https://verskucko.com

Címke: Gyurkovics Tibor

  • Gyurkovics Tibor: Tükör – este

    A domb ezüst falán a füst rajongva fűz ma egybe
    titkolódzó teret rajongó kerteket
    A Rózsadomb fölött a hold lassan kiont kegyelve
    valami gyermeteg éteri permetet

    Homályon át bolyong a tág terű világ: az este
    lepleken élveteg éli az életet
    Majd jő a szél mint könnyű él a kés hegyén s kimetszve
    a házak élesen állnak mint ékszerek

    Nagy fényei az égbeli világnak kibomolnak
    ott fenn a csillagok itt lenn az ablakok
    ragyognak és ragyognak ragyognak és ragyognak
    itt lenn az ablakok ott fenn a csillagok

    Tükrökön át homályon át ha lát ki lát e földön
    az ember e privát szende és semmi báb
    Majd fönn a fény örök szemét nagy ékszerét ha följön
    látja Istent magát – kit színről színre lát.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Túlélni

    Hazugság hogy túlélni
    mit gyomor nem bír el
    hazugság meglapulni
    amikor ütni kell

    Áltatás megmaradni
    lelkünk sebeivel
    szabadságot pótolni
    nem lehet semmivel

    Fondorlat az alázat
    hogy majd valamivel
    kijátsszuk mit a börtön
    rácsával ránk lehel

    Csalás bunkerba bújni
    itt csalás elaludni
    és csalás szemet hunyni
    ki-ki maga felel

    Árulás egyezkedni
    árulás elfeledni
    sebet vagy igazságot
    ha belehalni kell.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Minden

    Minden vagy ami nem lehetsz
    egyre ragyogóbb egyre szebb
    kirajzolódó mint a seb
    amit farkasok ejtenek
    a szívemen s ha nem lehet
    akkor sem tudok véremet
    veszítve élni csak veled.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Fecske

    El kéne szállni fecskemód
    csak nincsen hozzá fecskekód
    nem ismerem a jeleket
    villanydrótkottafejeket
    nem ismerem a csapatot
    amelyik eliramodott
    talán a csapat jelleme
    és kitartása kellene
    verdesni még a levegőt
    a tükörtengerek fölött
    és visszajönni ha a nyár
    megint fecskékért kiabál
    Jövök jövök! – azt mondani
    ahogy a fecskék hangjai
    Megyek megyek! – így fecsekül
    minden emberben fecske ül
    a fecskejaj a fecskekód
    el kéne szállni fecskemód.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Ellen

    Ha senkim se lesz s ki leszek fosztva
    anyátlanul s földarabolva
    s egy targoncáról lefele
    lóg a fejem a semmibe

    Akkor se te

    Ha minden ágyam elveszett és
    megbomlik bennem a teremtés
    s kiáradnak csúfosan e
    test tagjai a semmibe

    Akkor se te

    Ha megrogyok mint sárga gyertya
    saját árnyékom eltakarva
    magamba égve befele
    a legutolsó semmibe

    Akkor se te

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Gyurkovics Tibor: Arc

    Bejön egy arc és nem megy többet el.
    Egészen behajol a képbe.
    Tapogatózó ujjunk alatt ver
    a homlok érverése.
    Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
    Nem néztük jól meg az ablakkeretben.
    De tarkójára tűz a nap
    és értjük őt már egyre fényesebben.
    Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
    Szabálytalan az orra, szája,
    de közelebb jön s pontosan
    kirajzolódik mindegyik vonása.
    Mert hátulról kap megvilágítást,
    hogy fölragyognak könnyű ujjai.
    Bejön, leül, levetkezik.
    És nem tudjuk már elbocsátani.

    Forrás: Kedvesch versek

  • Gyurkovics Tibor: Örökké

    Örökké van a táj, a fák, az almakertek,
    a fák végén a lomb vagy a diólevél,
    miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek,
    ahogy ujjaival a víz széléhez ér.

    Lenn ember ballag át, az aszfalt néma útja
    kígyózik bőrösen és lendül és ragyog,
    a lebegő ködök a levegőbe fúrva
    egyhelyben fekszenek, mint fáradt angyalok.

    A levegő örök, a tűz, a fény, a mérleg,
    a billenő hegyen a tér sziklája áll,
    mint mértani idom, amelybe zárva él egy
    madár és énekel tízezer éve már.

    Őrizz meg engem is, míg szelek hasogatják
    a szivemet, szegezz a fák közé oda,
    ahol ragyog a gally, mint rettentő igazság
    s aranyként tündököl a tárgyak homloka.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Isten választottja

    Akit az Isten rendel
    azt soha ne engedd el
    fogd a kezét, a lábát
    a fenekét, a bokáját –
    abba mindig kapaszkodj
    ha lerúg is, ragaszkodj
    nézd a fogán a fények futását
    szemöldökének varázsát
    este hatkor
    hogy milyen nagy ilyenkor
    lesd a körmei ívét
    hogy kikaparják ismét a szemed
    hogy ne lássad az elárultatásod.
    Föltündöklő nyakát nézd, ahogy sohase másét
    becsapva és szelíden, ahogy rendeli Isten.

    Mindent megér a szobája, a melege, a mohája
    a dunyhája, az ágya, az összerándulása
    a bőre reszketése, a beleegyezése
    a bögye, a bibéje, a pihéje becézve.
    Mindent megér, ha Isten elrendeli
    egyetlen és szűzi szerelemnek
    akit csak Neked enged… azt soha el ne engedd
    legyen kicsike, mulya, vagy leány elárulva
    akit az Isten enged, az legyen a szerelmed…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Mi lesz velünk?

    Mi lesz velünk ha nem leszünk
    ha mind a ketten eltűnünk
    a sűrű ködben egy letűnt
    világban mint a sebesült
    mi lesz velünk?

    Akkor majd kiket szeretünk
    ha nem leszel és nem leszünk
    ha a ködök közt lebegünk
    mint akinek az esze tűnt
    mi lesz velünk?

    Én nélküled te nélkülem
    fölszállunk majd egyenesen
    a kék szelekbe szertelen
    és túlvilági szerelem
    mi lesz velem?

    Mi ketten már egyek vagyunk
    és soha el nem szakadunk
    te nélkülem én nélküled
    többé már soha nem leszek
    ugye szeretsz?

    Csak örökké ezt kérdezem
    mint szél a faleveleken
    csak pörgök fújok reszketek
    velem leszel de nélküled
    én hol leszek?

    Az űrbe dobva mint a kő
    a végtelenbe térülő
    időben hol lesz az a nő
    aki te vagy és én meg ő
    és én meg ő?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Feleselő

    Tudod, hogy mi a szerelem?
    – hogy vele igen – vele nem.
    Hogy mi a tűzbocsátkozás?
    – csak ő legyen és senki más.

    Az utcán meg sem ismerem,
    – még szemhéját is szeretem!
    Minden mozdulata hamis!
    Mosolya, csókja – akkor is!

    Torkomig ér gyűlöletem:
    senkivel se – vele igen!
    És kerülöm és megvetem
    és átkozom – és szeretem!

    Őrült vagyok és lángolok
    karjában – mint a csillagok.

    Forrás: Szeretem a verseket