a fénynek különös színe volt,
mint utolsó hangnak egy szerelmes dalban,
különös teret teremtett,
ahol a dolgok élénkek és kikerülhetetlenek:
egy másfajta zöld, mint az ajtóm előtti
sövény zöldje, nekiütődött a sápadt falak
türelmes fáiba,
a lekaszált pázsit rózsaszínjébe
beszivárog (most éj van)
a csöndhegyekbe.
egy madár néha trilláz,
ahogy mindig is.
Forrás: Lélektől lélekig (fordította: Lajosi Krisztina)
hajnal előtt még itt leszel
és Dante és a Logosz és minden sztrátum és misztérium
s a billogos hold
ott a zene fehér síkja fölött
melyet idekottázol hajnalig
komoly alázatos dalos selyem
hajolj arékapálmák fekete firmamentumára
esőzz a bambusz-füstvirágra füzek fasorára
részvét ujjaival ki hajol ide ha nem te
és ha e port hitelesíted
bőkezűséged alig gyarapítja
mert a te szépséged előttem hófehér papír
önmagát közlő közlemény ragyog át
emblémák viharán
hogy nincs napfény se nincs fátyol lehullta
és nincs vendégelő úr
csak én és aztán e papírlepedő
a többi holt teher
Forrás: Magyarul Bábelben (fordította: Tandori Dezső)
