Weöres Sándor: Öreganyó dünnyögése

Ha tücsök leszek, fekete tücsök,
majd megállj, még visszahívnál –

Nem lesz aki ágyba küldjön
és az orrod megtörölje,
mászkálhatsz a kerítésen,
pottyanhatsz a csúnya földre.

Jó lesz, jó, neked is, nekem is jó…

Lesz akkora házam, mint a makk-héj,
meg se mutatom neked,
holdfényt fonok békarokkán, mák-olvasót pergetek.

Jó lesz, jó, neked is, nekem is jó…

Majd kérnél tőlem süteményt, de
nem ülök a pamlagon:

nedves fű
közt lakom,
harmatgyöngy
ablakom,
majd megállj, még visszahívnál.

Forrás: Lélektől lélekig