Márai Sándor: Hasonlat

Mancsán pehelynyi szőr borul,
S ha fal, gyilkol, munkája alapos –
Hasa diadalmasan domborul
S a homloka lapos.

A kisagyban ösztönt cipel, kedélyt,
Hasában sárt, az izmokban erőt,
Szemében képeket, szívébe’ vért:
Mancsával öleli a nőt.

Ha vinnyog, éhes. Víg, ha jóllakott.
Ravasz, gyáva, hazug, szeretni nem mer,
Kit Isten képmására alkotott:
Hasonló, mint egy ember.

Forrás: Lélektől lélekig