Megrendíthetlen nyugodalmad, ó lant fia! Ember
s emberevő állat fut, ha te dalra fakadsz.
Tótágast áll a természet, ijedve lebúvik
a folyam árja, s kitér szikla, fa, hangod elől.
Csak magad, oh boldog, nem hallod e szörnyű nyikorgást,
s ennyi veszély közepett meg sem akadva danolsz.
1830
Forrás: Vers mindenkinek
Brahma, Jézus, Allah, Mózes
S az egész szentséges holmi
Lepotyogtak a Sionról
És eljöttek Hunniába farsangolni.
A Tátra is csörgő sapkát
Csapott, íme, vén fejére
S a külön magyar Teremtő
Pojácának kiöltözve áll az élre.
Minden móka. S egye fene,
Kit búsítnak csalfa gondok.
Így van ez jól. Hunniában
Farsangolnak az istenek s a bolondok.
Hunniának fáj a tréfa?
Kedves ország, sohse fájjon,
Éljen, éljen a bolondság.
Farsang van most, nagy farsang a Duna-tájon.
Budapesti Napló, 1907. január 20.
Forrás: Vers mindenkinek
Ahol járok, amerre nézek,
Aprócska nép sürög, zsibong.
Liliput ez!
A szálkalándzsás kis vitézek!
Futkos és nyüzsög és tolong
És kiabál hangos-keményen
Egyszerre mind,
S mindnél buzogány, bot, dorong.
Mind kiabál, nagyon, merészen.
Mind azt kiáltja: Én vagyok!
Egymást lesik
És gyűrkőznek birokra készen.
Földrebilincselt Gulliver,
Fekszem közöttük, magam ember.
Nézegetek,
S várom, hogy mikor ülnek el.
Ni, milyen sápadt valamennyi,
Lógó fejek, szűk homlokok.
Hát senki sincs,
Aki merne itt levő lenni?
Egy se akadna, senki hát,
Aki föl mer egyenesedni,
Fölnézni, föl,
S felhőkbe fúrni homlokát?
Hát kihaltak a férfiarcok?
Az egész-ember-homlokok?
– Liliput ez!
Liliputi apróka harcok!
Tüzel alattam a homok,
Türelmetlen tüzel a vérem.
Testvéreim,
Ezekkel volnánk rokonok?
És csendes-vígan dudorászom.
Úristen! mi lesz Liliputban,
Hahahaha!
Ha én a kötelem lerázom!
Forrás: Lélektől lélekig
Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a baja?
Kicsi a lyány, mint egy bögre:
Nagy szerelem teszi tönkre.
„Veszett is vón’ hagyma földbe’:
Nem könnyezne szemem tőle!
Veszett vón’ az úrfi Pesten:
Nem verne így az Úristen!”
1877. november 7.
Forrás: www.eternus.hu – Arany János versei
Felöltözött a páva
Szép, csillogó ruhába,
S amint szokott, kevélyen
Sétál künn a napfényben.
Egy libácska meglátja,
Utána is kiáltja:
„Nézzétek csak a pávát!
Nem mosta meg a lábát.”
Forrás: www.eternus.hu – Benedek Elek versei
A róka ki, egy álarcot meglátva,
Boszúsan fölkiálta:
– „Be szép pofa, de nincsen ám agya!”
Midőn oly női arcot lát vala,
Amelynek úgy be volt mázolva bőre,
Hogy majdnem álarc lett belőle,
Még bosszúsabban így szólt a hamis:
– „Be rút pofa! Pedig van agya is!”
Forrás: www.eternus.hu – Greguss Ágost versei
Megírtad Dózsa György-öt,
E rossz tragédiát;
Vadásztál benne tapsot,
De néma volt hazád.
Most már nem írsz, csak játszod
Siralmas színműved,
S karzat kicsinye-nagyja
Tetszést rivall neked.
Kisült, amit nem vártunk,
Mutatja a hatás:
Rossz drámaíró voltál,
De jó komédiás.
Forrás: Arcanum
(Így írtok ti)
Leköpöm a multat
A lélek-pókot, a cudart,
Leköpöm a lelkemet is,
Mert visszanyihog a multba.
Én vagyok Máté király.
Én vagyok Máté király.
Holdfényes, szelíd arcom.
Belelobog a nagy éjbe.
Így írtok ti
Forrás: Versek mindenkinek
Magyar medvének lenni
Szép és jó gondolat,
Az ember csak málnázik
A Kárpátok alatt,
Az ember csak málnázik
És kéjjel hempereg,
Míg sorra eszik egymást
A többi emberek!
Ha medve vagy, légy medve
S ne hitvány, gyönge tót,
Gondoltam és nem ittam
Se bort, se alkoholt,
Gondoltam és nem ittam
S megittam a levet:
A holtakról csak rosszat,
Mondá a látlelet.
Magyar medvének lenni
Mégis csak jobb dolog,
Mint a ti dolgotok most,
Póruljárt doktorok!
Mert a ti dolgotok most
Bizony kutyául áll,
A medve bőrét issza,
Ki medvét exhumál!
1908
Forrás: MEK
