Címke: irónia, emberi természet, kiábrándultság

  • Márai Sándor: Hasonlat

    Mancsán pehelynyi szőr borul,
    S ha fal, gyilkol, munkája alapos –
    Hasa diadalmasan domborul
    S a homloka lapos.

    A kisagyban ösztönt cipel, kedélyt,
    Hasában sárt, az izmokban erőt,
    Szemében képeket, szívébe’ vért:
    Mancsával öleli a nőt.

    Ha vinnyog, éhes. Víg, ha jóllakott.
    Ravasz, gyáva, hazug, szeretni nem mer,
    Kit Isten képmására alkotott:
    Hasonló, mint egy ember.

    Forrás: Lélektől lélekig