https://verskucko.com

Címke: gyermekkor

  • Lelkes Miklós: Húsvéti hold

    Húsvéti hold, gyermekes álmú hit,
    ha faág fehér sziromrímeit
    árnyakra szórja, s fentről csillagok
    ígérgetnek piros pillanatot!

    Gyermekszívvel sokkalta szebb a szép,
    s mikor szétugrál fény-manócskanép
    a kelő napról visszatündököl
    egy hímestojást dajkáló tükör.

    Gyermekálom-hit régen elhagyott.
    Húsvét-holdamon felnőtt bánatok,
    s nem hozza már nyulacskák lábnyomát
    fürdető szélben felfrissült világ.

    Ám olykor mégis egykor-ég emel
    az alkonyomon túli tájba fel,
    hol Messzeség kíváncsi gyermeke:
    szívekbe látó Tavaszhold-mese.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Faludy György: Gyermekszobámról nem beszéltem

    Gyermekszobámról nem beszéltem néked.
    Mindig azt hittem, hogy az ablakok,
    a kőerkély, hol varjak raktak fészket,
    a tükör, hol egy kisfiú lakott,
    a vén koldus a falrepedésekben
    ágyam felett, mackóm, száján a sok
    mocsokkal (többször kásával etettem),
    s a rolóban leskődő farkasok: –

    hogy mindez nem tűnt el, mint többi múltam,
    de a felrobbant házban most is ott van,
    s meglátod, mihelyst kinyitod az ajtót,
    a kisfiút a tükörben, a mackót,
    mindent, mi volt s mi most is kitart csendben
    az idő dühödt hullámai ellen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Képes Géza: Félálomban

    Rigófüttyökre ébredek,
    mosolygok.

    Álmomban iskolásgyerek
    voltam, együgyű, boldog,

    ki rongylabdát köt, pandúr-rablót játszik,
    s a szilvafák

    sötétkék ágai alatt
    rikolt egy óriásit.

    A mosoly
    még lelkemen remeg:

    fűszálakon fénylő harmat –
    Drága fűszál, nem merek

    hozzád érni, hiszen
    abban a pillanatban

    leverem
    fejed díszét, a gyönge harmatot.

    Csak nézlek.
    Gyönyörködöm

    és hallgatok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Alvajárás a Semmiben

    Éveken át mivel takartam el
    szörnyű naivságomat? Semmivel:

    nem tudtam róla, hát titkon maradt!
    Hallgattam és szégyelltem magamat;

    sokat sírtam, és csúfolt félelem
    és révedezés lett az életem.

    Hittem, gépiesen, tehát nagyon,
    s még nem kritizált az alázatom.

    Már negyedikbe mentem, mintakép,
    jeles diák; félszeg és csúnya; gép

    minden munkára; – fogott az eszem,
    de önállótlan voltam teljesen.

    Sokszor aztán felejtettem magam,
    s repült az idő, nem tudom, hogyan –

    s nagy mámor lehetett ez, nagy gyönyör,
    úgy fájt, emlékszem, fölrezzenni, föl-

    ébredni belőle: nagy parancs, igen:
    Alvajárás volt ez a Semmiben!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor: Jó volna…

    Jó volna most egy szénaboglya
    karjába dőlni, úgy, mint régen,
    amikor apám megvert, és sírni,
    kisírni magam lágy ölében.

    Vegyülnének hajamba zörgő,
    rakoncátlan, tört szénaszálak,
    a forró könnyeim a boglya
    ezer ujja közt szétfolynának.

    És sírástól fáradt, zokogás rázta,
    már szinte halni való testtel
    elaludni a boglya karján,
    aludni, míg leszáll az este.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kosztolányi Dezső: Kávéval és kacajjal jő a reggel

    Kávéval és kacajjal jő a reggel.
    Hancúrozzunk, fiam, a sok gyerekkel.
    Szájunkon ott az álom csókja még,
    de hívogat a hópehely, a jég,
    rohanni könyvvel, ungon-berken által,
    röpülni régi szárnyas korcsolyákkal,
    csiklandó mellel szívni föl a vad
    fagyot, tiporni az ifjú havat.

    Hahó, előre, föl a gyermek-égig,
    szállj énvelem.
    Új másikom, ki régit visszabűvölsz,
    kis reggelem.
    Jer, hadd köszönjem néked, hogy enyém még
    az élet,
    mert folytatódik és minden megújul
    tevéled.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Öreganyó dünnyögése

    Ha tücsök leszek, fekete tücsök,
    majd megállj, még visszahívnál –

    Nem lesz aki ágyba küldjön
    és az orrod megtörölje,
    mászkálhatsz a kerítésen,
    pottyanhatsz a csúnya földre.

    Jó lesz, jó, neked is, nekem is jó…

    Lesz akkora házam, mint a makk-héj,
    meg se mutatom neked,
    holdfényt fonok békarokkán, mák-olvasót pergetek.

    Jó lesz, jó, neked is, nekem is jó…

    Majd kérnél tőlem süteményt, de
    nem ülök a pamlagon:

    nedves fű
    közt lakom,
    harmatgyöngy
    ablakom,
    majd megállj, még visszahívnál.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zelk Zoltán: Apa, anya hazajöttek

    Anya, apa hazajöttek,
    fáradtak, mert este van.
    Azt kérdezik: féltél, fáztál
    idehaza, kisfiam?

    Anya simogat és csókol,
    kérdezgeti: hogy vagyok?
    Én meg mondom: hogyha megint
    elmentek, hát meghalok…

    De ha mégis tovább élek,
    és én is felnőtt leszek,
    hogyha én is gyárba járok
    keresni a kenyeret:

    magamhoz veszem a kulcsot,
    és az ajtót becsukom,
    akkor aztán másszanak ki,
    ha tudnak, a kulcslyukon!

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Ratkó József: Bújócska

    Bújócskát játszott a halál,
    keresett életre-halálra.
    És ha valakit megtalált,
    rácsapott a bunker falára.

    Mi is ott bújtunk napra-nap:
    lélegzetünket visszafojtva
    kuporogtunk, s – ipi-apacs –
    boforc böffent, robbant a bomba.

    Így volt. A halál csalt, lesett,
    nem számolt tízesével százig. –
    Aki bújt, aki nem – megyek.
    Három gyerekem bújócskázik.

    Búvóhelyük a fa, az ól;
    nekidőlnek a ház falának
    és lesnek kis kezük alól –
    játszanak háttal a halálnak.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Nagy László: Dióverés

    Elsuhogott az a füttyös
    sárgarigó délre.
    Sárgul az árva diófa
    zöld terebélye.

    Levelek lengnek, akár a
    színarany rigó-szárnyak,
    elszállnak ők is a szélben
    puszta határnak.

    Áll a diófa, és érett
    kincsei válnak tőle:
    szellő ha bántja az ágat,
    buknak a földre.

    Szaporább kopogás, csörgés
    támad, ha jön az ember,
    s bottal az ágak bogára
    boldogan ráver.

    Földre, fejekre, kosárba
    kopog a dió-zápor,
    burkos dióra a gyermek
    kővel kopácsol.

    Már, mintha álmodnék, hallom
    zaját a jó örömnek,
    darálók forognak, diós
    mozsarak döngnek.

    Fagyban és nagy havazásban
    meg kell maradnunk jónak
    s tisztának is, hogy örüljünk
    csörgő diónak.

    Majd csorgó hó levén ring a
    picike dió-csónak,
    s lomb zöldül újra a füttyös
    sárgarigónak.

    Forrás: Versek mindenkinek