https://verskucko.com

Címke: Karácsony

  • Lackfi János: József, nézd,

    József, nézd, tök jól megvagyunk,
    azt hiszem, egymásnak teremtett
    bennünket az Isten, áldassék a neve.
    Mégis van itt egy kis bibi. Nem, a bibi
    nem a legjobb szó, inkább baba.
    Egy kisbaba, de ne gondolj rosszra…
    Huh, nem jó!
    Figyelj, József, tudod, hogy én tiszta
    és tisztességes lány vagyok,
    hogy férfival nem voltam, se veled,
    se mással. Azt is tudod,
    hogy nagyon szeretem az Istent,
    és Isten is nagyon szeret engem.
    Szóval ebből kerekedett egy különös ügy…
    Huh, nem jó!

    József, tudod te is, törvény szerint
    aki nem a férjétől fogan gyermeket,
    azt el lehet bocsátani vagy éppen
    agyon lehet kövezni, ha úgy adódik.
    Mármost még nem vagy a férjem persze,
    meg nem is mástól van a gyerek,
    vagy szóval mástól, de nem más
    férfitól, hogy is magyarázzam…
    Huh, nem jó!

    József, olyan rendkívüli lény járt itt,
    ha hiszed, ha nem, egy angyal,
    azt meg végképp nem fogod elhinni,
    amit mondott. Isten azt üzente,
    a világ összes asszonya közül
    engem választott ki arra,
    hogy megszüljem a fiát.
    Mit szólsz, hát nem érdekes?
    Huh, nem jó!

    József, úgy képzeld el, főztem neked
    ezt a jó kis levest, mert tudom,
    hogy szereted, és kedvedben akartam
    járni, finom birkahússal, jó fűszeresen,
    lehet, hogy jobb is lenne, ha ennél
    egy tányérral, nyugodtabban tudnánk
    utána beszélgetni…
    Huh, így sem jó!

    Tudod mit, Uram, én most elmegyek
    Erzsébethez, meglátogatom őt,
    addig oldd meg a dolgot, légyszi,
    küldj angyalt, égi hangot, kőtáblát, bármit,
    mert emberileg ezzel nem lehet mit kezdeni.

    Forrás: Szeretem a verseket (Facebook)


  • Kassák Lajos – Advent van

    Advent van, s átjárja lelkem
    a szeretet és az emlékezés.
    Rájövök ismét – tán ezredszer –,
    hogy szépen élni gyakran túl kevés.
    Szeretni szóban és tettekben,
    hinni, remélni szüntelen.
    Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
    hogy emléked hibátlan legyen.

    Most visszarepülök gondolatban
    gyermeki önmagamba újra…
    látom, amint jancsi-kályha mellett
    anyám fagyos lábujjamat gyúrja.
    Hársfa teát tölt poharamba –
    „Idd meg! Nem fogsz fázni majd!”
    Átmelegedett a testem, valóban
    s én azt hittem a tea tette azt.

    Ma már tudom, tőle volt meleg.
    Ölelés, szeretet, gondoskodás
    ezek voltak, mitől az a „jó”
    a testem és a lelkem járta át.
    Ez adta azt a boldog érzést,
    mi ma is rám tör, ha a múltba
    révedek.
    Hiánya – így advent idejében –
    fájón kéri vissza az elmúlt éveket.

    Emlékszem a finom illatokra,
    ami a konyhát járta át,
    mikor sült a finom mézes,
    és a lágyan foszló mákos kalács.
    Arca piros volt az izgalomtól,
    mikor a szobába engedett,
    csilingelt egy üvegpohár szélén:
    „Itt az Angyalka! Megjelent!”

    Futottunk mind a fenyő köré,
    ámultunk, örültünk nagyon.
    Ezt a boldog érzést fiaimnak
    minden karácsonykor átadom.
    Már negyedszer töltjük el nélküle
    a karácsony szent ünnepét,
    de lelkemben ott mosolyog képe,
    ahogy átöleli hét kisgyermekét.

    Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,
    ha gyertyafényben rá emlékezünk
    s tudom – onnan fentről ő is nézi:
    Ugye mindenkit szeretünk?
    Jusson szép szóból bárkinek!
    Simogató, ölelő kezekből,
    mosolytól csillogó szemekből
    áradó tűz gyújtson fényeket!

    Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
    áhítat járja át a lelkeket!
    A szeretetet, mit tőle tanultunk
    naponta adjuk át mindenkinek.

    Forrás: FB – Szeretem a verseket

  • Szenteleky Kornél: Egy pillanat

    Ha majd ismét eljön egy karácsony,
    milyen szép lesz a hó, az öröm,
    a csúf szívek is szépek lesznek,
    amint cukorkát visznek másnak.
    Ismét karácsony lesz!

    Este társaság lesz nálatok,
    dióspatkó és szép, vörös tea,
    puncs is lesz tán, meg kedves kártyajáték,
    élces kedv meg piros hahota.

    Te pedig egyszer felveszed a kártyát
    és szemed elréved.
    Nézed, mint málik szét a cigaretta füstje
    a lámpafényben.

    – Mi az? Hova gondolsz? Rajtad a sor!
    – ekképpen szólnak hozzád,
    de te nézed, mint málik szét a cigaretta füstje
    a lámpafényben.

    Az is lehet, hogy messzebb nézel,
    hogy engem nézel
    e kurta pihenő pillanatban,
    engem,
    aki nagyon messze van már
    múltban, földben, poros emlékezetekben
    és rozoga cukorskatulyák lomjai között.

    Én ugyan akkor már táltossal vágtatok
    a fekete feledés felé,
    mely titokzatos és dermesztő,
    mint minden halál,
    de lehet, hogy halvány fényecske villan
    a révedt feketeségben
    és lehet, hogy te látsz engem,
    kedves.

    E bús pillanat oly rövid,
    mint hulló csillag karcolása
    és méla, komorult arcod ismét
    mosolyra virul.
    Felkacagsz.
    Már minden elmúlott!

    – Tudom már! – mondod
    és drága kezed,
    melyre egykor annyi csipogó csókot
    cseppentettem,
    most a tök felsőt
    leteszi az asztalra.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Théophile Gautier: Karácsony

    Baranyi Ferenc fordítása

    Éj van, a földet hó takarja,
    vidám harangok hangja szól,
    Jézus megszületett. Az anyja
    szerelmesen fölé hajol.

    Nincs ékes függöny, mely megóvná
    a hidegtől a kisdedet,
    csupán pókok hálója lóg rá –
    korhadt gerendákról fityeg.

    Didereg szalma-nyoszolyáján
    a csecsemő s nem alszik el,
    melengeti ökör és bárány:
    jászlába hő párát lehel.

    A hó kirojtozza az almot,
    de a tető mennyboltra nyit,
    s a pásztoroknak égi hangok
    zengik: „Itt a Karácsony! Itt!”

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Reviczky Gyula: Agglegény karácsonya

    Ha elközelg a szent karácsony
    (Örömnek éje, áldalak!)
    S angyalka jár kis csöngetyűvel,
    Hol gyermekek zsivajganak:
    A házhoz tartozók szemében
    Mosolygó békefény derül.
    Mindenki vígad a családban,
    Az agglegény busúl csak egyedül.

    Vannak talán jó ismerősi,
    A kik meghívják szívesen?
    Mit ér! az agglegény e körben
    Karácsony-este idegen.
    Az egygyé tartozó családdal
    Érzése, kedve nem vegyül.
    Csak elmereng, busul magában.
    Mily szomorú sors lenni egyedül.

    És mennél hangosabb a kis kör,
    Annál inkább elmélyed ő.
    Az ifjuság elszállt fölötte.
    S ki még hozzá megy, lesz-e nő? …
    Óh, mert olyan sivár az élet
    Feleség és család nélkül.
    Köznapnál szomorúbb az ünnep,
    Nem ízlik a falat sem egyedül.

