Címke: elfogadás

  • Ady Endre: A halál rokona

    Én a Halál rokona vagyok,
    Szeretem a tűnő szerelmet,
    Szeretem megcsókolni azt,
    Aki elmegy.

    Szeretem a beteg rózsákat,
    Hervadva ha vágynak, a nőket,
    A sugaras, a bánatos
    Ősz-időket.

    Szeretem a szomorú órák
    Kísértetes, intő hívását,
    A nagy Halál, a szent Halál
    Játszi mását.

    Szeretem az elutazókat,
    Sírókat és fölébredőket,
    S dér-esős, hideg hajnalon
    A mezőket.

    Szeretem a fáradt lemondást,
    Könnyetlen sírást és a békét,
    Bölcsek, poéták, betegek
    Menedékét.

    Szeretem azt, aki csalódott,
    Aki rokkant, aki megállott,
    Aki nem hisz, aki borús:
    A világot.

    Én a Halál rokona vagyok,
    Szeretem a tűnő szerelmet,
    Szeretem megcsókolni azt,
    Aki elmegy.

    Forrás: MEK

  • Ágai Ágnes: Nem baj, ha késel

    Nem baj, ha késel.
    Úgyis mindig késik valami:
    a busz, a tavasz, a boldogság,
    a bocsánat,
    a jó szó,
    és néha az ész is.

    Nem baj, ha késel.
    Legalább lesz időm
    megnézni az eget,
    hogyan fárad a kék
    a szürkébe,
    hogyan hajlik a nap
    a háztetőkre,
    mint egy fáradt aranyérme.

    Nem baj, ha késel.
    Majd ülök itt,
    s figyelem,
    hogyan pereg ki a perc
    a markomból.

    Ha megérkezel,
    nem kérdezek semmit.
    Csak mosolyogok,
    mert megjöttél.
    És ez már bőven elég.


  • Ágai Ágnes: Önarckép idős nőként

    Nézem magam a tükörben.
    Nem csinos, nem fiatal.
    De már nem is akarok lenni.
    Arcvonásaim között ott ülnek
    az elmaradt csókok,
    a félbehagyott mondatok,
    a kimondhatatlan szavak.

    Nézem magam a tükörben.
    S látom:
    a vonások mélyén még mindig ott lapul
    valami fény, valami makacs derű,
    amit nem lehet ráncok alá temetni.

    Nem szépülök, nem fiatalodom,
    de már nem is haragszom az időre.
    Minden nap ajándék,
    amit nem várt senki,
    és mégis megérkezett.

    Nem fiatal vagyok – élő.
    Nem szép – de itt vagyok.
    És ez most több, mint elég.