„Mennyi szépségversenyt rendeznek ebben a csúnya világban! Jóságversenyt még nem rendeztek soha.”
Juhász Gyula
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: jóság
-
Márai Sándor: Ének
Most – gyöngén ködös októberi reggel –
elmegyek én is az emberekkel.Most úgy jönnek az emberek elém,
mintha hallgatnák valami mesém.Most – ha jőne – egy szomorú ember,
cserélném életét az életemmel.Most úgy adnék a fázónak tüzet,
mintha én is kaptam volna tüzet.Most úgy nézek egy idegen arcot,
mintha sose harcoltam volna harcot.Most – hirtelen jött – jaj, siessetek,
egy percre nálam van a szeretet.Most kérjetek, amit akartok tőlem,
most minden jóság gerezdben előttem,*
(Nézd, drága ember, a lelkem vedd el!…
…miért feleled rosszkedvűen: nem kell!…)Forrás: Lélektől lélekig
-
Fésűs Éva: Csak ennyi
Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekből teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.Amit ma eltehetsz se sok,
– nincsenek garasos csodák, –
de valaki örülni fog
még ennek is, hát add tovább.Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni.Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj, Akit szeretsz,
ugyanígy elindul feléd.Forrás: Lélektől lélekig
-
Benedek Elek: Az árvák
Egyszer az utcán sétáltam,
S ottan két kis árvát láttam.
Halljátok, mint következik,
Mit mondott az idősebbik:„Akinek van egy krajcárja,
Az árvától ne sajnálja.
Nincs kenyerünk, nincsen tejünk,
Nincs, ahol megmelegedjünk.Árvák vagyunk: apa nélkül,
De még inkább: mama nélkül;
Nincsen apánk, nincsen mamánk,
Nincsen nekünk meleg ruhánk.Ó, ha apa, mama élne,
Bezzeg koldulni nem kéne,
De sem apánk, de sem mamánk,
Az éjjel is majd megfagyánk.”Meghallá ezt egy nénike,
S az árvákat hazavitte.
Szobájába bevezette,
Soha el sem eresztette.Forrás: Vers mindenkinek
-
Idézet
Ne légy gyámoltalanul jó,
hanem okos, bátor, nyugodt.
Az élet eltapossa a gyöngét,
akár jó, akár rossz.Légy jó: mert a jóság a legjobb
üzlet: a jóság mindig győz:
de légy erős.
Az erős ember, az erős lélek is
tönkremegy, ha gonosz:
de ha az erős jó:
akkor az övé az élet koronája.Móricz Zsigmond
Forrás: Lélektől lélekig
-
Lator László: Jóság
Egyszerűen és átlátszóan
lebegünk a világ dolgai fölött,
mint a súlytalan madarak,
mint a levegő, mint a semmi.Nem akarunk semmit, de éjszaka
vágyaink lila lánggal égnek,
s reggelre megszületnek bennünk
a föld, a nap és az állatok.Mi vagyunk a föld, a nap és az állatok,
a lassú folyók és a messze
hegyek hullámzó éneke,
határtalan alázat.A földért és a fákért és az égért,
az állatokért és az emberekért vagyunk,
a kemény falakon áthatolnak
remegő sugaraink.Megértésünkben felolvadnak a kövek,
az utak összefutnak,
szemeinkből a földre
a jóság szüntelen zuhogása árad.Érezzük ereink lüktetését,
időtlenek, határtalanok vagyunk,
s magunkba oldjuk
az újuló és porladó világot.Forrás: Lélektől lélekig
-
József Attila: Ti jók vagytok mindannyian
Ti jók vagytok mindannyian,
Miért csinálnátok hát rosszat?Néha úgy vagytok a rosszal,
Mint a gyerek a csavargással.
Ujjong, eltéved, sirdogál
S hazakívánkozik.Ti mindannyian örültök a jónak
S fontoljátok meg, mit mondok:
Nem sánta az, aki
Együtt lelkendezik a csúszkálókkal!Forrás: Lélektől lélekig
-
Dsida Jenő: Kezemben tartom a szivedet
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet: Mért olyan hideg?
Ha az égre nézünk, odafent is
zöld füvet látunk, locsogó kis
patakokat s az erdők fordított képét.
Látod, ott megyünk mi is,
az árnyas úton, milyen kicsinyek
vagyunk a nagy-nagy messzeségben,
gyöngén ölelem jobb karommal
a derekadat: mindjárt eltűnünk.
Nem az a fontos, amit nagyképűen
egymásnak mondtunk és a világnak.
Kicsi kutyánk, akinek csontot adtál,
ott megy utánunk, szereti a kis fekete
törtlábú macskát, akit meggyógyítottál.
A vén kofaasszony, akivel pár jó szót
szóltál, fehér kendőt lenget utánunk:
ráncos, gyűrött, egyszerű lelkét.
Nézd, milyen piros sugarakkal,
piros örömmel vár minket a
messzeségek messzesége; kezemben
tartom a szívedet: melegedik, melegedik…Forrás: Lélektől lélekig
-
Szemán Ferenc: Szép az
Szép az, amit szeretni lehet. Ami megérinti lelkünket.
Ami gondolatokat ébreszt. Megfog és felemel.
Minden szép, ami úgy emberi, hogy közben nincs benne ártó szándék. Hat, de nem telepedik ránk. Irányt mutat, ám nem kényszerít. Megmosolyogtat, megnevettet, de nem tesz köznevetség tárgyává senkit.
S miért szép? Mert örömöt ad, nyugalmat sugároz, vagy éppen felajz, munkára, jó cselekedetekre ösztönöz.Forrás: Lélektől lélekig
