Lelkemadta víg barátok,
Hogy is bukkanék reátok?
Isztok, mint a malomkerék,
Ez valóban nagyon derék.
Nem ittam száz esztendeje,
Száraz csontjaim veleje,
Száz jó forint marja zsebem,
Mind a százat eltemetem.
Föl, csapláros, föl, cigányok!
Ingyen semmit nem kívánok,
Bor és zene, dinomdánom,
Száz forintért sohse bánom.
Az én torkom pokolgödör,
Lángja mindig jobban gyötör,
Tüzét gonosz ördög rakja,
Bort! a bor majd elaltatja.
Ti meg húzzátok, cigányok,
Lelkem az édes anyátok,
Húzzatok rá, rúgjak egyet,
Mit tehetnék most egyebet?
Forrás: www.eternus.hu / Zajzoni Rab István: Lelkemadta víg barátok…
