https://verskucko.com

Címke: kiszolgáltatottság

  • Ágh István: Védjük magunkat

    Vállak között zúzolódik szerelmem:
    egyszer a villamos elviszi örökre,
    hajnalra, trombitaragyogásból
    kihullok belőle összetörve,

    alvatlan, torzonborz fejemet
    lehorgasztom, elveszítem miatta,
    a horkolások omlásán kívül,
    arcom levélhullás simogatja,

    őszi virradat, utcák, megüresedek,
    megtelek az ő forgatagával,
    gyűlölöm félszárnyú ágyamat,
    deres fatörzsnek vetem a hátam,

    a kujtorgó kutyák között
    áthűlök, kifényesedik lélegzetem,
    mint a fejfájás elmém hasogatja
    ez a kiszolgáltatott szerelem,

    leejtett pohárral törik össze,
    segítségért nem kiabálhatok,
    késsel kicsorbul, rádióval sivít,
    csapok hideg vizével elcsorog,

    mire oltalmas fedele megépül,
    deres fatörzsnek vetem hátamat,
    elhull gyerekkéz-forma levéllel,
    bőrrel megkékül, szívvel megszak.

    Forrás: Szívzuhogás

  • Kosztolányi Dezső: Beírtak engem mindenféle Könyvbe

    Beírtak engem mindenféle Könyvbe
    és minden módon számon tartanak.
    Porzó-szagú, sötét hivatalokban
    énrólam is szól egy agg-szürke lap.

    Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,
    hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.
    Nem az enyém már a kezem, a lábam,
    és a fejem, az is csak egy adat.

    Jobb volna élni messze sivatagban,
    vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt,
    mivel beírtak mindenféle Könyvbe
    és minden módon számon tartanak.

    Forrás: MEK


  • József Attila: GYERMEKKÉ TETTÉL

    Gyermekké tettél. Hiába növesztett
    harminc csikorgó télen át a kín.
    Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
    Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

    Számban tartalak, mint kutya a kölykét
    s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
    Az éveket, mik sorsom összetörték,
    reám zudítja minden pillanat.

    Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom.
    Ostoba vagyok – foglalkozz velem.
    Hiányod átjár, mint huzat a házon.
    Mondd, – távozzon tőlem a félelem.

    Reám néztél s én mindent elejtettem.
    Meghallgattál és elakadt szavam.
    Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
    hogy tudjak élni, halni egymagam!

    Anyám kivert – a küszöbön feküdtem –
    magamba bujtam volna, nem lehet –
    alattam kő és üresség fölöttem.
    Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

    Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
    kinek szeméből mégis könny ered.
    Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
    nagyon meg tudtam szeretni veled.

    1936. máj.