https://verskucko.com

Címke: elfogadás

  • Paulo Coelho: Az alkimista (részlet)

    „– Elmegyek – mondta –, és azt akarom, hogy tudd: visszajövök. Szeretlek, mert…
    – Ne mondj semmit – szakította félbe Fátima. – Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell hozzá semmi indok.”

    Forrás: Az alkimista

  • Simone Weil: Idézetek

    „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után,
    ami a miénk.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tóth Árpád: Jól van ez így

    Hogy miért vagyok többször szomorú,
    mint víg, ó, kedves, kár úgy számba venni,
    jól van ez így,
    lásd, kell szomorú embernek is lenni.

    Kell lenni szívnek, amelyben kihajt
    s dússá érik az élet szenvedése,
    vak, ferde mag,
    mely mégis, mégis istennek vetése.

    S lásd, van az úgy, hogy ez a bús vetés
    legsúlyosabb kalászát akkor kapja,
    – furcsa titok –
    ha jó időnek fénylőn süti napja.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta: Köszönöm

    Perceim áradók
    és fénylők, mint a víz;
    elfogadom a jót,
    vele a rosszat is.

    Megköszönöm a vad
    hajnalt, a lágy delet,
    Megköszönöm a szád,
    s két tündöklő szemed.

    Mindig csak így legyen,
    hintsék be csókjaid
    megszegett életem
    elfolyó napjait.

    A teled telem,
    a nyarad nyaram
    és boldog leszek,
    ha mindig így marad.

    Mosolyod sugarát
    ha már nem ihatom,
    találjak újra Rád,
    egy másik csillagon.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Kavafisz-hangminta

    Szépségedre, ha van, büszke ne légy. Kaptad.
    Szeresd, örülj neki.
    És, ha tűnik,
    veszteségnek, szégyennek ne tekintsd. Mondd,

    • nem, ne is mondd, érezd csak – “köszönöm, hogy
      voltam szép is, mások és a magam gyönyörűségére.
    • Jaj, de milyen szép is most már kipihenni magam belőle…!”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Polcz Alaine – Idézetek

    „Az ember arra éhes, hogy úgy szeressék, ahogyan van.”

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Csorba Győző: Biztató

    Hát ha nincs kivétel, mért félsz? –
    Nem könnyekért, örömekért élsz.
    A lélek magánya ha nő is,
    a test lassan megfészkelődik,
    s a hajló ív hízó homálya
    a zárt kart és combot kitárja.
    Amint megérted egyre jobban,
    hogy mankód s nem marsallbotod van
    s neked, nekünk, mindegyikünknek,
    amint lényed mélyebbre süllyed
    az érzékelhető anyagba:
    úgy lelsz másokra és magadra;
    úgy mozdul szádon, nő az ének
    csöppjévé hangok tengerének,
    s úgy hullsz majd – céljaid betöltve –
    csírát rejtő magként a földbe.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nyikolaj Vasziljevics Gogol: idézet

    „Szeress meg koromfeketének,
    hófehérnek bárki megszeret.”

    Forrás: FB

  • Körmendi László – Köszönöm!

    Köszönöm a létezést. Az életet, a testet!
    Az érzékeim. Elmém. Zajokat és csendet.
    Köszönöm, köszönöm az egyedüllét korát!
    Köszönöm a jót, meg minden mostohát!
    Köszönöm a magányt, s hogy bennem, vagy, s én benned…
    Köszönöm győzelmem, a régen elveszettet.
    A családot köszönöm! Barátoknak sorát.
    Köszönöm, mi volt, mi nincs, de lehet tovább!
    Betegséget, békét! Az azokból tanultat!
    Köszönöm a dicsőt és minden nyomorultat.
    Köszönök gyógyulást, fényt és egészséget.
    Köszönöm a csúnyát, s vele minden szépet.
    Minden pillanatod! A tisztát, a levegőt!
    Köszönöm, hogy hittem, jobban, mint azelőtt!
    Köszönöm, hogy élek e mennyei pokolban.
    S köszönöm, hogy vagyok, hogy leszek!
    És hogy voltam.

    Forrás: Hatvan, 2020. július 01.

  • Nyikolaj Vasziljevics Gogol – Idézetek

    „Szeress meg engem koromfeketének,
    hófehérnek bárki megszeret.”