https://verskucko.com

Címke: karácsony

  • Endrődi Sándor – Karácsony

    Szeretet ünnepe,
    Ragyogó karácsony,
    Nincs nálad áldottabb
    Ünnep a világon!

    Míg örömláng gyúl ki
    Zöld fenyőid árnyán:
    Ringatózik lelkünk
    Boldog béke szárnyán.

    Földerül az arcunk,
    Mely imént borongott
    Elfeledünk bút-bajt,
    Minden földi gondot:
    Vidámság mosolya
    Csillog a szemünkbe:
    Nevető angyalok
    Szállnak a szívünkbe.

    Ma minden kicsi ház
    A Jézuska háza
    Szíve örömének
    Tündöklő tanyája:
    Sehol szomorúság
    Ránk hulló árnyéka:
    Itt is, ott is csak fény:
    Angyalok játéka.

    Kedves, tiszta ünnep,
    Nincs nálad áldottabb
    Ünnep a világon!
    Te vagy az az egy nap,
    A küzdelmes évben,
    Mikor csak szeretünk
    A fenyők tövében.

    Mintha az a sok fa
    Egyetlen fa volna
    S az egész világot
    Betakarná lombja:
    S mintha az a sok szív
    Mind egy nagy szív volna:
    Egymásra hajolva
    Mind együtt dobogna…

  • Szilágyi Domokos – Karácsony

    A puha hóban, csillagokban,
    az ünnepi foszlós kalácson
    láthatatlanul ott a jel,
    hogy itt van újra a karácsony.

    Mint szomjazónak a pohár víz,
    úgy kell mindig e kis melegség,
    hisz arra született az ember,
    hogy szeressen és szeressék.

    S hogy ne a hóban, csillagokban,
    ne ünnepi foszlós kalácson,
    ne díszített fákon, hanem
    a szívekben legyen karácsony.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Áprily Lajos – Karácsony-est

    Angyal zenéje, gyertyafény –
    kincses kezem hogy lett szegény?

    Nem adhattam ma semmi mást,
    csak jó, meleg simogatást.

    Mi győzött érdességemen?
    Mitől csókolhat úgy kezem?

    Simogatást mitől tanult?
    Erembe Krisztus vére hullt?

    Szemembe Krisztus-könny szökött? –
    kinyúló kézzel kérdezem.

    Áldott vagy a kezek között,
    karácsonyi koldus-kezem.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Ismeretlen szerző – Rohanunk, mintha életünk késnénk le

    Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
    ha öt perccel később érünk oda,
    szélünk egymás mellett úgy megyünk el…
    egymás szemébe nem nézünk soha,
    futunk. Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
    már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.

    Nincsenek már azok a régi ünnepek,
    mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
    s áldott némasággal várták az éjszakát,
    szent hittel hitték Betlehem csillagát,
    és imádkoztak együtt, szeretetben,
    Miatyánk, Miatyánk, ki vagy a mennyekben…

    Nincs már az a régi boldog áhítat,
    mit a karácsony nyugalma áthat,
    csak futunk, csak futunk,
    s az életünk utol mégsem érjük,
    futva, rohanva el sosem érjük…
    mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
    egymáshoz szólva, szépen, csendesen.

    Forrás: Szeretem a verseket
    r

  • Reményik Sándor: A karácsonyfa megérkezik

    Mögötte elmaradt a nagyhavas,
    Mögötte elmaradt a rengeteg,
    A piacon most megállnak vele
    A nagy utat járt, csendes szekerek.

    Vizsgálgatják növését, termetét,
    Az emberek közt kézről-kézre jár.
    Az óriás lemetszett, csonka karja,
    A kis fenyőfa: karácsonyfa már.

    Csodálkozva tekintget szerteszét
    És fájón leheli ki illatát.
    Egyben ünnepre felszenteltnek is,
    Halálraszántnak is érzi magát.

  • Szabó Magda: Karácsony

    Oldják iszákjukat a csendesülő,
    alacsony fellegek,
    omlik az ártatlan, együgyű hó
    a háztetők felett.
    A füst elkapja derekát,
    együtt forognak,
    úgy imbolyodik a világ,
    ahogy ők imbolyodnak.

