https://verskucko.com

Címke: Gyurkovics Tibor

  • Gyurkovics Tibor: Vágy

    Ami után kapkodsz, elvész,
    amit elengedsz, megfogod.
    Karodba röpülnek a fecskék,
    s magadra hagynak a csillagok.

    Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia

  • Gyurkovics Tibor: Hó – film

    Alig látlak a havon át
    csak úgy ahogy egy babonát
    amire rápereg a hó
    a dús az örökkévaló
    a hó egészen eltakar
    alig látszik a láb a haj
    örökké pergő filmen a
    leány futása és maga
    a befedő a takaró
    leereszkedő film a hó
    látni világos résein
    lehulló fényes éveim
    az éppen arra villanó
    arcodat mit befúj a hó
    látlak az ajtórácson át
    mint lépcsőházi babonát
    az örök havas udvaron
    látom a fényt a homlokon
    egy törött másodpercre csak
    látom a havas szájadat
    a lábadat a lefutót
    s a hót a hót a hót a hót
    hogy örök filmre veszi fel
    lepergő hószemcséivel
    a fogadat a fejedet
    fehéren mit a szeretet
    filmszalagjára rögzített
    alig látni hogy mennyi lett
    alig látni a havon át
    ezt az egyetlen babonát
    mit vakos szemmel nézek a
    homályos lépcsőházban a
    rácson keresztül mindig úgy
    mint aki börtönbe szorult
    és úgy tekinti a világ
    minden esőjét és havát
    mint ami nem vele hanem
    az Istennel egyenesen
    az Úrral esett volna meg
    amiközben ő bentrekedt
    s csak nézi ezt a babonát
    a havon át a havon át…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Lebegés

    Csak arra emlékszem hogy éltem
    aztán arra hogy meghalok
    lebegtem a homályos fényben
    de tudtam – a tiéd vagyok.

    Forrás: Gyurkovics Tibor versei.

  • Gyurkovics Tibor: Pasztell

    A ferde domb falán, hol fölkúszik az árnyék,
    az ablakomból látom, mezítlen láb halad.
    Körötte mind a csend, mit úgy adott a tájék
    ajándékul neki, mint ritka dolgokat.

    Kancsója billen egyszer, kis tej a földre löttyen,
    hosszú és sápadt arcát a lombok elfedik,
    hűs árnyak gyülekeznek köréje egyre többen,
    ő a fejét lehajtva megy föl-le, föl-le itt.

    Ha néha megpihen, mellére rátapadnak
    fehér és kék virágok – vad csecsemők sok kelyhe
    s szívják belőle a szerelmet és az ablak
    keresztje hull reá, mielőtt útra kelne.

    Reggel csak lefelé jön, este csak fölfelé megy,
    mint bábok színházában türelmes figura
    és mint az alvajáró átszeli a vidéket,
    az ég aljára lép s betér a kapuba.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Tükör – este

    A domb ezüst falán a füst rajongva fűz ma egybe
    titkolódzó teret rajongó kerteket
    A Rózsadomb fölött a hold lassan kiont kegyelve
    valami gyermeteg éteri permetet

    Homályon át bolyong a tág terű világ: az este
    lepleken élveteg éli az életet
    Majd jő a szél mint könnyű él a kés hegyén s kimetszve
    a házak élesen állnak mint ékszerek

    Nagy fényei az égbeli világnak kibomolnak
    ott fenn a csillagok itt lenn az ablakok
    ragyognak és ragyognak ragyognak és ragyognak
    itt lenn az ablakok ott fenn a csillagok

    Tükrökön át homályon át ha lát ki lát e földön
    az ember e privát szende és semmi báb
    Majd fönn a fény örök szemét nagy ékszerét ha följön
    látja Istent magát – kit színről színre lát.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Túlélni

    Hazugság hogy túlélni
    mit gyomor nem bír el
    hazugság meglapulni
    amikor ütni kell

    Áltatás megmaradni
    lelkünk sebeivel
    szabadságot pótolni
    nem lehet semmivel

    Fondorlat az alázat
    hogy majd valamivel
    kijátsszuk mit a börtön
    rácsával ránk lehel

    Csalás bunkerba bújni
    itt csalás elaludni
    és csalás szemet hunyni
    ki-ki maga felel

    Árulás egyezkedni
    árulás elfeledni
    sebet vagy igazságot
    ha belehalni kell.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Minden

    Minden vagy ami nem lehetsz
    egyre ragyogóbb egyre szebb
    kirajzolódó mint a seb
    amit farkasok ejtenek
    a szívemen s ha nem lehet
    akkor sem tudok véremet
    veszítve élni csak veled.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Fecske

    El kéne szállni fecskemód
    csak nincsen hozzá fecskekód
    nem ismerem a jeleket
    villanydrótkottafejeket
    nem ismerem a csapatot
    amelyik eliramodott
    talán a csapat jelleme
    és kitartása kellene
    verdesni még a levegőt
    a tükörtengerek fölött
    és visszajönni ha a nyár
    megint fecskékért kiabál
    Jövök jövök! – azt mondani
    ahogy a fecskék hangjai
    Megyek megyek! – így fecsekül
    minden emberben fecske ül
    a fecskejaj a fecskekód
    el kéne szállni fecskemód.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Ellen

    Ha senkim se lesz s ki leszek fosztva
    anyátlanul s földarabolva
    s egy targoncáról lefele
    lóg a fejem a semmibe

    Akkor se te

    Ha minden ágyam elveszett és
    megbomlik bennem a teremtés
    s kiáradnak csúfosan e
    test tagjai a semmibe

    Akkor se te

    Ha megrogyok mint sárga gyertya
    saját árnyékom eltakarva
    magamba égve befele
    a legutolsó semmibe

    Akkor se te

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Gyurkovics Tibor: Örökké

    Örökké van a táj, a fák, az almakertek,
    a fák végén a lomb vagy a diólevél,
    miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek,
    ahogy ujjaival a víz széléhez ér.

    Lenn ember ballag át, az aszfalt néma útja
    kígyózik bőrösen és lendül és ragyog,
    a lebegő ködök a levegőbe fúrva
    egyhelyben fekszenek, mint fáradt angyalok.

    A levegő örök, a tűz, a fény, a mérleg,
    a billenő hegyen a tér sziklája áll,
    mint mértani idom, amelybe zárva él egy
    madár és énekel tízezer éve már.

    Őrizz meg engem is, míg szelek hasogatják
    a szivemet, szegezz a fák közé oda,
    ahol ragyog a gally, mint rettentő igazság
    s aranyként tündököl a tárgyak homloka.

    Forrás: Lélektől lélekig