https://verskucko.com

Címke: egyszerűség

  • Weöres Sándor: Angelus Silesius

    Gonoszok uralkodnak rajtam
    de majd szabad leszek
    Istennek örvendezek
    mint a gyerekek

    Forrás: Kedvesch versek

  • Bella István: Dal

    Egyszer majd elmegyek hozzád
    megmelegítem az ágyad
    mellemmel búvok melledhez
    s nem jövök el soha többé

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fekete Sándor – Idézetek

    Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget.
    Csak egy tűzhelyet kívánok.
    Hívó lámpafényt, meleget azoknak, akiket szeretek.
    Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert.
    De az aztán Ember legyen!

  • Salamon Ernő: Egyszerű

    Mint az útszéli víz, maradok,
    mint az útszéli víz, megyek,
    nézz belém, megragyogok,
    s eltorzulok veled.

    Mint az útszéli víz,
    füvetlen, dísztelen,
    élek magányosan,
    élek egyszerűen.

    Ízem érezheted,
    a színem láthatod,
    magad itathatod,
    a lábad moshatod.

    Sima, ha simogatsz,
    süket, ha megcsaholsz,
    megérthetsz, ha akarsz,
    elérsz, ha lehajolsz.

    1935.

    Forrás: eternus.hu

  • Arany János: Intés

    Jó költőktül azt tanultam
        S adom intésül neked:
    Sose fáradj, sok cifrával
        Elborítni éneked!
    Szólj erővel, és nevezd meg
        Ön nevén a gyermeket;
    Szólj gyöngéden, hol az illik, –
        S ne keríts nagy feneket.
    Olykor egy-két szó is jobban
        Helyre üti a szeget,
    Mint az olyan, ki beléhord
        Földet, poklot és eget,
        S ordít, amíg elreked.

    Forrás: Magyar Kurír

  • Váci Mihály: Népdal

    Bocsásd meg, ha bántottalak,
    sokszor sárba rántottalak,
    voltam hozzád, mint a dúvad,
    abban csörtet, mibe búhat.

    Csillag ballag át a réten,
    szárnyát húzó vereségem,
    mezítláb lépdel a havon,
    bekönyörög ablakodon.

    Alkonyodik, besötétül,
    a madár párja mellé ül,
    melléd dőlök, avas fejfa,
    sírdogálsz, virrasztó gyertya.

    Lelkem nehéz zsíros bunda.
    Kívül hordom, kifordítva,
    befelé akkor fordítom,
    mikor magam elordítom.

    Forrás: Váci Mihály Összegyűjtött művei, Magvető, 1979

  • Oravecz Imre: Örömóda

    Már csak az egyszerű, világos dolgoknak akarok örülni,
    a fénynek, mely reggel beárad a házba,
    az ablaknak, melyen át kinézek,
    a levegőnek, melyet belélegzek,
    az ételnek, melyet magamhoz veszek,
    a víznek, mellyel szomjam oltom,
    a tűznek, melynél melegszem,
    a ruhának, mely befedi testem,
    az ajtónak, melyen át a szobába lépek,
    a földnek, melyen járok,
    az útnak, melyen sétálok,
    a kavicsnak, melyet hazaviszek a zsebemben,
    a falevélnek, mely elém hull,
    a fűnek, melyet nyírok,
    a magnak, melyet elültetek,
    a zöldségnek, melyet magam termesztek,
    a hegynek, melyet képzeletben naponta megmászok,
    az erdőnek, melybe vágyom,
    a papírnak, melyre írok,
    a ceruzának, melyet közben fogok,
    a terasznak, hova munka után kiülök,
    a szomszédnak, ki néha átugrik hozzám egy italra,
    a széknek, melyben helyet foglalok,
    az estének, mely felváltja a nappalt,
    a kutyának, mely a lábamhoz telepszik,
    a tücsökcirpelésnek, melyet sokáig hallgatok,
    már csak elkerülhetetlen, szükségszerű örömök éltessenek.