https://verskucko.com

Címke: Gyurkovics Tibor

  • Gyurkovics Tibor: Isten választottja

    Akit az Isten rendel
    azt soha ne engedd el
    fogd a kezét, a lábát
    a fenekét, a bokáját –
    abba mindig kapaszkodj
    ha lerúg is, ragaszkodj
    nézd a fogán a fények futását
    szemöldökének varázsát
    este hatkor
    hogy milyen nagy ilyenkor
    lesd a körmei ívét
    hogy kikaparják ismét a szemed
    hogy ne lássad az elárultatásod.
    Föltündöklő nyakát nézd, ahogy sohase másét
    becsapva és szelíden, ahogy rendeli Isten.

    Mindent megér a szobája, a melege, a mohája
    a dunyhája, az ágya, az összerándulása
    a bőre reszketése, a beleegyezése
    a bögye, a bibéje, a pihéje becézve.
    Mindent megér, ha Isten elrendeli
    egyetlen és szűzi szerelemnek
    akit csak Neked enged… azt soha el ne engedd
    legyen kicsike, mulya, vagy leány elárulva
    akit az Isten enged, az legyen a szerelmed…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Mi lesz velünk?

    Mi lesz velünk ha nem leszünk
    ha mind a ketten eltűnünk
    a sűrű ködben egy letűnt
    világban mint a sebesült
    mi lesz velünk?

    Akkor majd kiket szeretünk
    ha nem leszel és nem leszünk
    ha a ködök közt lebegünk
    mint akinek az esze tűnt
    mi lesz velünk?

    Én nélküled te nélkülem
    fölszállunk majd egyenesen
    a kék szelekbe szertelen
    és túlvilági szerelem
    mi lesz velem?

    Mi ketten már egyek vagyunk
    és soha el nem szakadunk
    te nélkülem én nélküled
    többé már soha nem leszek
    ugye szeretsz?

    Csak örökké ezt kérdezem
    mint szél a faleveleken
    csak pörgök fújok reszketek
    velem leszel de nélküled
    én hol leszek?

    Az űrbe dobva mint a kő
    a végtelenbe térülő
    időben hol lesz az a nő
    aki te vagy és én meg ő
    és én meg ő?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Feleselő

    Tudod, hogy mi a szerelem?
    – hogy vele igen – vele nem.
    Hogy mi a tűzbocsátkozás?
    – csak ő legyen és senki más.

    Az utcán meg sem ismerem,
    – még szemhéját is szeretem!
    Minden mozdulata hamis!
    Mosolya, csókja – akkor is!

    Torkomig ér gyűlöletem:
    senkivel se – vele igen!
    És kerülöm és megvetem
    és átkozom – és szeretem!

    Őrült vagyok és lángolok
    karjában – mint a csillagok.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Gyurkovics Tibor: Áldás

    Megadatott még úgy szeretnem,
    ahogy még sosem szerettem,
    hogy kitárom az ablakot,
    és látom, hogy a nap ragyog.

    Hogy bedől a fény a szobámba,
    a szemembe, szívembe, számba,
    és én magam is ragyogok.
    Megadatott.

    Szikrázik, száguld rejtekem,
    lopódzik be a naplemente,
    mielőtt lebukik a nap,
    arany sisakban lássalak.

    Téged, akit még úgy szeretnem
    megadatott, ahogy nem szerettem
    senkit se, talán csak Istent,
    ki benned végül is fölismert:

    hogy fény vagyok, hogy szép vagyok,
    s övé vagyok. Megadatott.
    S megengedte, ha már alig lát,
    hogy megoldjam a saruszíját.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Száj

    Már nem tudom, hogy miért szeretlek,
    de azt azért tudom: nagyon.
    Most hát reád rakom a terhet,
    szempilláidra a szerelmet,
    a mellkasodra, a szívedre
    a vállaidra. S úgy hagyom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Istenem

    Ölelj meg engem, Isten,
    már föl akarom adni
    az örök ellenállást,
    már meg akarok halni.

    Köszvényben és közönyben
    nagyon sokáig éltem
    bódító tisztességben
    és tarkószenvedésben.

    Vadász vadásznak vadra
    figyelő úr-cselédje
    voltam, miközben kaptak
    engem is puskavégre.

    A füvön így rohantam,
    az erdőn így szaladtam,
    kapkodtam lábam, ám de
    a hitet megtartottam.

    Valahol meg kell állni,
    valahol meg kell halni,
    valami könnyű réten
    akarok elfakadni.

    Az izmaim a télben
    mint jéghúrok feszülnek,
    úgy néznek a szemembe,
    ahogy a menekültnek.

    Nem félek a haláltól.
    Megállok vele szemben.
    De amikor lesújt rám,
    Isten, ölelj meg engem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Világ csudája

    Azt hittem, hogy világ csudája vagy,
    őrjöngés, álom, nyíló végtelen,
    ma azt tudom, hogyha nem vagy velem
    nem vagyok, nem játszom, nem létezem,
    felhők fehérje a szemembe fagy…
    Azt hittem, hogy a világ csudája vagy,
    de annál sokkal fontosabb.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor – Ha szeretlek…

    Ha szeretlek nagyon szeretlek
    ha kicsit akkor is nagyon
    otthagytam az életemet
    s a szívemet az asztalon.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor – Minden levél

    Minden levél és minden alkonyat
    neked babuskál, neked tartogat.

    A föllobogó fényes nyári tűz
    forróságával az ajkadba űz.

    Szádba, szívedbe, fogaid közé:
    örömmé égjek, váljak derűvé.

    Neked emel az ég fölé a táj:
    örömmé érik bennem a határ,

    hogy fölragyogjak neked mint a nap
    neked tartogat minden alkonyat,

    neked babuskál mindegyik levél,
    amely szerelmes ujjaidhoz ér,

    ha végül végig egy leszek veled:
    szerelem-nyár, szerelem-őrület

    láng legyen testünk és láng a ruhánk,
    ahogy maga az Isten szabta ránk…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor – Medál

    Úgy szeretem az arcod,
    mint régi-régi lánc
    törődött ékszerét, mit
    magadnak úgy kívánsz,

    hogy csüngjön őrületben
    melldombod közepén
    s kit senki sem szerethet
    többé ahogyan én,

    úgy szeretem a hangod,
    mint összetört tükröt,
    mely rebbenő harangok
    csöndjével elbűvölt.

    Forrás: Lélektől lélekig