Borpatak foly a szívembe,
Érzelmeim édenébe,
Kiapadhatatlanul.
Gondolatim minden bokra
Föllobog az égi boltra,
Messzelátó lángra gyúl.
Bor a szerelem tengere,
Pokolban feneklik medre,
Vad hulláma eget nyal.
Bor a szellem piros árja,
Bor az örök élet lángja,
Aki issza, meg nem hal.
Rajta minden magyar ember,
Kinek szíve nemesen ver,
Igyék váltig tiszta bort;
Élni fog ekképp mindnyája
És általa szép hazája
Halhatatlan dicső kort.
Forrás: www.eternus.hu / Zajzoni Rab István: Borpatak foly a szívembe
