júdás lesz-e, akit szivemre zárok?

    Ki bízó kezem nyújtott kezedbe várod,
    ismerősnél, rokonnál több: Barátom,
    tudod-e mit teszel velem?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Kímélj meg

    Csak ama rettegőn-riadt
    tekintettől kímélj meg engem,
    mely minden tiltott nász után
    felkönyörög ijedt szemedben,
    mikor ketté-józanodunk
    szemedben kérdő a kerekség,
    azt kérdezi: így, így sem únsz?
    Azt kérdezi: most is szeretsz még?
    E pillantás csak cikkanó,
    de épp elég, hogy megalázzon,
    bántóan bizonygatja azt,
    hogy nem nő túl a testi lázon
    mi engem utánad tüzel,
    s hogy bujaság a szenvedélyem:
    se szív, se gond – csak vér. Szemed
    ezt mondja s ez rám nézve szégyen.
    Vagy talán őseredetű
    e szolgamód riadt tekintet?
    Visszacsörrennek néha még
    Szokás csatolta ősbilincsek?
    Megejtett s nyomban otthagyott
    cselédlányok félelme ez még?
    Kijátszott mátka kínja, ki
    odaadta frigy előtt a testét?
    Fekszünk, tilalmas nász után.
    Töprengsz: maradj vagy elköszönj-é?
    Nyugalmam gyengéd ernyedés,
    csupán te túlozod közönnyé.
    Pedig most inkább kell nekem,
    hogy ittmaradj, hogy végre lássad:
    ki jó volt lángnak lobbanón –
    jó most duruzsoló parázsnak.
    Miért alázol hát ijedt
    alázatoddal engem? Ó hát
    mikor érjük meg már a nők
    tudat-emancipációját?
    Merj úgy szeretni, mint ahogy
    én szeretlek több ezer éve!
    Hidd el: csak az a szerelem,
    melynek a nász sosem a vége.

    (1963)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gámentzy Eduárd: Nyiss ajtót!

    Tetovált mosolyod mögé bújsz,
    S hogy ne ismerjen senki rád,
    Kifested magad az álmaiddal.
    Lelked mélyén üres szobád
    Magányát hordozod riadtan.
    Ahogy a fák az alkonyatban,
    Tűnnél el láthatatlanul.
    Nem hiszel nekem, de rád találok!
    Kimondva, kimondatlanul,
    Szavaim érthetővé válnak,
    Lesznek mondatok, verssorok.
    -Suttogok neked,… s ha hallanád
    Nyiss ajtót!… -Én kopogtatok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Barát az, akinek az ember kiöntheti szíve teljes tartalmát, és darabokra apríthatja, tudva, hogy a leggyengédebb kezek fogják megrostálni; megőrzik belőle azt, amit érdemes megőrizni, a maradékot pedig egy gyengéd, szeretetteljes lehelet fogja tovafújni.”

    (Arab mondás)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: A meséről

    A meséhez mennyi unalom kell,
    hogy a boszorkányos madarak
    röppenjenek izgatott seregben
    s aprót-nagyot mulattassanak.

    A meséhez mennyi szánalom kell,
    mennyi gyűlölet és sérelem,
    hogy a gonosz mind pokolba vesszék,
    a jó végül győzelmes legyen.

    A meséhez mennyi bizalom kell,
    hogy kavics-mód sok legyen a kincs,
    és a mondott rózsa illatozzék,
    és nyisson az álmodott kilincs.

    A meséhez mennyi félelem kell,
    kályha mellett, hol semmi veszély,
    minden zugból manó leskelődjék,
    torkot tátson odakinn az éj.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hajnal Anna: Bizalom

    Biztos bizalom és szorongás
    váltják fel egymást hű szívemben:
    engem te százszor megpróbálhatsz,
    élet, megbízhatsz gyermekedben.

    Szeretlek én! Zúgó platánok
    fejük csóválják nagy egedben,
    éji felhőid vonulása
    itt tükröződik hű szivemben.

    Ezer év múlva, mint ma éjjel,
    vad tücskök zengnek szerelemben,
    s én szólok hozzád a világba-
    szóródott porban, hű szivemben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Garai Gábor: Artisták

    Élő csipesz, lóg a trapézen
    a férfi fejjel lefele,
    foga közt kettős tárcsa, mintha
    mágneses nyelvet öltene.

    A vonzás túlsó pólusán függ
    s forog a nő – feszül a száj!
    Micsoda csók! – Köztük csupasz tér,
    tömör csönd s véletlen halál.

    Micsoda egymásrautaltság
    leng itt ég alatt, föld felett,
    micsoda gyakorlott makacs vágy
    ment s kockáztat két életet!

    Milyen figyelemben forognak
    s mily fegyelemben, tudva: csak
    együtt szállnak, ha egyikük vét,
    mindketten aláhullanak!…

    Ó, ha így tudnánk összefogni
    egymásra bízott szeretők,
    mintha folyton fönn-szállva, mintha
    folytonos zuhanás előtt!

    Ó, ha közös dolgok tevői,
    így tartanánk egymást, ilyen
    végzetes bizalommal egymás
    fogában s idegeiben!

    Ezrekbe fogódzók, ha hittel
    mondanánk, mint ők odafönn
    élik, hogy: a másik ügyéhez
    egész létemmel van közöm!…

    Forog, forog a nő a férfi
    foga közt – tompul a zene,
    csak dob kopog. – Valami gyors vég,
    bármi föloldás kellene!

    No most!… Földet ér a mutatvány.
    Fönt már a taps függönye leng.
    S ők ketten egyetlen groteszk bók
    szobrában állnak idelent.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézetek

    „Etiam ille est fur, qui fiduciam hominum rapit.”

    „Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja.”

    Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Mantra

    Míg élnél, vedd úgy:
    a rossz nem egyéb, mint csend
    előtti vihar.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Magda: Hinni

    Hinni szeretnék a kimondott szóban,
    Hinni az emlékekben, egy régi fotóban.
    Hinni szeretnék egy darabka kőben,
    Egy száraz faágban, vagy épp zöldelőben.

    Hinni szeretnék a könyv betűiben,
    A madarak dalában, a tiszta levegőben,
    Hinni a szóban, a segítő kézben,
    Hinni szeretném, hogy van miben hinnem.

    Forrás: Szeretem a verseket