    Húzzák már komoly szarvasok
    az ünnepet,
    szájuk körül az esti pára
    s az eltűnt gyermekkor lebeg.
    Omlik a hó, ömlik a hó,
    nem nézi, hova hull,
    csak bámulnak a szarvasok,
    szarvukon gyertya gyúl.

    Ömlik a hó, omlik a hó,
    leng, surrog és kering,
    eltemeti a surranó
    december lépteit,
    meztelen, ezüst lábnyoma
    nem villan már sehol,
    a szarvas békén lépeget,
    bizakodik, dalol.

    „Honnan jössz?” – kérdezem a hótól.
    „Te hova mégy?” – a hó ezt kérdezi.
    Rám néz, én meg rá. Hallgatok.
    Mit feleljek neki?

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Dutka Ákos – Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal (1923)

    Ha e beteg, bolond világra
    Uram, még egyszer megszületnél,
    Bár milliónyi templomod van,
    Kezdhetnél megint Betlehemnél.

    Szalmajászolnál rangosabb hely
    Uram, tenéked ma se jutna:
    Soha messzibb a Te országod,
    „Miatyánkod” bár mindenki tudja.

    Ha így jönnél Názáretből
    Sápadtan, fázva, december este,
    Az ügyefogyott szenvedőkhöz
    Párizsba, vagy Budapestre,

    S leülnél az éhezők közt
    S abból, amit valaha mondtál
    Mesélnél új vigasztalásul –
    Elfognának a tizedik szónál.

    Mondjál csak új Hegyibeszédet
    S amit mondtál a gazdagokról
    S ha gyűlnének az elhagyottak
    S szólnál az Írás-forgatókról,

    S ha megpróbálnád Uram még egyszer
    Az Embert rávenni Szeretetre –
    Internálnának, esküszöm rá,
    Ha nem is vernének mindjárt keresztre.

    Forrás: Index.hu / Lélektől lélekig

  • Csoóri Sándor – Karácsonyi készülődés

    Azt mondják holnap lesz karácsony –
    Tornyos fenyőfám fölcicomázom
    csillaggal angyalhaj-felhőkkel,
    tulipán-szívű csengőkkel
    s alárakom a kerék Földet,
    ajándékként ígért jövőnket,
    kicsomagolt vad álmainkat,
    értünk vérző halottainkat,
    lemondásaink jaj-nyugalmát,
    mint horpadt, sápadt aranyalmát.
    Aztán majd én is alá állok
    és míg a Borzas fényesség lobog,
    gajdolgatok, mint kancsal pásztorok.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Juhász Gyula – Áldás a fenyőkre

    Mikor a tavasszal ibolyák fakadtak,
    Ti maradtatok csak búsnak, hallgatagnak,
    Madár szólt, virág nyílt mindenféle ágon,
    Ti állottatok csak árván a világon.

    De lám, itt a tél is! Madár, virág, hol van?
    Ti maradtatok csak örök virulóan.
    Áldjon meg az Isten, ti jó fák, hű lelkek,
    Néma hirdetői örök Szerelemnek.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Weöres Sándor – Nől a dér, álom jár

    Nől a dér, álom jár,
    hó kering az ág közt.
    Karácsonynak ünnepe
    lépeget a fák közt.

    Én is, ládd, én is, ládd,
    hóban lépegetnék,
    ha a jeges táj fölött
    karácsony lehetnék.

    Hó fölött, ég alatt
    nagy könyvből dalolnék
    fehér ingben, mezítláb,
    ha karácsony volnék.

    Viasz-szín, kén-sárga
    mennybolt alatt járnék,
    körülvenne kék-eres
    halvány téli árnyék.

    Kis ágat öntöznék
    fönn a messzi Holdban.
    Fagyott cinkék helyébe
    lefeküdnék holtan.

    Csak sírnék, csak rínék,
    ha karácsony volnék,
    vagy legalább utolsó
    fia-lánya volnék.

    Forrás: Szeretem a verseket