Most – gyöngén ködös októberi reggel –
elmegyek én is az emberekkel.
Most úgy jönnek az emberek elém,
mintha hallgatnák valami mesém.
Most – ha jőne – egy szomorú ember,
cserélném életét az életemmel.
Most úgy adnék a fázónak tüzet,
mintha én is kaptam volna tüzet.
Most úgy nézek egy idegen arcot,
mintha sose harcoltam volna harcot.
Most – hirtelen jött – jaj, siessetek,
egy percre nálam van a szeretet.
Most kérjetek, amit akartok tőlem,
most minden jóság gerezdben előttem,
*
(Nézd, drága ember, a lelkem vedd el!…
…miért feleled rosszkedvűen: nem kell!…)
Forrás: Lélektől lélekig
