https://verskucko.com

Címke: bor

  • Kriza János: A tizenkét égi jegy mértékletességet prédikál

    I
    JANUÁRIUS – VÍZÖNTŐ
    A nap vízöntő-jegybe lép át,
    Így vízivásra fényes példát ád.

    II
    FEBRUÁRIUS – HALAK
    Nincs széles e világon jobb ital
    Szép tiszta víznél, mond a hal.

    III
    MÁRCIUS – KOS
    Nem kell a kosnak égett bor,
    Mégis beh friss, erős, vidor!

    IV
    ÁPRILIS – BIKA
    Nagy méltósággal bőgi a bika:
    Víz minden kortyaink legjobbika.

    V
    MÁJUS – IKREK
    Virulnak ikrek anyjok lágy ölén,
    Édes tej és forrásvíz erején.

    VI
    JÚNIUS – RÁK
    A részegekhez fenkiált a rák:
    Víz aqua vita, bizton ezt igyák.

    VII
    JÚLIUS – OROSZLÁN
    Oroszlán, állatok dicső királya
    Vizet dicsér, bort, sört utálja.

    VIII
    AUGUSZTUS – SZŰZ
    Tüzes testében ép bájjal mosolyg a szűz:
    Víz, víz a bájital, melyből ered a tűz.

    IX
    SZEPTEMBER – MÉRTÉK
    Ha italok becsét jó mérleggel mérjük,
    Kétségkívül a vizet legjobbnak ismerjük.

    X
    OKTÓBER – SKORPIÓ
    A bor podágrát szül, mely szúr, mint skorpió,
    S díjul vízkórságot nyer a víz-nem-ivó.

    XI
    NOVEMBER – NYILAS
    Nyilas jól tudja: célt csak úgy talál,
    Ha vízivásnál rendületlen áll.
    Ha mámor fogja el szemét s eszit,
    Bármely ügyes, kezével célt veszít.

    XII
    DECEMBER – BAK
    Vad szirteken vígan szökell a bak
    S erőt s rugalmat ad hűvös patak.

    Az ép erő teljében vígan zengve lejt,
    Vizet ki móddal inni nem felejt,
    S ha olykor habzik is a bor kelyhében, nem árt,
    Csak mértékletlenség okoz mindenben kárt.

    Forrás: www.eternus.hu / Kriza János: A tizenkét égi jegy mértékletességet prédikál

  • Eötvös József: A tokaji hegy

    Egykor lángokat vetettél,
    Ősz tető, most vesztegelsz,
    És kiégett köveidben
    Szőlőfürtöket nevelsz.

    Mégis jól tudod, mi voltál,
    Híven érzed, amit rég:
    Régi lángod, régi fényed
    Boraidban most is ég.

    Képed ez, te árva nemzet,
    Mely elvesztéd fényedet;
    Oh, de mondd, hát könnyeidben
    Lángol-e még szent tüzed?

    Forrás: www.eternus.hu / Eötvös József: A tokaji hegy

  • Samarjay Károly: Bort tölts, babám

    Bort tölts, babám, beteg vagyok, jaj nekem!
    Meg nem fér többé bőriben a szívem,
    Elaltatja talán a bor bajomat,
    Rég nem ittam, hadd igyam le magamat.
    De ne tölts, mert a részegség majd megöl,
    Úgyis részeg vagyok kökény-szemedtől,
    Részeg vagyok piros arcod lángjától,
    Részeg vagyok, mit sem tudok magamról.

    Forrás: www.eternus.hu / Samarjay Károly: Bort tölts, babám

  • Zajzoni Rab István: Lelkemadta víg barátok…

    Lelkemadta víg barátok,
    Hogy is bukkanék reátok?
    Isztok, mint a malomkerék,
    Ez valóban nagyon derék.

    Nem ittam száz esztendeje,
    Száraz csontjaim veleje,
    Száz jó forint marja zsebem,
    Mind a százat eltemetem.

    Föl, csapláros, föl, cigányok!
    Ingyen semmit nem kívánok,
    Bor és zene, dinomdánom,
    Száz forintért sohse bánom.

    Az én torkom pokolgödör,
    Lángja mindig jobban gyötör,
    Tüzét gonosz ördög rakja,
    Bort! a bor majd elaltatja.

    Ti meg húzzátok, cigányok,
    Lelkem az édes anyátok,
    Húzzatok rá, rúgjak egyet,
    Mit tehetnék most egyebet?

    Forrás: www.eternus.hu / Zajzoni Rab István: Lelkemadta víg barátok…

  • Zajzoni Rab István: Harcra vagyok indulóban…

    Harcra vagyok indulóban,
    Nincsen több bor a kancsóban,
    Csaplárosné, violám,
    Én még többet ihatnám.

