https://verskucko.com

Címke: jóság

  • Baranyi Ferenc: ISTEN MONDJA

    Talán eleve robotokat kellett
    volna kreálnom: érzéketlenebbül
    azok se tennék dolgukat e földön,
    midőn a közvagyont kell pléhpofával
    ragadozók prédájává alázni.

    Szeretet, jóság, készség áldozatra,
    igazságérzet, közösségi szellem,
    tartás, műveltség nemcsak múzeális
    erény immár, de tárgya közröhejnek.

    Egy szempont van csupán: a célszerűség –
    és sanda cél nyíltabban szentesíti
    a piszkos eszközt.
    Ezt kellett megérnem.

    Kreáltam volna robotokat inkább –
    s nem égetné orcámat most a szégyen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

    Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

    Hiányosságom váljék jósággá benned.

    Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

    Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

    Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: Ti jók vagytok mindannyian

    Ti jók vagytok mindannyian,
    Miért csinálnátok hát rosszat?

    Néha úgy vagytok a rosszal,
    Mint a gyerek a csavargással.
    Ujjong, eltéved, sirdogál
    S hazakívánkozik.

    Ti mindannyian örültök a jónak
    S fontoljátok meg, mit mondok:
    Nem sánta az, aki
    Együtt lelkendezik a csúszkálókkal!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dsida Jenő: Kezemben tartom a szivedet

    Kicsi testvér, a kezemben tartom
    a szívedet: Mért olyan hideg?
    Ha az égre nézünk, odafent is
    zöld füvet látunk, locsogó kis
    patakokat s az erdők fordított képét.
    Látod, ott megyünk mi is,
    az árnyas úton, milyen kicsinyek
    vagyunk a nagy-nagy messzeségben,
    gyöngén ölelem jobb karommal
    a derekadat: mindjárt eltűnünk.
    Nem az a fontos, amit nagyképűen
    egymásnak mondtunk és a világnak.
    Kicsi kutyánk, akinek csontot adtál,
    ott megy utánunk, szereti a kis fekete
    törtlábú macskát, akit meggyógyítottál.
    A vén kofaasszony, akivel pár jó szót
    szóltál, fehér kendőt lenget utánunk:
    ráncos, gyűrött, egyszerű lelkét.
    Nézd, milyen piros sugarakkal,
    piros örömmel vár minket a
    messzeségek messzesége; kezemben
    tartom a szívedet: melegedik, melegedik…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szemán Ferenc: Szép az

    Szép az, amit szeretni lehet. Ami megérinti lelkünket.
    Ami gondolatokat ébreszt. Megfog és felemel.
    Minden szép, ami úgy emberi, hogy közben nincs benne ártó szándék. Hat, de nem telepedik ránk. Irányt mutat, ám nem kényszerít. Megmosolyogtat, megnevettet, de nem tesz köznevetség tárgyává senkit.
    S miért szép? Mert örömöt ad, nyugalmat sugároz, vagy éppen felajz, munkára, jó cselekedetekre ösztönöz.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Faludy György: Kalkuttai Teréz

    Hogy Krisztus szenvedését látja minden
    haldoklóban, vagy csak az emberi
    lét nyomorát, s a dogmák szövedéke
    közt mint teremtett ilyen mennyei

    rendet magában, titok; de csak így
    tudta Káli kolera-sújtott papját
    roskadó, öreg vállára felvenni
    a kalkuttai pocsolyából; másként

    rég megtört volna India ezernyi
    borzalma s kínja közt – és máshogyan
    nem törölgetné szemsarkát mindenki

    e tőle olyan idegen, sovány
    Teréz anya láttán, ki a jóság
    szépségét hordja ezüst homlokán.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • E. Isenhouer: Add tovább

    Ha van valamid, ami jó,
    Ami barátaiddal megosztható,
    Legyen bár csak egy apróság:
    Hozhatja Isten áldását.
    Add tovább!

    Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
    De segít megharcolni egy-egy csatát.
    Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
    Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
    Add tovább!

    Ne feledd a másik fájdalmát!
    Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
    Egy kedves szó vagy egy mosoly
    Áldás lehet a másikon.
    Add tovább!

    Ha tudsz egy kedves történetet,
    Vagy hallottál az utcán jó híreket,
    Vagy jó könyvet rejt a szobád,
    Mely segít elűzni a másik bánatát,
    Add tovább!

    Ne légy önző a szívedben,
    De viselkedj a legnemesebben.
    Tedd a közösbe kenyered,
    Hogy társaid is egyenek.
    Add tovább!

    Ha Isten meghallgatta imád,
    S az égből áldást küldött le rád,
    Ne tartsd meg csak magadnak,
    Míg mások sírnak, jajgatnak.
    Add tovább!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor: Madáretető

    Cinkék, cinegék, feketerigók,
    megosztom veletek e fél cipót,
    megosztom az én olyan-amilyen
    éneken-szerzett kenyerem.

    Csettegess, rigóm, járd a kerteket,
    jöjjetek, csókák, varjak, verebek:
    vendégül látok minden itt maradt,
    velünk telelő madarat.

    Terítve már patyolat abroszom,
    kenyeremet elétek morzsolom.
    Nem várok érte, nem kell félnetek,
    ordas télben ujjongó éneket.

    Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok,
    akkor zendüljön a ti hangotok,
    hírrel hirdetve, hogy az emberek
    télen se voltak embertelenek.

    Forrás: Lélektől lélekig

    Kányádi Sándor, erdélyi magyar, Madáretető, jóság, emberség, tél, természet

  • Reviczky Gyula: Jó lelkek

    Vannak jó lelkek még a földön;
    De elrejtőznek a világ elül.
    A csacska hír hallgat felőlük,
    Élnek s meghalnak, ismeretlenül.

    Éltük, szerény, csöndes, magános,
    Dobszóval, vak lármával nem dicsért.
    Erényüknek cégére nincsen;
    Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.

    Vásári zajt, hűhót kerülnek.
    Nem lökdösődnek lármás utakon.
    Lelkük zománcát féltve őrzik.
    Amerre járnak, csend van s nyúgalom.

    A sors csapási, szenvedések
    Között értékük legszebben ragyog.
    A rózsa is, ha eltiporják:
    Akkor terjeszt legédesb illatot.

    Vannak jó lelkek még a földön!
    Vigasztalásul vallom és hiszem.
    Megtűrve, mint árvák, úgy élnek,
    És nem irígyli sorsuk’ senki sem

    Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

  • Reviczky Gyula: Jó lelkek

    Vannak jó lelkek még a földön;
    De elrejtőznek a világ elül.
    A csacska hír hallgat felőlük,
    Élnek s meghalnak, ismeretlenül.

    Éltük, szerény, csöndes, magános,
    Dobszóval, vak lármával nem dicsért.
    Erényüknek cégére nincsen;
    Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.

    Vásári zajt, hűhót kerülnek.
    Nem lökdösődnek lármás utakon.
    Lelkük zománcát féltve őrzik.
    Amerre járnak, csend van s nyúgalom.

    A sors csapási, szenvedések
    Között értékük legszebben ragyog.
    A rózsa is, ha eltiporják:
    Akkor terjeszt legédesb illatot.

    Vannak jó lelkek még a földön!
    Vigasztalásul vallom és hiszem.
    Megtűrve, mint árvák, úgy élnek,
    És nem irígyli sorsuk’ senki sem

    Forrás: Lélektől lélekig