Címke: ima

  • Bogdán József: Reggeli ima

    Uram, ha misén elalszom,
    érintsd meg csendesen az arcom.

    Éjszaka féltem, nem aludtam,
    ott kuporogtam a kapudban.

    Nem tudom… melegségre vágytam,
    hideg koporsó volt az ágyam.

    Bár apám egyszer fölém hajolt,
    mint kutya a kölykét megszagolt.

    Úgy emlékszem még be is takart,
    és valamit mondani akart…

    Valami ilyet: befellegzett…
    a hiányától hidegebb lett.

    Uram, ha a misén elalszom,
    ugye lesz, aki betakarjon.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bede Anna: Fohász

    Köszönöm azt, Uram, hogy élek,
    Köszönöm azt, hogy ép hitem,
    S hogy e világban ím, a lélek
    Gyönyörű házát építem

    Köszönöm azt, hogy sok bajomban
    a Te Igéd vigasztalás,
    s hogy ahol ennyi fájdalom van,
    Tovaröpít egy jó varázs.

    Valami mindig talpra állít,
    valaki mindig megsegít,
    rövid utunk kálváriáit –
    járva az átkok berkeit.

    Köszönöm azt, hogy vársz a Mennyben,
    s hívogató szód rám talál.
    A sugaras, kék végtelenben
    köszönöm azt, hogy nincs halál.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sík Sándor: II. A csendességről

    Ülj mellém, Uram, jöjj és fogd meg csendesen
    Türelmetlen, ideges két kezem.
    Szűnjenek egyszer fogni, motozni, írni, alakítani.
    Kulcsolódjanak nyugalomra békén,
    Legyenek egyszer magukért és érted.
    Jöjj, csókold meg a szememet, hadd szűnjék egyszer nézni és kutatni,
    Csukódjék nézni békén befelé,
    Látni magát és téged.

    Sokáig jártam sokfelé és Márta-módra sokban szorgoskodtam.
    Kopogtattam a dolgokon és megmaradtak tompa némaságban.
    Visszhangot adtak mások, de nem nekem valót,
    Nem a te hangodat.
    És mind a dolgok, amiket mohó és munkás ujjaim illettek,
    Elnyeltek egy-egy darabkát belőlem.
    El-elhagytam magamból mindenfelé az útfelen,
    A lelkem jó, nekedvaló, érőnek termett darabkáit.
    Azt hittem: elhozom neked, amit lelek, és örömödre lesz,
    Pedig ők emésztettek engemet,
    És megmaradtak: rossz kőnek a kő, és ólomnak az ólom,
    Mert nem volt ujjaimban az élet szent hatalma még,
    Mert nem csókoltál még belém magadból eleget:
    Én voltam még nagyon, a régi termés-durva én;
    Termés-arany, mert kezedből került ki,
    És csillogó, mert fényed fénylik róla szerteszét,
    De szétfolyó, puha, erőtlen csillogás,
    És nem született meg belőle még a drága Magisterium,
    Mely amit ér, arannyá nemesít.
    És mindhiába volt a jámbor járás sokfelé:
    Egy-, egyfelé kell menni makacsul.

    Jöjj, Uram, visszajöttem,
    Jöjj és keverj belém acélt a lágy aranyba,
    Fogj meg s taníts meg magamat megfogni,
    És kezedet el nem bocsátani,
    Akkor sem, mikor másért nyúl karom.
    Vízbefúlót félkézzel menteni és téged fogni erősen a mással;
    Törni követ félkézzel meredek szirtek szélén,
    S kapaszkodni a másikkal kezedbe;
    Könyvet lapozni, húst aprítani,
    Kezet szorítani és kardot köszörülni,
    Félkézzel mind: a másikat hagyni nyugodtan a te szent kezedben;
    Szólni az emberekkel, hogy rólad szóljon és neked a szó;
    Írni taníts betűt, hogy képedet képezze titkosan;
    És lenni én, hogy légy Te én helyettem,
    És hozni mást magamhoz, hogy hozzád hozzam őket,
    És adni magamat, hogy téged adjalak.
    Taníts, Uram, taníts, a lábadhoz ülök,
    Magamra és magadra, semmi másra.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dsida Jenő: Felséges Úr!

    Felséges Úr!
    Ha kis szolgája fehérbe öltöz,
    szabad-e néki bemenni Önhöz?