    Mérjen ki még egy kancsóval,
    Nem fizetek ám bankóval,
    Szép ezüstöt adok én,
    Ragyog, mint a csillagfény.

    Szól a had tárogatója,
    Csaplárosné, Isten óvja,
    Visszatérek valaha,
    Valaha, vagy tán soha.

    Forrás: www.eternus.hu / Zajzoni Rab István: Harcra vagyok indulóban…

  • Kaffka Margit: Pezsgő dal

    Fehér galagonya, – beh virágos!
    Semmi közöm a szomorúsághoz!
    Gyöngy a kedvem, Isten, ember lássa –
    Kölcsön is vehet belőle, aki megkívánta.

    Tudod-e, hogy letépem a húrod,
    Ha még azt a keserveset húzod?
    Beteg tán a hegedűszerszámod,
    Add, kötök rá orvosságot, sok fehér virágot.

    Vén csavargó! Kósza éjfélóra,
    Hova sietsz? Ülj le hát egy szóra.
    Boros fővel is odajutsz máma,
    Úgy lassacskán, minthogyha csak a szeretőd várna.

    Töltsetek! Vagy várjatok csak, mégse!
    Meg találnak haragunni érte…
    Legelőször a színéből porba öntsetek le.
    – Köszöntöm az elfelejtett, régi Istenekre!

    Forrás: www.eternus.hu / Kaffka Margit: Pezsgő dal

  • Juhász Gyula: Dionysos borából

    A szőlőhegynek ormát
    Újhold sarlója vágja
    S a fanyarzöld borostyán
    Bús homlokomra kúszik…
    Távol kékes ködéből
    Vonatok integetnek
    Mámorpiros szemekkel,
    Óbor dalol szívemben
    És új igékre várok.
    Nunc est bibendum! Itt van
    Az ihlet drága perce,
    A röppenő, örök perc.
    Napoleont ilyenkor
    Csókolja homlokán a
    Nikészárnyú szerencse,
    Goethét a múzsa és lány,
    Ilyenkor forr a vér és
    Fogan az áldott csíra,
    A jövendő. A kalmár
    Aranya most gurul és
    Én most kezdek dalolni!

    Forrás: www.eternus.hu / Juhász Gyula: Dionysos borából

  • Juhász Gyula: Nagyvárad

    A Körös menti Párizs régi fénye
    Felém ragyog az emlék rőt ködén,
    Egy ifjúság reménye és regénye
    Ott álmodik a szőlőhegy tövén.

    A szőlőhegy tövén a régi kocsma,
    A piros abrosz és piros borok,
    Fiatalságunk bátor indulója,
    Fölöttetek fekete gyász borong.

    Redakciónk, ahonnan sírva, zengve
    Világnak indult ifjú Ady Endre,
    Rozoga asztal, most ki írja sorsát,

    Ki virraszt most melletted, régi asztal,
    Hogy megterülj csodával és malaszttal,
    Dallal, mitől fölzengjen Magyarország!

    Forrás: www.eternus.hu / Juhász Gyula: Nagyvárad

  • Vörösmarty Mihály: Az őszről

    Eltűnt a nyárnak hévséges színe előlünk,
    Jóltevő jelei kár, hogy enyészni tudók.
    Őszre kerülünk már, mely csak változni szokott bár,
    Mégis hasznos idő, mert hozza a jókat elő.
    A szőlő tőkék meg lévén rakva fejekkel,
    A vagyonost hozzák nem kis örömbe kivált.
    Végre a szőlő leve hordókba töltetik, és itt
    Tisztán megforrván, bor nevezetre kerül.
    Mindeneket most már télre készítve behordanak
    Egy bizonyos helyre – s eddig az őszi idő.

    Székesfehérvár, 1816

    Forrás: www.eternus.hu / Vörösmarty Mihály: Az őszről

  • Beöthy Zsigmond: Bordal

    Kancsóra, fiúk mind! bort igyatok!
    Borban van igaz szerelem,
    Mely szíved erén is átlobog, ég,
    S láng ömlik el a kebelen.
    Rajta, igyál hát,
    S űzd a borút!
    Kába, ki önként
    Szerzi a bút.

    Kancsót ide, bajtárs! Aki gyaláz
    Bennünket, a bor fiait:
    Nem tudja, miképpen bor csak a tűz,
    S tűz edzheti csak karait.
    Rajta, igyál hát!
    S aki nevet,
    Mondd neki: borral
    Toldd meg eszed!

    Forrás: www.eternus.hu / Beöthy Zsigmond: Bordal