    Leverten tér rideg lakába,
    S vádolja némán önmagát:
    Elvesztegetted ifjuságod’,
    S újat az ég többé nem ád.
    Azzal kérkedtél, hogy szabad vagy,
    Nyüg nélkül élsz, függetlenül…
    Ah, annál nehezebb leszen majd
    Utód nélkül halnod meg egyedül!

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Juhász Gyula: Vízkeresztre

    Jövének távol, boldog Napkeletről
    Három királyok, híres mágusok,
    Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről,
    Kiről legenda és jóslat susog.

    Ki született szegényen Betlehemben,
    Kit megöletne Heródes király,
    S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve
    Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár!

    Szerecsen, indus, perzsa, mind csodálja
    A Kisdedet, ki a jövő királya,
    S a csillagot, mely homlokán ragyog.
    Ő édes, kedves. Bájolón gagyog,
    S egy pintyőkét néz, mely szent szelíden
    A Szűz Mária vállán megpihen…

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Karácsonyi ének

    Szelíd, szép betlehemi gyermek:
    Az angyalok nem énekelnek
    S üvöltenek vad emberek.
    Boldog, víg betlehemi jászol:
    Sok börtön és kórház világol
    És annyi viskó bús, sötét.
    Jó pásztorok és bölcs királyok:
    Sok farkas és holló kóvályog
    S nem látjuk azt a csillagot!
    Békés, derűs karácsony éjjel:
    A nagy sötét mikor száll széjjel
    S mikor lesz béke és derű?

    Forrás: MEK

  • Áprily Lajos: Karácsony-est

    Tegnap harangszó hívogatott,
    fény-zuhatagban állt az oltár,
    míg lent a csendben, hó alatt
    aludt a temető, a holt ár.

    A város hangja messze szállt,
    s én ott ültem a szentmisében,
    szívemre hullt a fény, a csend,
    mint áldás Isten tenyerében.

    S most, hogy hazatértem, hallgatok,
    s a gyertyák lángja rám ragyog,
    s szemembe könnyet szór a fény:
    kincses kezem hogy lett szegény?

    A régi csillag rám nevet,
    de nem nevet úgy, mint régen,
    s a múltból int felém egy arc,
    s én sírok – halkan, szégyenlőn, mélyen.

    Forrás: Áprily Lajos összes versei (PIM, 1975); magyar-versek.hu

  • Juhász Gyula: Karácsonyi köszöntés

    Betlehemi csillag
    szelíd fénye mellett
    ma az égen és a földön
    angyalok lebegnek.

    Isten hírvivői
    könnyezve dalolnak
    békességet, boldogságot
    földi vándoroknak.

    Harcos katonák is
    fölnéznek az égre,
    s rágondolnak álmodozva
    a testvériségre.

    Bujdosó raboknak
    idegen párnákon
    kedveseik szelíd arcát
    ringatja az álom.

    Fáradt katonák ti,
    pihenjetek szépen
    karácsonyfák lángja körül
    a mi szent esténken.

    Gondoljatok hittel,
    zsolozsmát dalolva,
    eljövendő boldogságos
    szent karácsonyokra!

    Csukaszürke köntös
    kopott, tépett szárnya
    megváltó nagy békességet
    hoz most a világra.

    Győzelmes örömmé
    válik majd a bánat,
    lesz még otthon víg karácsony
    magyar katonáknak!

    Forrás: magyar-versek.hu

  • Ady Endre: A Jézuska tiszteletére

    A született Jézus,
    ez igézetes gyermek,
    áldja meg azokat,
    kik a szívünkbe vernek
    mérges szuronyokat.

    Áldassanak bennünk
    a kifeslett vér-rózsák:
    bánat, kín, szenvedés,
    mert Jézus volt a Jóság
    s a nagy, szent türelem.

    Csengessünk csengőkkel,
    szeressünk szeretettel,
    örüljünk, ha sírunk,
    ha ránk tör minden ember
    s ha álul bántatunk.

    A született Jézus
    született így s kívánta,
    hogy ez legyen az üdv:
    minden hívság kihányva
    életünk gömbiből.

    Forrás: magyar-versek.hu