https://verskucko.com

Címke: egyszerűség

  • Radnóti Miklós: Később

    (Sírfelirat)

    Csak éltem itt, szegényen s jámboran,
    míg végül elástak ide.
    Sosem feledtem el, hogy meghalok:
    ime.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dsida Jenő: Legyetek őszinték

    Lássátok, fáradt vagyok már
    s nem bírok szavaitok labirintján
    tévelyegni. Szeretem a nyugodt,
    nyílegyenes, biztos utakat.

    Legyetek őszinték, ne zúdítsatok
    rám cifraszép szavakat,
    mert el tudom viselni a meztelen
    igét és ti is el kell, hogy viseljétek.

    Amikor beszélek, ne nézzetek
    a hátam mögé: az nyugtalanít.
    Állítástok legyen: igen, igen –
    és tagadástok: nem, nem.

    Mindnyájan biztosan meghalunk.
    Esik a hó, itt pattog a tűz
    és mindnyájan testvérek volnánk
    és nyájas, jó apánk az Isten.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Este

    Visszasugárzom,
    amit kaptam. Mint a kő
    a Nap melegét.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reviczky Gyula: Virágok

    Mindig szerettem a virágokat.
    Oly szépek, oly szelídek, bájosak:
    Kacér nincs köztük, sem divat-beteg;
    Közönyt, álkedvet egy se szenveleg.

    Láttatni titkosan nem vágyakoznak;
    Elrejtve, bokrok közt illatoznak.
    Éltük rövid, de nyár van azalatt,
    Míg ők a nap felé mosolyganak.

    S ha jő az ősz, a rózsahullató,
    Sóhaj, sírás tőlük nem hallható,
    Haláluk oly nyugodt, olyan szelíd;
    Tán elhervadni is gyönyör nekik.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Reviczky Gyula: Utolsó vágy

    Ha majd értem jön a halál
    (Akármikor, készen talál),
    És nem lesz, a ki megsirat:
    Attól e szív meg nem riad.

    Nem kell se könny, se koszorú:
    A sír lakója nem hiú.
    Hol csak bogáncs, gyom, tüske nő,
    Az árok is jó pihenő.

    És hogyha majd haló porom
    Távol jövőben egykoron
    Képezni fogja föld mezét
    S kél-száll a légben szerteszét:

    Hadd légyen útszélen helye,
    Koldús sarúját lepje be;
    Csak legalább melyet takar,
    Legyen minden kis rög magyar.

    S hol most kelettől nyúgatig
    Testvérietlen nép lakik;
    Egy nyelvet értsenek csupán:
    Szép nyelvedet, magyar hazám!

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Kiss Judit Ágnes: Szakítás

    az úton
    két árnyék
    aztán csak egy

    a vízen
    két örvény
    aztán csak egy

    az ágyon
    két párna
    aztán csak egy

    aztán csak egy

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Boda Magdolna: Egyszer így lenne jó

    Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a nap csúszik fel az égre, óvatosan bontogatva ki a világot.
    Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.
    Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra és a megszokottság ne törjön ránk.
    Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk… hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.

    Jó lenne egyszer közel engedni a csodát…
    vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,
    nem elvárva a mező zöldjét,
    a virágok színét, illatát,
    a szirmok bársonyát.

    Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új értelmet adni a fogalmaknak
    és kötni új barátságot a világgal és magunkkal
    és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint
    és eldobni minden nem a kupacunkba valót.

    Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.

    Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,
    hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
    hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
    bújjunk az éjszaka csendjébe…
    végre kinyújtózva önmagunkban.

    Egyszer így lenne jó.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Furulyaszó

    Mi fáj?
    Mi volt
    és elszökött,
    emléke leng
    a táj fölött.

    A vándor-út,
    a zsák,
    a bot,
    meg nem becsültem
    s elhagyott.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Weöres Sándor: Angelus Silesius

    Gonoszok uralkodnak rajtam
    de majd szabad leszek
    Istennek örvendezek
    mint a gyerekek

    Forrás: Kedvesch versek

  • Szécsi Margit – Szerelem

    Acélkék rozsban háltam,
    karod volt párna fejem alatt.
    Csókok, s ledőlt rozsszálak
    becézték barna derekamat.

    Távol a töltés nyúlánk fennsíkján
    olykor egy-egy remek
    gyorsvonat elviharzott
    s fénye rajtunk is végigsepert.

    S füttyszóra jólét, buja szépség,
    amint ott elrobogott,
    a nehéz gazdagság súlya alatt
    a talpfa felzokogott.

    Habpárnák, ételek, ékszer
    úsztak a fényes fergetegen,
    és utak, micsoda tájak!
    Nekünk csak egy volt, a szerelem.

    Forrás: Szeretem a verseket