    Felséges Úr!
    Fáradt vagyok már, sajog a lábam
    állni e fényes előszobában.

    Felséges Úr!
    Lássa, szívemben a reménység jó,
    de Önt meglátni nem vagyok méltó…

    Felséges Úr!
    E házon kívül mindent az ár mos:
    messziről jöttem, s köntösöm sáros,

    Felséges Úr!
    Lázadó vérem jaj, lecsitult rég:
    ottbent csak sírnék, elébehullnék! –

    Felséges Úr!
    Ha kis szolgája fehérbe öltöz,
    szabad-e néki bemenni Önhöz?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Benedek Elek: Pünkösdi harangok

    Olyan szépen cseng a harang,
    Mintha nem is harang volna,
    hanem ezer harangvirág
    Imádságos szava szólna.

    Piros pünkösd vasárnapján
    Piros rózsa nyíl a kertben,
    Kis szívünkben tiszta öröm
    Imádsága énekeljen.

    Forrás: internet

  • Reviczky Gyula: Pünkösd

    Piros pünkösd öltözik sugárba,
    Mosolyogva száll le a világra.
    Nyomában kél édes rózsa-illat,
    Fényözön hull, a szivek megnyilnak.

    Hogy először tünt fel a világnak:
    Tüzes nyelvek alakjába’ támadt.
    Megoldotta apostolok nyelvét,
    Hirdeté a győzedelmes eszmét.

    Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed’
    Ma is minden bánkodó szivének,
    Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’:
    Világitó sugaradat áldja.

    Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
    Világositsd hittel föl az elmét.
    Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
    Diadallal az egész világon!

    Piros pünkösd, szállj le a világra,
    Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
    Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
    Szeretetnek sugara, Szentlélek!

    Forrás: internet

  • Sík Sándor: Téli áhitat

    Csendesen, botfülű vonat!
    A szakrális lepel alatt
    Piheg a téli Balaton.
    Fehér áhitattal köszöntsük,
    Mint a csilingelő ezüst kösöntyűk
    A felnyújtott jegenyegallyakon.

    Csak ez, csak ez van, – nincs se vér, se bomba,
    Nincs katakomba,
    Csak a szépség van, ez a hófehér.
    Vonat, egy percre tűrtőztesd a lángod,
    Hadd sírok el egy sajgó Miatyánkot
    A szépséggyilkos emberért!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Falu Tamás: Esti ima

    Ne fájjon a lelkem,
    ne fájjon a testem,
    legyen, ki felemel,
    amikor elestem.

    Amit méznek érzek,
    epévé ne váljék,
    kövessen a béke,
    mint jóságos árnyék.

    S ha majd jő a halál,
    szóljon hozzám szépen,
    s ne a hátán vigyen,
    hanem az ölében.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Choli Daróczi József: Ima

    Szent Mária, Szűz leány,
    Jézus anyja!
    Júdások között,
    jászolnyi csillag kíséretében.
    Pilátus előtt,
    maroknyi feszületszeggel,
    arcodról szökő fényben állok,
    egyszál magam,
    egyszál magam,
    mint Jézus a kereszten.

    Hontalan lelkem kér bebocsátást hazádba,
    könyörülj rajtam,
    Jézus anyja!
    Sugaraiddal tisztíts meg,
    add rám áldásodat.
    Ámen.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Choli Daróczi József: Óda

    Segítsd, Isten a cigányt,
    Lelhesse meg a hazát.
    Segítsd meg a nemzetét,
    Amíg a világon él.

    Bejárta a világot,
    Nem talált csak bánatot.
    Az élete csak a gyász,
    Segítsd, Isten, a cigányt.

    Bejárta a világot,
    Hosszú út volt, meg átok.
    Hosszú út volt, hideg sár,
    A szívében csak a gyász.

    A bűn, ha elkövette,
    Azt már rég megfizette.
    Megfizette szívével,
    Tiszta piros vérével.

    Gyertek, gyertek cigányok,
    Leljük meg az országot.
    Leljük meg azt a helyet,
    Ahol nem hullnak fejek.

    Segítsd, Isten, a cigányt,
    Békét leljen és hazát.
    Segítsd meg a gyermekét,
    Lelje meg a nemzetét.

    Forrás: Magyarul Bábelben